Bódy Gábor után három egész estés nagyjátékfilm (Amerikai anzix, Nárcisz és Psyché, Kutya éji dala) több kisfilm (Euronyme tánca, Walzer, A harmadik, stb.) és két befejezett forgatókönyv (Tüzes angyal, Pszichokozmoszok) maradt. Bódy a hetvenes-nyolcvanas évek legmeghatározóbb magyar filmese, nemcsak befejezett filmjeinek értéke, hanem az általa indított filmnyelvi kutatások miatt is.

A Kozmikus szem Bódy szemantikai-ismeretelméleti kutatásaira épül, vagyis: a látvány, a kép és az abból fakadó jelentés(ek) problematikája köré. „A végső cél: (...) a nézőt megajándékozni a feltétlen látvány igézetével.” (B. G.)

„A Bódy halálának tizedik évfordulójára szervezett vetítés és kiállítás sorozat egyik hozadéka többek között az volt, hogy előkerült a Kozmikus szem címen forgatott filmjének negatívja. Pontosabban, előkerült 8202 méter fekete-fehér előhívott negatív. Nem tudom, hogy összesen mennyi lehetett, Tímár Péter, a film egyik operatőre szerint kb. ennyit használtak el, és nála van kb. 12 percnyi összeállított hangos anyag a filmből. Egy ideig nem tudtam mit kezdeni a lelettel, valahogy elment a kedvem mindentől, ami Bódyval volt kapcsolatos. Eltelt néhány év, ülepedtek bennem az indulatok és szeretném, ha a Bódy-körüli titkok tisztázódnának. Talán ez a vetítés felkelti néhány ember figyelmét, talán rekonstruálható lesz ez a film is – és a maga töredékességében elhelyezhető lesz az életműben”, kommentálta Durst György az unikális produkciót.
Az alábbiakban Bódy 1975-ben írott szinopszisa olvasható, amely 1996-ban, a Peternák Miklós által szerkesztett Végtelen kép című Bódy Gábor írásait tartalmazó kötetben jelent meg.KOZMIKUS SZEM

(science non-fiction-fiction)


A Kozmikus szem fikciója az, hogy nem fikció. A film fiktív tartalma nem fiktív, dokumentumelemekből épül fel. A fikció célja ugyanakkor az, hogy a nem fiktív, dokumentumelemek önálló egzisztenciáját annál is élesebben megvilágítsa, mint amennyire azok szokott megnyilvánulásukban kifejeződhetnek.

(A fikció:) fel nem derített hátteréből megfigyeléseket gyűjtenek a földről. Ezeket a „vizuális szondákat” mintegy elfogott adásként, rádiócsillagászok egy csoportja „lehallgatja” (látja). Az adások természetének és logikájának a megfejtése a film tárgya. Ez a megfejtés egyúttal egy általános vizuális logika kifejtését is jelenti.

A cselekménynek az ad fordulatot, hogy a „kozmikus szem” megfigyelései és a rádiócsillagászok adásvétele, ill. ezzel kapcsolatos megfigyeléseik mindinkább szinkronba kerülnek (azaz a megfigyelők megfigyelik a megfigyelteket), míg  végül teljesen egyidejűvé válnak. Egy olyanfajta információrobbanással jár ez, mint amikor egy mikrofon a rákapcsolt hangerősítővel „összegerjed”.

A voltaképpeni film ebben a fázisban kezdődik: tehát a történeteket már visszamenőleg, a két összegerjedt megfigyelőrendszer – egy birtokos nélküli kozmikus híradó – közös memóriájának önrendezése folyamán bogozzuk ki.
A film egy részét komputerszámítások alapján akarom megoldani. Ezzel kapcsolatban a szükséges kísérletet már elvégeztem és részben filmszalagra is rögzítettem.

A film műfaja: dokument-sci-fi….science non-fiction/fiction….szemiotikai persziflázs és ismeretelméleti kalandfilm.

1975 december 1.

Bódy Gábor