Nedeczky Dóra eleinte filmszakírónak készült, de a kritikaírás mellett a filmgyártás is érdekelni kezdte. Így, még miközben az ELTE filmszakára járt, elkezdett dolgozni az Inforg Stúdióban. Miközben a diplomáját írta, már Pusztai Ferenc mellett junior producerként gyártotta a filmeket a KMH Filmnél. Olyan nemzetközi, szelektív tréningeket végzett el, mint a EAVE FMW, a MAIA, az ENGAGE, vagy a Save Our Scripts, most pedig a saját filmek gyártása mellett, szabadúszóként dolgozik stúdió- és függetlenfilmek megvalósításában.
(fotó: Molnár Péter Miklós)
Filmhu: Évek óta barátok vagytok, és Sarajevo volt a város, ami összehozott benneteket.
Nedeczky Dóra: Legelőször a Berlinale Talent Campuson találkoztunk 2011-ben. Én akkor a Robert Bosch Stiftungon, a Co-Production Prize keretein belül voltam kint, Nagypál Orsi Kispárizs című filmtervével, amelyet a KMH Filmmel együtt készített, de egy-két Talent Campus-os rendezvényre is sikerült bejutnunk. Cristi észrevette, hogy magyarul beszélünk, és odajött hozzánk. Akkor még csak pár mondatot váltottunk, de pár hónappal később mindkettőnket felvettek a Sarajevo Talent Campusra. Itt indult a barátságunk.
Cristina Grosan: Az én fejemben már akkor megszületett a Holiday at the Seaside ötlete, de akkor még úgy gondoltam, hogy a Robert Bosch Stiftung-ra szeretném elvinni ezt a filmötletet. Találkoztam is egy német producer lánnyal, aki lelkes volt ugyan, de el kellett halasztanunk szervezést egy évvel. Én közben nekifogtam az előkészítésnek, szinopszist és treatmentet írtam. Ugyan - mivel azt gondoltam, hogy a németek segítségével fogom megvalósítani a filmet - még nem gondolkoztam abban, hogy a Dóra lesz a film producere, de barátként megmutattam neki az anyagokat.
N. D.: Éppen azon a nyáron több forgatókönyv fejlesztési kurzuson is részt vettem, ezért boldogan ugrottam rá a könyvre. Nagyon jó volt alkalmazni a frissen szerzett tudást, Cristi pedig vevő volt rá.
Jelenetfotó a Vakáció a tengerpartonból
Filmhu: Most viszont mégis együtt készítettétek el a filmet.
C. G.: Igen, mert a sarajevoi találkozás után sokat beszéltünk egymással, dolgoztunk együtt a forgatókönyvön is. Közben befejeztem az egyetemet, a MOME-s diplomamunkám, az Együtt pedig egy kisfilm volt, aminek a gyártásába beszállt a KMH Film is, és Dóra lett az egyik producere. A film elkészítése alatt kiderült, hogy nemcsak a magánéletben, hanem a munkában is jól kijövünk egymással.
N. D.: Felmerült az is, hogy Cristi diplomamunkája már ez a történet legyen, de ez egy sokkal költségesebb vállalkozás volt annál, mint amennyi támogatást tudott adni a MOME a diplomamunkákhoz. Később ezzel a filmtervvel nem is Sarajevoban próbálkoztunk, hanem a Euro Connection-re, a Clermont-Ferrand rövidfilmfesztivál koprodukciós fórumára jelentkeztünk. Ide elvileg magyarként nem is lehetne pályázni, úgyhogy hatalmas stratégiai szervezés volt már maga a jelentkezés is, és hihetetlen nagy öröm, hogy végül angol színekben sikerült bekerülnünk. A filmmel kapcsolatban hatalmas megerősítés volt számunkra, hogy a pitchet követően - elsősorban belga és francia területről - többen is érdeklődnek a filmünk iránt, elindultak velük a tárgyalásaink. Tehát a kezdetekben teljesen más előképe volt ennek a filmnek.
Nézd meg az Együtt című film előzetesét! (A film honlapját ITT találod.)
Filmhu: Mi volt az ok, hogy mégis elkanyarodtatok erről az útról? Nagyon kecsegtetőek voltak a Euro Connection-ön a visszajelzések.
N. D.: A Euro Connection és a Sarajevo City of Film eseményei szinte pontról pontra párhuzamosan zajlottak: a koproducerekkel való tárgyalások, brainstorming időszaka alatt például már terveket kellett szőnünk a szarajevói megvalósulásra is. Ahhoz, hogy valakit, illetve egy projektet a zsűri beválogasson, kivételesen erős koncepcióval, pontos tervvel, lendülettel és hittel kell rendelkezni. Ugrásra készen vártuk a fejleményeket, és amikor kiderült, hogy mindkettőnket beválogatták a programba – ahol 12.000 EUR támogatást adnak a gyártásra azonnal - nem volt kérdés, hogy a SCF-féle iskolát választjuk, és maradunk híven szarajevói gyerekek.
A rendező mellékszerepben (fotó: Alex Traila)
Filmhu: Annyit lehet tudni a filmetekről, hogy egy kiskamasz lány nővé éréséről, és az első menstruáció traumájáról szól.
N. D.: Csak úgy hívták a mi stábunkat, hogy a "bugyisok".
C. G.: A film főszereplője egy 13 éves kislány, aki nincs igazán jó viszonyban az anyjával, ezért amikor megjön az első menstruációja, nem tudja megbeszélni vele. A történet ott kezd érdekessé válni, amikor kiderül, hogy a család másnap elindul nyaralni a tengerhez, és a lány elhatározza, hogy ennek ellenére nem szól az édesanyjának, hanem megoldja egyedül a helyzetet. Sok szerencsétlen, és mulatságos helyzetbe keveredik, miközben párhuzamosan fut egy komolyabb szál is a történetben. A lány olyannyira el van foglalva a saját problémájával, hogy észre sem veszi, hogy a szülei között mennyire elmérgesedett a viszony. Végül a kislány és az édesanyja sokat tanulnak egymástól. Az anyuka a saját gyerekétől tanulja meg, hogy nem baj, ha hibázik valaki, sőt attól lesz emberibb és talán erősebb.
Cristina Grosan (fotó: Molnár Péter Miklós)
Filmhu: Nőket érintő témákat dolgoztok fel ebben és az előző filmetekben is. Szerintetek létezik olyan, hogy női filmkészítés? Zavar titeket, ha valaki kiemeli ezt a filmjeitek kapcsán?
C. G.: Egyszer Pusztai Ferenccel beszélgettünk erről a témáról, ő úgy gondolja, hogy nincs kifejezetten női hangulatú film, de szerintem a történeten vagy az operatőri munkán is látszódhat, hogy nő az alkotó. Nehéz meghatározni, pontosan milyen elemekből áll össze úgy egy film, hogy női filmnek tekintsék, de szerintem van ilyen, és három filmről biztosan merem állítani, hogy nagyon női filmek. Ezek pedig Sofia Coppola Lost in Translation, Urszula Antoniak Nothing Personal és Claudia Llosa The Milk of Sorrow című alkotásai. Nemrég egy pályázatra raktam össze a filmográfiámat, és ekkor eszméltem rá, hogy mindig női történetekkel foglalkozom. Valójában örülök neki, ha ezt mások is így látják.
N. D.: Én is nemrég, a Euro Connection produceri motivációs levelének írása közben jöttem rá, hogy olyan, mintha tudatosan feminin történeteket választanék. Ezt például a Zsemberi Zsófiával készített film, a Kemény csajok nem álmodnak is alátámasztja, de szerintem korai lenne még ebből messze menő következtetéseket levonni. Bár kétség kívül vonz ez a fajta ábrázolás- és közlésmód.
Hangulat videó a filmhez
Filmhu: A Sarajevo City of Film programra külön jelentkezhetnek a producerek és a rendezők. Ti mégis együtt vágtatok neki. Tudták a szervezők, hogy együtt szeretnétek elkészíteni a filmet?
C. G.: Nem tudtunk együtt indulni, hiszen a producereknek és a rendezőknek más időben kellett jelentkezni, és külön interjúnk volt. De nagyon szurkoltunk, hogy mindkettőnknek összejöjjön.
N. D.: Azért mindkettőnk elmondta az interjún, hogy a másik is jelentkezik, és úgy érezzünk, hogy mi "egymásnak vagyunk rendelve". De nagyon nem volt biztos, hogy összejön az álmunk, mert a jelentkezők közül csak három producert választottak ki, és csak három rendezőt a filmtervükkel együtt. Ráadásul félő is volt, hogy kifejezetten nem tetszik nekik, hogy mi már eleve egy párt alkotunk.
A producer a forgatáson (fotó: Alex Traila)
Filmhu: Azt mondtátok, hogy nagyon üdítő a szarajevói egy hónap. Bár számomra ez egy kicsit kevés időnek tűnik egy teljes film létrehozásához.
N. D.: Kemény volt, de nagyon élveztük. Fokozatosan érkeztek meg a stábtagok, először mi, producerek kezdtük el Szarajevóban a munkát. Ami számomra nehézséget jelentett, hogy a másik két producer, a szerb Dragana Jovanović és a horvát Luka Venturin értett bosnyákul, így sokszor azon kaptam magam, hogy mindenki egy számomra ismeretlen nyelven beszél. Sokszor harciasnak kellett lennem, hogy angolul folytatódjon a megbeszélés. A rendezők csapata és így Cristi is egy héttel később jöttek meg.
C. G.: Tartottam attól, hogy kevés lesz ez az egy hónap, ezért nagyon felkészülten érkeztem. Például már régóta tudtam, hogy milyen látványvilágot szeretnék teremteni a filmnek, sőt korábban még itt Budapesten készítettem is egy treasert - amelyben még nem a végleges kislány szerepelt -, hogy meg tudjam mutatni a szarajevói interjún az elképzeléseimet. Azt is tudtam előre, hogy arra a román színészre, Stefan Statnic-re szeretném bízni az apuka szerepét, aki a forgatókönyv megírásában is segített. Ezért egy héttel azelőtt, hogy megérkeztem Sarajevoba, még elutaztam Aradra, ahol kiválasztottam az anyukát alakító színésznőt, Andreea Vasile-t, és a kislányt, Mara Purza-t, aki a főszerepet alakítja. Így már egy héttel a forgatás kezdete előtt tudtunk próbálni.
N. D.: A tapasztalatok alapján mi voltunk a legfelkészültebb stáb. Cristi három hatalmas bőrönddel érkezett meg Sarajevoba, amiből egy csak lámpákkal volt tele. Ez talán amiatt is volt, hogy annyira hozzá vagyunk szokva a kisköltségvetésű filmkészítéshez, hogy folyamatosan emlékeztetni kellett magunkat arra, hogy ennek a filmnek az elkészítéséhez sokkal több költségkerettel rendelkezünk.
Jelenetfotó a Vakáció a tengerpartonból
Filmhu: Már megszokták a magyar filmesek, hogy nagyon feszített tempóban kell forgatni, de nektek ebben az esetben a teljes utómunkára is csak két hét jutott. Ösztönző volt a határidő, vagy nehézséget okozott?
C. G.: Nagyon nehéz feladat volt, éjjel-nappal dolgoztunk. Forgatás után egy szünnapot kaptunk, aztán neki kellett látni a vágásnak. Nekem alkotóként sokkal több időre lett volna szűkségem a két fázis között, hogy kicsit távolabbról tudjak ránézni a felvett anyagra, ne legyen olyan friss az élmény és leülepedjenek a gondolataim. Segített, hogy egy tehetséges vágóval, a Londonban élő Meller Annával dolgoztam, akivel az Együtt című kisfilmemet is közösen készítettük. Megállás nélkül vágtunk két hétig. A film zenéjének megkomponálása is nehéz volt: Kristóf Marci és Szabó Bálint zeneszerzők Budapestről küldték a mintákat, és összesen négy napjuk volt arra, hogy kitalálják és elkészítsék a filmzenét. Nagyon rövid idő alatt rengeteg dolgot kellett véghezvinni az utómunkában, sokszor éreztem azt, hogy egy-egy kérdésre jó lenne aludni egyet, de nem tehettük meg. A néző pedig, amikor beül a moziba, nem arra fog gondolni, hogy ahhoz képest, hogy egy hónap alatt készült az el az egész alkotás, milyen jó kis film lett belőle.
Nézz meg egy jelenetet a filmből!
Filmhu: Lakos Nóra 2011-ben készített filmet a Sarajevo Citiy of Film keretein belül. Ő akkor azt nyilatkozta Filmhunak, hogy csak két saját stábtagot vihetett, a többit helyiekből, illetve a Sarajevo Talent Campuson résztvevők közül kellett kiválasztania. Ti viszont vittétek a három román szereplőt, illetve itthonról Nyoszoli Ákos operatőrt és a jelenleg Londonban élő Meller Anna vágót. Ezek szerint változtak a szabályok?
C. G.: Nem, a szabályok nem változtak. Ha jól tudom első alkalommal volt arra példa, hogy valaki saját színészeket vihetett. Nagyon örültem, mert így lehetőség volt arra, hogy az anyanyelvemen instruálhassam a szereplőket. Ennek ellenére nagy kihívás volt számomra a színészvezetés, mert a főszereplő kislány amatőr volt, én pedig eddig csak színészekkel dolgoztam együtt. Az is közrejátszott abban, hogy engedtek a szigorú megkötéseken, hogy az apuka szerepét játszó Stefan Statnic, és az anyukát megformáló Andreea Vasile mindketten részt vettek már korábban a Sarajevo Talent Campuson. A színészeket elhozták Romániából, az operatőrt Magyarországról, és mivel én Aradról kocsival mentem át Sarajevoba, így maradt pénz arra, hogy a vágó odarepülhessen Londonból.
Nedeczky Dóra (fotó: Molnár Péter Miklós)
Filmhu: Hogy látjátok, az hogy Cristi a MOME-t is elvégezte, mennyire befolyásolja a filmmel való viszonyát? Mennyire kerül előtérbe a látvány?
C. G.: Fontos nekem a látványvilág, a filmjeiben nagyon hangsúlyosan van jelen a környezet. Érdekel, hogy a térben hogy fog kinézni egy ruha, vagy egy tárgy, hogy milyen variációkat tudok létrehozni. Persze bizonyára ezt az érdeklődést még tovább erősíti, hogy az eddigi filmjeim kis költségvetésűek voltak, így egy picit rá is kényszerültem, hogy én magam szerezzem be a ruhákat és a kellékeket.
N. D.: Cristi az előző filmünk, az Együtt látványtervezője is volt, ő felelt a berendezésért, és a Holiday at the Seaside esetében is nagy részben az ő ötletei valósultak meg.
C. G.: Nagyon büszke vagyok a film látványvilágára, amihez természetesen Nyoszoli Ákos operatőr is nagyon sokat hozzátett. Mivel én egy ideig fotósként dolgoztam, ismerem a kép létrehozásának technikai részét is, és már előre megbeszéltük, hogy melyik beállításhoz milyen objektívet fog használni. Mindkettőnknek fontos volt, hogy a saját objektíveinket használjuk, mert már jól ismerjük őket, és így pontosan tudjuk előre, hogy milyen látványt fog nyújtani.
A forgatáson (fotó: Alex Traila)
Filmhu: Mi volt az, amit a legjobban élveztetek ez az alatt az egy hónap alatt?
C. G.: Engedtek annyi szabadságot, hogy a saját színészeimmel dolgozzak, ugyanakkor nagy stábot kaptunk tőlük, akik nagyon jól csinálták a saját dolgukat. Ezért volt időm arra koncentrálni, ami fontos nekem. És egy új szerepben is kipróbálhattam magam, egy nagyon kicsi mellékszerepet én játszottam el.
N. D.: Cristinek van színész múltja, de mindig zavarba jön, ha szóba kerül.
C. G.: Gimnázium végén és az egyetem elején öt évig voltam tagja egy amatőr színtársulatnak. Nagyon féltem, hogy el fogom rontani, de nagyon érdekes volt, hogy egy jelenet erejéig szemszöget kellett váltanom, mert hirtelen a kamera elé kerültem. Ezt a jelenetet vettük fel utoljára, és nagyon jó hangulatban fejeződött be a forgatás.
N. D.: Mindkettőnk átesett nézőpontváltáson a forgatás alatt. Ugyanis mindhárom producert berakták egy-egy film forgatására rendezőasszisztensnek. Én még soha életemben nem asszisztáltam, de nagyon sok jó példát láttam erre. Először kicsit meghökkentem a feladattól, de kihívásnak tekintettem. Végül nagyon élveztem ezt a feladatot, és ha nincs Szarajevó, akkor valószínűleg soha nem tudom magam kipróbálni első asszisztensként. Ez a nézőpontváltás mindkettőnkből nagyon jó dolgokat hozott ki, még közelebb kerülünk a filmhez, én pedig Cristi rendezői módszeréhez.
Jelenetfotó a filmből
Filmhu: A Szarajevó Filmfesztiválon mutatják be a filmeteket. Utána mik a terveitek vele?
C. G.: Szarajevó előtt más fesztiválra nem is lehet nevezni, és a későbbi fesztiváloztatást is a szervezők intézik majd. Azért remélem, majd én is ajánlhatok fesztiválokat nekik, ahová szeretném elküldeni a filmet, mi is készülünk fesztiválstratégiával.
Filmhu: Mik a terveitek a jövőben? Van már új közös filmtervetek?
C. G.: Igen, közös kisfilm és nagyjátékfilm tervünk is. Most megint egy nagyon női témával foglalkozom. Gát Anna forgatókönyvíróval dolgozunk egy könyvön, ami két szex csetelésből élő lány életét mutatja meg. Annával már a Holiday at the Seaside alatt kipróbáltuk egymást, de ez lesz az első komoly munkánk együtt.
