Annecy Animációs Filmfesztivál 2.

A sztori szokványosnak nem mondható, ha csak nincs az ismeretségi körünkben halmozott drogfüggőségben szenvedő elefánt, akit több, különböző indoktól vezérelt csapat igyekszik megkaparintani. Végül azért csak győz a természet ereje, s az időközben az ormányossal szövetkező rénszarvas sikeresen avanzsál Csernus doktorrá, s megszabadítja Jimmy barátunkat a szörnyű átoktól. Az elvakult állatvédők sem maradnak ki a szórásból, finoman adagolva sikerül is a végére az ellenkező oldalra billenteni a mérleget: a lelkes zöld párti, véres szemmel szegez fegyvert az ártatlan tekintetű agyartulajdonosnak. Szépen vezetett történet, a kelleténél kicsit hosszabbra sikeredett, és az üresjáratok is hagynak gondolkodási időt a film közben. A Storm Studio 3D-s munkájában volt minden, ami kicsapja a biztosítékot a jobb érzésű nézőnél : szex, drog, rock 'n roll, ugyanakkor, csak éppen súrolta azt a határt, amit jobb lett volna átlépni ahhoz, hogy valóban egy ütős filmet szórakozhassunk végig.

A másik, "tablettát az állatnak"-opusz

Bár ha jobban belegondolok, és minden alkotó azon igyekezne, hogy botránkoztatva koppintson a nagyérdemű fejére, akkor több olyan alkotás tárult volna elénk, mint az ausztrál végzős Darcy Prendergast által készített Ron the Zookeeper. Szintén a „tablettát az állatnak” a téma – csakúgy, mint a fent már említett Free Jimmy-ben -- csak kicsit hevesebben és „kézzelfoghatóbban” szemléltetik.

Ron az állatgondozó nemes egyszerűséggel telepumpál viagrával egy medvét, miután libidóját már sikerült feltüzelnie egy rakás meztelen pandalánnyal. Majd ezt követve saját kezűleg nyújt élvezetet a szerencsétlen állatnak, aki az eredményt egy még szerencsétlenebbül járt kisgyerek arcába pumpálja, nagyjából ennyi is a történet; ami inkább gusztustalan, mint humoros, inkább jelentéktelen, mint megbotránkoztató, s ezt még inkább tükrözte, hogy a nézőteret hideg csönd ülte meg a film alatt, s a végén a taps is igen rövid ideig zavarta meg a nyugalmat.

Egy 17 perces horrorba csomagolt adrenalin bomba

Egy igen szemrevaló alkotás a kanadai zászló alatt nevező Madame Tutli-Putli (Chris Lavis -- Maciek Szczerbowski): báb-animáció, emberekkel mixelve. Vajon hogyan sikerült élő szemeket műteni a címszereplő hölgy koponyájába, ugyanis a két szempár tökéletesen mozgott minden irányban, hűen tükrözve minden érzelmet. A történet igen sötét, s 18-as karika is bátran tilthatná le a fiatalabb nézőket a filmről. Mindössze 17 percnyi anyagról van szó, de az négy évig készült: alapos munka, technikailag és karakterében élesen különbözik a körülötte sorakozóktól, a szereplők vonásai és vonalai groteszkek és torzultak, együttes hatásuk pedig túlszárnyalja egy jobb horror adrenalinszint emelkedését. A borzalmakat teljesen a fantáziánkra bízza, nem mutat semmi olyat, ami ijesztőbb lenne egy tejszínhabos pacalnál, mégis a hideg szaladgált a hátamon. Végig arra számítottam, hogy na majd most mutatnak valami olyat, amitől kisikítom az ablakot, de a film teljes hossza alatt maradt az alattomos hidegrázás.

Bánóczky Tibor díjnyertese, a Tejfogak

Lezajlottak a vetítések, a díjakat kiosztották, a legjobb diplomafilm díját Bánóczky Tibor nyerte a Tejfogakkal, a nagyjátékfilmes közönségdíj pedig az előző tudósításban említett Max és Co-nak jutott  -- www.annecy.org. Mindenki elégedetten pipálhatja ki az idei fesztivált a naptárjában. Igazán forradalmi újdonságot nem sikerült vászonra vinni, az alkotók inkább technikai trükkökkel operálnak, ahelyett, hogy eredeti történetekkel és karakterekkel próbálnák meg levenni a nézőket a lábukról. A sok sablonos film közül nehéz kimazsolázni az igazán értékes darabokat, különösen az egész estés filmekre jellemző ez. A rövidek kínálatában azért szerencsére sikerült találni olyan filmeket, melyek igazán emlékezetessé tették az idei animációs mustrát.