A Cannes-ban François Chalais Díjat kapott Mártírok nem az a film, amiért sorban állnának a magyar moziforgalmazók. Két órás orosz rémdráma, és - a felszín alatt - még nehezebben emészthető film, mint amilyennek tűnik. Képi világán meglátszik, hogy eredetileg színdarabnak írták, ugyanis csupa hosszú snitt követi a színészeket, a jeleneteket több szinten is konfliktus mozgatja. Ami a cselekményt illeti, az opusz politizálástól sem ódzkodik, egy középiskola zűrzavarában játszódik, és egy pszichésen zavart tinédzsert tesz meg főhősnek.
Veniamin (Pyotr Skvortsov) vallási fanatikussá vált. Folyton és hosszasan idéz a Bibliából, a sorokat ráadásul Kirill Szerebrennyikov direktor le is hivatkozza a képen megjelenő feliratokkal, hogy jelezze, a szövegek autentikusak. A fiúnak leromlanak a jegyei, egyre több vele a gond az iskolában, például nem hajlandó úszni, mert bujának tartja a fiatalok egymás előtt való meztelenkedését, és rendre botrányt csinál a biológiaórán, különösen amikor a fogamzásgátlás és az evolúció a téma.
Bármennyire antihős is, bármennyire problémás is a jelleme, ő a protagonista, ellenfele pedig a biológiatanár, aki ateista és progresszív, sőt Veniamin szerint zsidó származású. Meglepő módon ő az egyetlen, aki nem tolerálja a fanatikus viselkedését, így ráébred, hogy csak ellenségei vannak a tanári karban. Az orthodox hittantanár például tehetségesnek tartja Veniamint és igyekszik betoborozni őt az egyházhoz, a többiek pedig inkább az oktatást igazítanák a tinédzser eszméihez, ami arról árulkodik, hogy ők sem egészen tudják, hányadán állnak a politikai radikalizmussal kevert vallási bigottságon.
Szerebrennyikov megtalálta a társadalmi vonatkozást ebben a karaktertanulmányban. Nem csoda, hogy ez a történet Németországban fogant meg, ahol követték már milliók Hitler őrült eszméit, de napjainkban kétségkívül érvényesebb Oroszországra, ahol Putyin és az egyház egyformán népszerű. Ennek a filmnek a világában senki nem teljesen normális, kivéve talán csak a biológiatanárt, de az események lassan, de biztosan őt is az őrületbe kergetik: saját fegyverét akarja a fiú ellen fordítani, rongyosra olvassa a Bibliát olyan sorokra vadászva, amik ellentmondanak Veniamin ideológiájának, akit ez alaposan felbosszant, kettejük konfliktusa tehát veszélyessé éleződik.
Viadaluk arénája az iskola, a tét pedig - saját életükön túl - egy harmadik karakter. Ő az angol titulus (The Student) címszereplője, Veniamin tanítványa, követője. Ő a tökéletes ellentéte a makkegészséges vallási fanatikusnak: egyik lába rövidebb, mint a másik, így aztán sántít, az iskola keménylegényei terrorizálják, ezért ő igyekszik beilleszkedni, ám végül mégis Veniamin karizmára gyakorolja rá a nagyobb vonzerőt.
A Magyarhangya részéről nem csak azért volt találó ötlet moziban forgalmazni e filmet, mert az régiónkra is érvényes társadalomkritikát gyakorol, de azért is, mert pedagógiai missziót is teljesít. Szerebrennyikov nem árulja el konkrétan, mitől vált vallási fanatikussá a főhőse, de sokatmondó, hogy azzal a bizonyos úszásórával nyitja a filmet, mintha az iskolai stressz és a szexuális frusztráció okozná a tinédzser pszichés zavarait. Amik ekként valójában normálisak egy ilyen korban lévő fiúnál, a társadalom azokra adott elnéző, sőt olykor helyeslő reakciója viszont a legkevésbé sem.
