A filmklubban látható három filmkategóriát – propaganda, dokumentumfilm, nagyjátékfilm – a szervezők azért használják, hogy megvilágítsál, formát, gyártási körülményeket és célkitűzést tekintve is milyen sokféle film ábrázol politikai cselekvést. A program és a vetítéseket követő beszélgetés ugyanakkor arra is törekszik, hogy ezeket a terminusokat megszabadítsa a beidegződésektől és a merev használattól.
A SZTRÁJK áprilisi programjában levetítik az indiai Dohányparázst, egy dokumentumfilmet, amelyben lényeges a rekonstrukció, a dramatizálás, az alkotók és a résztvevők közös tervezése, illetve a hollywoodi A föld sóját, egy játékfilmet, amelyben szakszervezeti tagok és sztrájkszervezők játsszák újra tapasztalataikat.
A filmklubot minden dokumentum és fikció alapjával, A munkaidő végével indítják. Munkások – zömmel nők – özönlenek ki a Lumière-testvérek lyoni gyárából. A munkaidő vége: a film kezdete, a film és modernizáció elválaszthatatlan történetének kezdete, a munkások tömeges reprezentációjának kezdete, a kamera mint hatalomtechnikai eszköz első bevetése.
A munkaidő vége
A munkaidő vége megkerülhetetlen volt a német Harun Farocki számára is, aki videóesszét készített a Lumière-testvérek filmjéről, a mű századik évfordulójára. Ezzel a filmmel szeretnék összekötni az új programot az őszi Farocki-filmhéttel, és emlékezzünk Farocki munka és reprezentáció viszonyát illető tételeire.
A Dohányparázs a nyolcvanas évek egyik legnagyobb indiai sztrájkját örökíti meg. A Yugantar nevű indiai feminista filmkollektíva négy hónapot töltött Karnátaka állambeli dohánygyári munkásnőkkel, hogy együtt gondolkodjanak szerveződésről, szolidaritásról és a film sztrájkban való részvételéről. A Dohányparázs a filmesek és a munkásnők műve, a Yugantar tagjai követték a sztrájkolók instrukcióit, és közösen alakították ki a film dramaturgiáját.
A föld sója alkotói már évek óta tiltólistán voltak, Herbert J. Biberman rendező a börtönt is megjárta, amikor saját erőből megfilmesítették Michael Wilson, az 1951-es új-mexikói bányászsztrájkot dramatizáló forgatókönyvét. A szakszervezetben működő, többségében mexikói cinkbányászok megelégelik az amerikai vállalat által megszabott embertelen körülményeket és a munkavezető vicsorgó rasszizmusát, ezért sztrájkba kezdenek és körbe-körbe masíroznak a bánya bejárata előtt. Szakszervezeti gyűléseik demokratikus működése mintaszerű, szenvedélyes szolidaritásukat azonban a nőkre nem terjesztik ki, feleségeik felháborodására a lakhatási körülmények javítását, a víz bevezetését ejtik a sztrájkkövetelések közül.
Az első vetítés időpontja: 2023. ápr. 26., szerda, 19:00:00
Helyszíne: Partizán Stúdió - 1033 Budapest, Bogdáni út 1.
Jegyek itt kaphatók.
