A Megfojtott virágok (Killers of The Flower Moon) az idei cannes-i filmfesztivál egyik legjobban várt darabja: Scorsese új filmje az oszázs (Osage) indiánok huszadik századi tragédiáját, az indián olajbárók ellen elkövetett sorozatgyilkosságot, a gyűlölet működését és az amerikai öntudat alapvető torzságát dolgozza fel.

Martin Scorsese a cannes-i fesztivál visszatérő vendége, de Robert De Niroval közösen utoljára a Taxisofőr bemutatóján, 1976-ban voltak együtt a francia tengerparton – igaz, akkor meg is nyerték az Arany Pálmát.  

A Megfojtott virágok sajtótájékoztatóján Leonardo DiCaprio, Lily Gladstone, Martin Scorsese, Robert De Niro és Álló Medve törzsfőnök beszélgettek egymással, válaszoltak az újságírók kérdéseire és osztották meg a film készülése körüli legfontosabb történeteket. Álló Medve például azzal kezdte, hogy amikor megkérdezte Scorseset, hogy minek a történetét fogja elmesélni, a rendező azt válaszolta: „A bizalom történetét. Az Ernest és Mollie közötti bizalom, a külvilág és az oszázs törzs közötti bizalom történetét, és azt, ahogyan ezt elárulták.” Arról beszélt, hogy ez az árulás a mai napig meghatározza a közösségüket, az Osage törzs tagjai ennek a következményeivel élnek, de Martin Scorsese most helyreállította a bizalmat, és tudják, hogy ezt nem fogja elárulni.

Itt nem az a kérdés, hogy ki mit tett. Hanem hogy ki mit nem tett” – kezdte Scorsese, amikor az eredeti irodalmi alapanyaghoz viszonyított fókuszváltásról kérdezték. A forgatókönyvvel való kétéves munka után DiCaprio megkérdezte Scorsesetől, hol van ennek a történetnek a lelke – ez ébresztette rá a rendezőt, hogy el kell szakadni David Grann regényétől, annak főbb karaktereiről, és Ernest figurájára kell koncentrálni, arra, akiről a könyvben a legkevesebb szó esik.

 

DiCaprio azt mondta, szinte antropológusként foglalkoztak az oszázs emberek életével, aminek Lily Gladstone finoman ellentmondott, mert míg szerinte egy antropológus külső szemlélőként figyel meg egy törzset, ők művészként teljesen átadták magukat ennek a történetnek, sőt, ő személyesen saját magáról is sokat tanult, a gyökereihez is könnyebben kapcsolódik a film által. Kiemelte, hogy az oszázsok sorsának elmeséléséhez olyan emberekre van szüksége, mint a mellette ülő Scorsese, DiCaprio és De Niro, mert az ő hírnevük segíthet abban a közösségnek, hogy a történeteivel végre szembenézzen és érdemben foglalkozzon a társadalom.

Az oszázs törzzsel töltött idő során a rendező sokat tanult szeretetről, az emberek közötti és a természet iránti tiszteletről, és elmondása szerint most jutott el arra a pontra, hogy képes legyen „igazán fölfogni, hogy hogyan is kell élni ezen a bolygón.” Minél több embert ismert meg, annál kíváncsibbá vált, és végül teljesen elmerült az oszázs kultúrában, olyannyira, hogy egy lehetséges filmtervként említette Charles H. Red Corn A Pipe for February című regényét, amely szintén az 1920-as évekbeli, oszázs emberek ellen elkövetett gyilkosságsorozat ideje alatt játszódik. 

Álló Medve ehhez kapcsolódva elmondta, hogy nemcsak Scorsese szemszöge változott meg a munka során, hanem a stáb összetétele is: egyre több oszázs került a kameracsapatba, a jelmeztervezők, a zeneszerzők közé, ami rendkívüli energiákat indított be a forgatás során – ennek is köszönhetőek az autentikus részletek a kosztümökben, a miliőben. Emellett kiemelte a színészek elhivatottságát és kemény munkáját, amit a nyelv megtanulásába fektettek. A dicséretek és gratulációk sora persze csak úgy volt teljes, hogy Scorsese zsenialitására is kitértek az újságírók, egyikük például megkérdezte DiCapriot, miért tartja Scorsesét minden idők legnagyobb rendezőjének, amivel kapcsolatban a színész Scorsese kérlelhetetlen igazságvágyát, a generációk játékát meghatározó színészvezetését és a filmtörténeti műveltségét emelte ki.

De Niro leginkább arról beszélt, mennyire elborzasztja őt a történelmi és a napjainkat is meghatározó rendszerszintű kirekesztés, és egy darabig úgy tűnt, ezúttal nem fogja kimondani annak a politikusnak a nevét, aki az elmúlt időszakban a legtöbbet tett az amerikaiak  rasszizmusának felbátorításáért. Végül persze megnevezte Trumpot. A sajtótájékoztatón nem ez volt az egyetlen aktuális politikai helyzetet érintő téma: utolsó kérdésként egy grúz újságírónő az orosz agresszióról kérte ki Scorsese véleményét, aki mély aggodalmát fejezte ki a helyzettel kapcsolatban.