Törőcsik Franciska: Nem tudom, nem szoktam meg-megállni és értékelni saját pályafutásomat, ami lehet, hogy nagy hiba, de az is lehet, hogy ebből az állandó előre tekintésből jó dolgok fognak kisülni. Mindig a következő szerepemre koncentrálok, az érdekel, hogy azt hogyan lehet megvalósítani.
Filmhu: Sok filmrendezővel dolgoztál már a fiatalabb nemzedékből is, de legutóbb Mészáros Mártával hozott össze az élet. Nemrég fejeződött be az Aurora Borealis – Északi fény című film forgatása. Hol jártatok, merre forgattatok? Mi a szereped?
T.F.: Forgattunk többek között Zala megyében egy egész kis faluban Megyeren és környékén, és Budapesten is. A film tulajdonképpen egy nő nagyon sűrű élettörténete a fiatal éveitől idősebb koráig. Ott kezdődik a szerepem, amikor Mária még boldog volt, még Magyarországon élt a szerelmével, de aztán persze minden megváltozik.
Törőcsik Franciska (fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: Annyit lehet tudni a film történetéről, hogy a II. világháború utáni európai történelem egy sötét, elhallgatott foltjáról, a szovjet megszállás után született „háborús gyerekekről” mesél, szerelemről, titkokról, kísértő múltról. További főszereplők Törőcsik Mari és a lányát alakító Tóth Ildikó, a film nemzetközi szereplőgárdával és koprodukcióban készül.
T.F.: Mária alakja köré épül a film, akit Törőcsik Mari játszik a jelenben, én pedig a múltban, ami az ötvenes éveket jelenti. A fiatal Máriával komoly megpróbáltatások történnek, amit egészen a jelenig megpróbál eltitkolni a szerettei elől. Lánya (Tóth Ildikó) a titkok miatt hazugságban él, és lassan a titkokat már nem lehet tovább rejtegetni.
Törőcsik Franciska az Aurora Borealis - Északi fény forgatásán (fotó: Kürti István)
Filmhu: A Swing után most másodszor játszottál együtt Törőcsik Marival, és túl a névrokonságon, mégis érdekes, hogy az élet újra összehozott benneteket, ráadásul éppen a fiatalkori énjét alakítottad. Tényleg érzel hasonlóságot köztetek?
T.F.: Szerintem Márta nem feltétlenül hasonlóság alapján kereste a fiatal Máriát. Én valahogy azt éreztem, hogy kiváncsi rám, és szeretne velem dolgozni, ezért választott engem erre a szerepre. Értelemszerűen nem voltak közös jeleneteink, de még csak forgatási napjaink sem, amit nagyon sajnáltam. De szerencsére a születésnapi gáláján és a stábbulin is találkoztam vele. Sajnos még nem voltam alkalmam úgy igazán beszélgetni vele, de remélem majd lesz.
Filmhu: Az Aurora Borealis – Északi fény operatőre a lengyel Piotr Sobocinski, híres operatőr-dinasztia legifjabbja, 2015-ben őt választották a legjobb operatőrnek Lengyelországban. Milyen volt vele a közös munka?
T.F.: Ahogy visszanéztük a felvételeket, azt láttam, hogy a helyszínekből teljes mértékben létrehozta a saját világát, ami sokszor elemelkedett a valós tértől. Az ő szemszöge létrehozott egy kifejező önálló világot. Persze, még rengeteg utómunkán múlik hogyan alakul ez a film, de, amit láttam, az nagyon bíztató volt. Arról nem beszélve, hogy Piotr néha olyan technikai instrukciókat adott nekem, amik színészileg is sokat segítettek.
Törőcsik Franciska az Aurora Borealis - Északi fény forgatásán (fotó: Kürti István)
Filmhu: Milyen volt Mészáros Mártával találkozni? Hiszen ő egy másik generáció, másik rendezői iskola tagja, eddig főleg fiatal rendezőkkel dolgoztál.
T.F.: Ez nagy dolog számomra. Ő a forgatások alatt keveset beszél, sokat bíz a színészre, ami az elején ijesztő volt a számomra, és néha úgy éreztem, hogy talán nem jól csinálok valamit, de aztán valahogy az derült ki, hogy Márta szabad utat akar adni nekem sok mindenben, már számít arra a világra, amit én hoztam létre a szerephez. Persze, voltak előtte próbák is, amik szintén sokat segítettek. A közvetlen partnernőm, Eva-Maria Prosek-kel nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, amellett, hogy egy kedves, üde jelenség, aki színészileg és magánemberként is hihetetlenül intelligens. Az is sokat segített, hogy a másik közvetlen partnerem Wunderlich József volt, akivel egy osztályba jártunk az egyetemen, így már sokszor próbáltunk együtt korábban.
Filmhu: Mészáros Mártát mélyen foglalkoztatja a női princípium, az, hogy mit jelent nőnek lenni, minden valószínűség szerint így van ez a most készülő filmjében is. Mit gondolsz erről?
T.F.: Természetes, hogy egy filmrendezőnő női szemszögből értelmezi a világot, és nyilvánvalóan jobban foglalkoztatja a nők szerepe a világban, ami manapság is rengeteg kérdést tesz fel, nem hogy az ötvenes években két világháború után, az orosz megszállás alatt. Igen, ebben a filmben, megmutatkozik majd az, hogy akkor milyen volt nőnek lenni, de az is, hogy úgy általában emberként milyen volt élni. Az a káosz pedig ma, a viszonylag békés körülmények között élő Európában szinte elképzelhetetlen.
Törőcsik Franciska Horváth Lili: Napszúrás című filmjében
Filmhu: Nem rég mutatták be a Veszetteket, amit Goda Krisztával forgattál, ott tiéd volt a női főszerep, a legelső és talán a legfontosabb filmes találkozás pedig Horváth Lilihez fűz: a Napszúrás című kisfilmje mindkettőtök pályáját megpecsételte.
T.F.: A Napszúrás az első filmem volt 18 éves koromban, belevetettem magam amennyire csak lehetett. Meghatározó találkozás volt egy fiatal filmrendezőnővel, aki az egyetemről éppen kikerülve hihetetlenül érzékenyen és elszántan vezetett egy nyersanyagot, aki akkor én voltam. A Veszetteket tavaly nyáron forgattuk, de volt alkalmam Krisztával és a munkamódszerével megismerkedni, mert sokáig húzódott az előkészítés, és sokáig nem találta meg Mátét, a főszereplőt (végül ifj. Vidnyánszky Attila alakította – a szerk.). Rengeteg kamera-, és színészpróba volt a forgatás előtt, egyszóval Kriszta nagyon alapos és maximalista, abban rejlik az ereje, hogy határozottan, mégis figyelmesen volt képes irányítani a színészeket és a stáb többi tagját.
Filmhu: Hogy tetszett az elkészült film?
T.F.: Általában elfogulatlanul próbálom megnézni a filmeket, amiben játszom. Amikor megnéztem a Veszetteket egy működő filmet láttam, érvényes történettel, jó alakításokkal (itt természetesn a partnereimre gondolok), ami elmesél egy aktuális történetet. Én szerettem.
Törőcsik Franciska és ifj. Vidnyánszky Attila a Veszettek című filmben (fotó: Hungaricom)
Filmhu: Nemsokára láthatunk Kern András filmjében, a Gondolj rám-ban. Láttad már a filmet?
T.F.: Még nem. Csak a saját jeleneteimből láttam részleteket az utószinkron alatt. Bírtam a sztorit, a forgatások hangulata kissé hasonló volt a történethez, amit kifejezetten élveztem. Nagyon jó volt együtt dolgozni Kern Andrással. Egy medikát játszom benne, aki az elején plátói módon odavan a doktorúrért. A szerepem dramaturgiai lényege, hogy kissé felerősítse azt a zuhanást, amin a főszereplő keresztül megy.
Filmhu: Gyakorlott színházi ember vagy, aki nagyon komolyan veszi a pályáját és mellette ott találunk téged a magyar film kellős közepén. Mennyi örömöt ad a filmszínészet?
T.F.: Lenyűgöz a film világa, hogy mi mindent lehet létrehozni, a mai kor emberéhez bizonyos értelemben jobban is passzol, mint bármelyik másik művészet, de nem ezért szeretem. Gyakorlatilag képek segítségével bármit el lehet érni, bármilyen történetet el lehet mesélni. Apró mozzanatokból áll össze, és itt nem csak a színészetről beszélek. Pedig az alkotóelemei tulajdonképpen csak kétdimenziós képek.
Törőcsik Franciska (fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: Talán az „itt és most” ereje miatt, hogy a forgatásokon még koncentráltabbnak kell lenni?
T.F.: Nézőpont kérdése, mert a színház még inkább „itt és most”, ebben vetekszik a filmmel, mert tényleg jelen van, és akkor történik. Két-három órán keresztül nagyon intenzíven kell jelen lenni, a filmnél néhány jelenet van, köztük meg színészi szempontból várakozás. Bár az a három másodperc, amíg kamera előtt vagy, az sokkal nagyobb koncentrációt igényel. Bizonyos szempontból ijesztő, hogy az „itt és most” marad meg, de ugyanez benne az egyedülálló is. Lehet, hogy azért vagyok elfogult a filmezéssel, mert ritkábban van lehetőségem, mint színházban játszani.
Filmhu: Itt vagyunk egy új év elején, mit kívánnál magadnak 2016-ra?
T.F.: Továbbra is találkozni olyan emberekkel, akikkel létre tudunk hozni valami jót.
