A Cicavízió egy harminc éves lányról, Fániról szól, aki feldolgozatlan gyerekkori traumája miatt képtelen párt találni magának. Míg egy napon, egy emberi hangon beszélő, fekete macska kezd el udvarolni neki. Fáni, habár sikeres építész, szíve mélyén mégis megmaradt kislánynak. Ezért lehetséges, hogy bedől ennek a macsó Macskának, annak ellenére, hogy a Macska szexi mély férfi hangját csakis ő hallja. Mindeközben észre sem veszi, hogy a Macska gazdája, a hús-vér férfi, Mihály is udvarol neki. A nárcisztikus Macska miatt olyan mélyre kerül, hogy majdnem mindent elveszít, ami addig fontos volt neki. Ahhoz, hogy a múlt árnyékától megszabaduljon, át kell lépnie a sajátját. Ha erre képes, akkor viszont sokkal többet nyerhet, mint amit addig el tudott képzelni.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Régóta foglalkoztat egy gátlástalan, ördögi figura megalkotása, akit pont ez a szabadsága tesz vonzóvá. Egy ilyen karakter úgy adhat hangot az érzéseinek, sőt, mások érzéseinek is, hogy nem fél a következményektől, nincs vesztenivalója. Egyszer egy barátom azzal viccelődött, hogy a macskáját szinkronizálta, úgy, mintha a cica udvarolna nekem, és így jött az ötlet, hogy az elképzelt ördögi figurát egy ilyen humoros, antropomorf karakter személyesítse meg.
Szeleczki Rozália
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A Cicavízió egy abszurd romantikus vígjáték. A humorát az adja, hogy nagyon furcsa dolgok történnek, amiket ugyanakkor mindenki normálisnak tart, vagy legalábbis megmagyaráz valahogy magának. Éppen, mint az életben.
A film vizualitásában is ezt szeretnénk továbbvinni. Olyan költséghatékony vizuális megoldásokat, eredeti helyszíneket szeretnénk találni, amelyek önmagukban is eredendően egy különös, mesei hangulatot árasztanak, nincsenek megmagyarázva.
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változtatásnak?
Pontosan látom magam előtt, de azt is tudom, hogy még nagyon sokat fog alakulni.
Az elmúlt egy-másfél év eseményei hatással voltak bármennyire a filmtervedre vagy az írás folyamatára?
Nem voltak hatással az írás folyamatára, legfeljebb annyiból, hogy elmélyültebben, elszeparáltabban lehetett dolgozni. Két fontos tanácsadónk volt, de őket leszámítva valóban inkubátorban tartottuk a filmet Kemény Zsófi forgatókönyvíróval, nem osztottuk meg a világgal, nehogy idő előtt megfázzon. Ez nagyon jót tett az alkotói folyamatnak.
Törőcsik Franciskával és M. Deák Kristóffal
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Fáni apjának a karaktere és története hasonlít a Mióta velem járban megjelenített apa-lánya viszonyhoz, kicsit mintha a diplomafilmem Fáni gyerekkora lett volna. De ez csak a backstory ebben a filmben, itt nem gyerekkori szálon van a hangsúly, de látunk néhány flashbacket.
A főszereplő személye egy másik fontos kapcsolódás. Fáni karakterét Törőcsik Franciska játssza, akivel a Rozgonyiné című kisjátékfilmem óta érik, hogy újra együtt dolgozzunk egy komolyabb projekten. Kialakult egy szakmai és személyes barátság közöttünk, és ő is kreatívan bekapcsolódott a film fejlesztési folyamatba.
Milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A Cicavízió tervével megkerestem Kemény Zsófit, aki nagyon ráérzett a dologra, és hozzátette a saját egyedi hangvételét. Vele fejlesztettük a történetet, és írtuk meg a forgatókönyvet. Nagyon inspiráló folyamat volt, amely során összeöntöttük kettőnk humorát, és azt hiszem sikerült kikeverni valami igazán szórakoztatót. Az operatőr M. Deák Kristóf lesz, akivel régóta szeretnénk fikciós műfajban is együttműködni. A pitchre készülő mood filmen továbbá együtt dolgozunk Kiss Viktória vágóval, Szlávik Juli jelmeztervezővel, Csizmadia Botond hangmesterrel, és Apjok Gergő első asszisztenssel, akik állandó alkotótársaim, bízom benne, hogy ha támogatják a tervet, a filmet is együtt csináljuk majd.
Szeleczki Rozália 2019-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Szász János és Janisch Attila rendezőosztályában. A Rozgonyiné (interjúnk a filmről) és a Mióta velem jár című diplomafilmje (amiről az SZFE 6x6 vetítése után írtunk) óta két videoklipet is készített Szőke Abigéllel (itt és itt), második alkalommal döntős az Inkubátor Programban.
Az Inkubátoros rendezőket bemutató sorozatunk folytatódik, a korábbi interjúk itt olvashatóak:
Breier Ádám: Lefkovicsék gyászolnak
Nagy Borbála: Nincs itt semmi látnivaló
Hevér Dániel: Valami madarak
Holtai Gábor: Itt érzem magam otthon
Podhradská Lea: Apám lánya
Szabó Szonja: Flóra
Tóth Gergely: Riviéra
