A többi négy jelölt film közül a magyar közönség eddig csak hármat láthatott, a dán Egy háború ugyanis csak március 3-án érkezik a hazai mozikba. A Mustangot a CineFest után magyarországi filmszínházakban is vetítették januártól, A kígyó ölelése pedig szeptemberben debütált. A Theeb című filmet (hazai keresztségben: A sivatagon át) az HBO sugározta.
A Theeb Jordánia nevezettje, arab nyelven beszél, és az I. világháború alatt játszódik az Arab-sivatagban. A cím a főhős neve: Theeb egy elárvult, nomád beduin fiú, aki bátyja oldalán egy brit katonatiszt idegenvezetőjének szegődik. A sivatag mélyébe vezető küldetés korántsem veszélytelen, így a fiú különféle apa-figuráktól, mentoroktól tanulva felnőtté válik a film végére. A Theeb szó jelentés amúgy farkas, a fiúnak tehát végül fel kell érnie a nevéhez. A jordán nominált műfaját tekintve alapvetően egy "coming of age" film, a történet arab western is. Találni benne pisztolypárbajokat (mexican standoffokat is), vasutat, banditákat, vendettát, valamint konfliktust az őslakosok és a modern fehér ember civilizációja között. Kis túlzással: ez a film abban különbözik a westernektől, hogy indiánok helyett beduinokat látunk benne.
Nem véletlen, hogy jelölték a legjobb idegen nyelvű film BAFTA-díjára, és Naji Abu Nowar író-rendező el is nyerte a legjobb debütáló brit alkotónak járó elismerést: a Theeb nem csak jó film, de hajaz az angolok egyik legnagyobb klasszikusára, az Arábiai Lawrence-re is. A filmbeli brit tiszt akár maga Lawrence is lehetne. A Theeb szinte ugyanazt a történetet meséli el, csak nem a fehérek, hanem az őslakosok nézőpontjából. Hőstörténet helyett vérmocskos film az ártatlanság elvesztéséről, aminek fő erőssége - az ötletes és lecsiszolt cselekmény mellett - a markáns vizuális világa: a sivatag a totűlokban káprázatos látványt nyújt.
A kolumbiai A kígyó ölelése akár a Theeb párdarabjának is beillik. Ez a film is egy egzotikus őskultúrát mutat be roppant látványosan, eredeti helyszíneken, és a westernhez is van egy kevés köze. Történelmi-kosztümös film, indián környezetben játszódik, és itt is fehér bőrű vándorok lépnek kapcsolatba és keverednek konfliktusba a helyi kultúrával. A film bemutatja az indián kultúra eltűnését és azt a népirtást, amit a gyarmatosítók követtek el, ezzel olyan filmek nyomdokaiba lépve, mint az Aguirre, Isten haragja, vagy a Kis nagy ember. Ez is egy beavatás története, mint arab párja, de az nem western, inkább valós eseményeken alapuló pszichedelikus kalandfilm, egy drogtúra, amilyen pédlául a 2001: Űrodüsszeia, az El Topo - A vakond vagy A szent hegy.
A film fekete-fehér, leszámítva a záró szekvenciát, amely egy drogos hallucináció káprázatos rekonstrukciója. A finálén kívül ez a mozi is az egzotikus forgatási helyszínek miatt mutat elképesztően jól a vásznon. Környezetvédő témája talán növelhetné az esélyeit az Oscar-gálán, de ugyanilyen miliőben játszódik a fődíjra is esélyes A visszatérő is. Remek mesélői ötlet viszont, hogy A kígyó ölelése két szálon fut párhuzamosan: az egyik a XX. század elején, a másik a közepén játszódik. Mindkét síkon ugyanaz az indián kísér a vadonba egy fehér kalandort, akik ugyanazt a nagyerejű gyógynövényt keresik: csak végül derül ki, mi történt a múltbeli szálban, ez pedig feszültebbé teszi a jelenbeli eseményeket is.
Deniz Gamze Ergüven francia-török rendezőnő debütfilmje, a Mustang tekinthető a Saul fia egyetlen igazi riválisának. Franciaország nevezettje öt tini nővér felnőtté válásáról szól, akik a török vidéken élnek. A nyári szünet kezdetén a vízparton játszadoznak pár fiú társaságában, amit a falubeliek - nem kevés prüdériától és rosszhiszeműségtől hajtva - illetlen viselkedésnek gondolnak. A lányok egész nyárra szobafogságot kapnak, nevelőik pedig - hogy kiküszöböljék a megítélésükön esett csorbát - igyekeznek tökéletes háziasszonyokat neveli belőlük. Deniz Gamze Ergüven extrém és meggyőző példákon keresztül mesél a török vidék elmaradottságáról és szexista hagyományairól.
A Mustang tartalomban, a Saul fia pedig inkább stílusban erős, ami az előbbi győzelmét jósolná, hisz egy jó sztori általában hatásosabb, mint a virtuóz kameramunka és jelenetezés. Azonban a Saul fia sokkal inkább figyelemreméltó formailag, mint a Mustang a cselekményét illetően. Roppantul ambiciózus, bátor film, aminek stílusa ráadásul a témájában gyökerezik: Nemes Jeles egy felfoghatatlan hatékonysággal üzemelő halálgyárat mutat meg következetesen precíz és maximalista rendezésben. A legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díj nagy esélyese szerintünk tehát a Saul fia.
