Geoffrey Gilmore fesztiváligazgató nem aggódik az alkotások színvonala miatt, s bízik abban, hogy a gyökerekhez való visszatérés nagy izgalmakat tartogat. „Azt szeretném, hogy amikor az egésznek vége, a fesztivállátogatók azt mondják: ’Micsoda nagy rendezőkkel találkoztunk’.”
„Az információinkat rendszerint mi is a megszokott hírforrásokból szerezzük, producerektől, ügynököktől, a forgalmazók képviselőitől, de a Sundance idei versenyfilmjeinek többsége még számukra is újdonság lesz” – tette hozzá John Cooper programigazgató.
Egyensúly a hazai és a nemzetközi kínálatban
A gyökerekhez való visszanyúlás jegyében a Sundance több átalakuláson ment át. A világ fikciós és dokumentumfilmjeit bemutató szekciók most lesznek először láthatóak, kategóriánként 16-16 alkotást mutatnak be. Hagyományosan ugyanennyi produkciót vetítenek a két, azonos tematikájú amerikai programban is, vagyis összesen 64 film kerül versenybe. Továbbá a szervezők csökkentették a premierek számát, 24 helyett 17 alkotásnak lesz itt a debütálása.
 |
| A három iraki témájú film egyike |
Gilmore szerint a versenybe került alkotások többségét nem lehet hollywoodi produkcióként felcímkézni. „Ezek a filmek eltérnek az álomgyár termékeitől, kockázatvállalók, esztétikai értelemben előrelépést jelentenek és eredetiek. Ezekből sok szinte az ismeretlenből érkezik, és alig várom, hogy megtudjam, milyen meglepetésekkel rukkolnak elő.”
A fesztiváligazgató hozzátette, az, hogy a kritikusok dicsérnek vagy leírnak néhány filmet, még nem mond semmit azok piacképességéről, annak kiderítése a filmekkel kereskedő szakemberek feladata.
Hosszú ideig tartó megfontolás után a bemutatásra kerülő független filmek száma 120-ra emelkedett, s ebből 78 hazai pályáról érkezett. Azonban továbbra is kérdés, hogy meddig engedjék növekedni a világ játékfilm-kínálatát bemutató szekciót.
Gilmore szerint a nemzetközi produkciókon belül a játék- és dokumentumfilmek izgalmasak és különbözőek, alkotóik olyanok, akik korábban már letették a névjegyüket, de még nem számítnak a cannes-i nagyágyúk közé.
Családi problémák és QT után a morális kérdések a fókuszban
A várakozásoknak megfelelően nem kevesebb, mint 15 nevezett választotta témául a most is tartó iraki háborút, melyekből a szervezők hármat válogattak be a programba. „Nagyszerű, hogy sok film foglakozik az iraki háborúval.– mondta Gilmore. – A fesztiválon éppen olyan fontos, hogy témájuk alapján széles skálán elhelyezhető filmek szerepeljenek, mint az, hogy különbözőképpen elmondott történeteket is bemutassunk.”
Az amerikai dokus versenyben indul Patricia Foulkrod The Ground Truth: After the Killing Ends (Az alapigazság: amikor a gyilkolás véget ér) című alkotása, amely az iraki harcok realitását mutatja be. Ezzel szemben James Longley Iraq in Fragments (Szétesett Irak) c. alkotása az amerikai megszállók ellen lázadó iraki lakosok történeteit gyűjti össze. A szekcióban látható harmadik azonos témájú alkotás, Heidi Specogna munkája, The Short Life of Jose Antonio Gutierrez (Jose Antonio Gutierrez rövid élete) egy személyes tragédia az első katonáról, aki elesett a közel-keltei ország megszállása során.
 |
| Film a kékgallérosokról |
A szervezők szerint sok film ismerős környezetben készült, ám friss megközelítést kínál. Dito Montiel A Guide to Recognizing Your Saints (Egy tanács a szentjeid felismeréséhez) a New York Queens negyedében élő munkások lakta kerületekbe invitál. Gilmor elmondása alapján a film arról szól, miként emlékezünk felnőtté válásunkra, és ezen keresztül mutatja be, hogy miként működik az emlékezés és a történelem.
Szintén frissességgel tölti fel a témát Lauren Adams filmje a Come Early Morning (Jöjj korán reggel) és Ryan Fleck Half Nelsonja. Ezekben azt láthatjuk, hogy különböző függőségek - szex, drog, alkohol - rabjai miként élnek „normális” társadalmi életet. Laurie Collyer Sherrybabyjének deviánsa egy többszörösen visszaeső női bűnöző, de a rendező ebben az esetben is képes újszerűen láttatni a problémát.
A versenybe beválogatott filmek alkotóit olyan társadalmi szintű gondok is izgatták, mint például az álmatlanság, az anorexia és a bulémia valamint a tévéfüggés vagy a bevándorlók és közösségek problémái.
Hasonló tematikájú filmek érkeznek a nemzetközi porondról is, mint például a libanoni rendezőnő, Jocelyne Saab filmje, a Kiss Me Not on the Eyes (Ne a szemeimen csókolj meg!). A film szokatlan betekintést enged a művészi ambíciókkal rendelkező egyiptomi nők küzdelmeibe, akik próbálnak túlélni a jelen kulturális harcai közepette. Némiképp hasonló összeütközésről számol be az új-zélandi Toa Fraser filmje, a No. 2, amely a vallási és morális értékek konfliktusát ábrázolja.
A Sundance-re beválogatott filmek listája folyamatosan bővül, az esemény január 19. és 29. között Utah államban, Park Cityben kerül megrendezésre, míg további kiegészítő vetítéseket más városokban, többek között az állam központjában Salt Lake Cityben tartanak.
