A Fal című kisfilm Laci, a 16 éves, alkalmi munkákból éldegélő cigány fiú történetét meséli el. Egy napon kőművesmunkát kap: egy falat kell építenie több társával együtt. Egy darabig segít a többieknek, majd megkérik, hogy ő fejezze be az építményt. Ekkor pillant be először a fal mögé…
Lacit, a főszereplőt Groó Diana Vespa című filmjéből már ismert Tóth Sándor alakítja, az epizódszerepeket pedig építőmunkások, statiszták, illetve a helyszín környékén élő amatőrök. A statiszták között Tóth Sándor édesanyja és nevelőapja is látható. A filmet a Proton Cinema gyártásában, Petrányi Viktória és Berkes Juli producerek segítségével készítette az Afterjka csapat, amely Czomba Albert operatőrből és Szabó Simonból áll. A stáb többi tagjával már régebben is dolgozott a rendező.
Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megírására és megfilmesítésére?
Szabó Simon: Tóth Sándorral már a Vespa óta szerettem volna forgatni, szerettem volna őt rendezni. Aztán olvastam egy újságcikket az európai szegregációs falakról, az ihlette a fikciós történetet.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz. S.: Legjobb élményem a szereplők nyitottsága és Sanyika profizmusa volt. Pont tőle féltem a legjobban, hogy milyen lesz vele dolgozni, és pont ő volt az, aki a legjobban szerepelt, megkönnyítette a dolgom.
Szabó Simon
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz. S.: A bürokráciai útvesztők bizonyos önkormányzatokkal, döntéshozókkal. Ha rajtuk múlik, nem készül el a film. De szerencsére nem rajtuk, hanem Berkes Julin és a csapaton múlt, így elkészültünk.
Filmhu: Kiknek szánod a filmedet?
Sz. S.: Mindkét tábornak, falakon innen és túl.
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a Falból?
Sz. S.: „…ez önkormányzati meló, bazdmeg…”
Filmhu: Mi fog meg a kisfilm műfajában?
Sz. S.: Nem nagyon fog meg semmi. Igazából nehezemre esik kisfilmben gondolkodni.
Filmhu: Bár több filmet is rendeztél, leginkább színészként veszel részt a forgatásokon. Szerinted változtat valamit a rendezői hozzáállásodon, hogy jól ismered, milyen a kamera túloldalán állni?
Sz. S.: Azt hiszem, jobban meg tudom érteni a szereplőim nehézségeit, így türelmesebb vagyok velük, több mindent elnézek. Ismerem a fáradságukat, tudom, hogyan kell koncentrálniuk.
Filmhu: Eddigi rendezéseid főleg egy szűk szubkultúra világában mozogtak, ám a Fal esetében úgy érzem, hogy kiléptél ebből a "biztonságos" közegből. Mi vitt rá erre?
Sz. S.: Szerettem volna komolyabb témában, klasszikus filmes eszközökkel is kipróbálni magam. Szerettem volna 35 mm-es anyagra forgatni, snittelni, nagyobb stábbal dolgozni, mint eddig. Például sosem volt még klasszikus értelemben gyártásunk, a Fal forgatásán pedig tényleg majdnem mindent a gyártás intézett. Az eddigi filmjeim készítésekor az egész folyamatban, az elejétől a végéig én is erősen benne voltam, ezért nehéz is volt megszokni, hogy Juliék sok mindent levettek a vállamról.
Filmhu: Egy hónapja nyertél díjat a Fallal a finnországi Tampere Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválon. Mi volt a legmeghatározóbb élményed a fesztivállal kapcsolatban?
Sz. S.: Szerencsénkre jelen voltunk, Alberttel ketten. Az esélytelenek nyugalmával mentünk ki, co-producerünkkel, Tanai Péterrel. Szombaton délután jött egy SMS, hogy remélik, ott leszünk a díjátadón, de akkor még nem fogtuk fel, miért is kérdezik. Aznap este volt egy buli, ahol már oda is jöttek hozzánk a szervezők, hogy ugye másnap szándékozunk megjelenni a díjátadón, innentől kezdve torkunkban dobogott a szívünk. Egyrészt, mert délben kezdődött az ünnepség, és nekünk kettőre a reptéren kellett lennünk, másrészt akkor esett le nekünk, hogy itt valami lesz. Aztán a díjátadón, táskával és kabáttal a lábunk között ültünk és mikor az EFA küldöttje elmondta, hogy miért fontos ez a díj, és a zsűri egyik tagja felhívta a figyelmet arra, hogy milyen fontos arról beszélni egy filmben, hogy Európa-szerte egyre több ilyen fal épül… Na, akkor levert minket a víz. Aztán szólítottak, mi meg kimentünk átvenni a díjat, és pár perces rövid beszéd után rohantunk a reptérre. Nem is volt időnk felfogni, hogy mi történt, csak a repülőn két whisky között.
Szabó Simon Staféta videónkban
Filmhu: Ha nem lennének anyagi korlátok, mi lenne álmaid filmje?
Sz. S.: Van egy cyberpunk sztorim, ami egy gyerekterrorista szervezetről és az őket irányító médiamogulról szól a közeli jövőben. Körülbelül 2 milliárd forintból lehetne világszínvonalúan leforgatni, tuti siker lenne! Pláne, ha mondjuk Ed Harris játszaná a főgonoszt!
Olvasd el sorozat többi cikkét is!
