Reisz Gábor a Színház- és Filmművészeti Egyetem friss diplomásaként mutatt be első nagyjátékfilmjét, ami egyben a vizsgafilmje is volt. “Áron mi vagyunk” (Filmhu), “Harmincasok! Ez nektek kötelező!” (Index), “Sírva röhögünk, annyira magyar” (Origo), “Így kell jó magyar filmet csinálni” (Player.hu) – írta a VAN-ról a tíz évvel ezelőtti filmes sajtó. Gábor és a barátai két év kitartó munkájával elkészítették egy generáció és egy város portréját, Áron szenvedésére, pár-, munka- és útkeresésére rengetegen rá tudtak kapcsolódni. A film hatással volt az Inkubátor program megszületésére, és utat tört azoknak az alacsony költségvetésű, állami támogatástól függetlenül készülő filmeknek, amikből egyre többet látni a magyar mozikban.

Ferenczik Áron / Forrás: Cirko Film

Szentesi Áron karaktere a főszerepet alakító Ferenczik Áron és Gábor közös alteregójaként született meg, a harmincba lépő filmszakos diplomás, akit emészt a szerelmi bánat, és nem tud egyről a kettőre lépni, csak tologatja maga előtt a problémákat. A VAN egy vázlatos, tíz oldalas, “BKK-járműveken íródott” forgatókönyvvel, kicsi stábbal, rengeteg improvizálással, sokszor gerilla módszerekkel született meg. Pár évre rá a Rossz versek állami támogatással, majd két éve a Magyarázat mindenre ismét független módon tudott elkészülni. Kíváncsiak voltunk, mennyire volt hatással a VAN amatőr szemlélete a másik két filmre, mekkora elvárásokat támasztott a sikere a többi felé, és hogy milyen hatással volt az alkotótársaira, hogy ilyen sokáig elhúzódott a forgatás. Gábor tanácsot is adott a jövő filmrendezőinek: szerelmi csalódás közepén senki ne akarjon filmet forgatni szerelmi csalódásról, utólag belátja, hogy nem volt jó döntés. 

Forrás: Cirko Film

Felidéztük a kedvenc szállóigéinket, amiből kiderült melyik volt papírra írva és mi volt közülük rögtönzött, és hogy mi volt az a mondat, amit Közép-Kelet Európában mindenhol értettek, de a nyugat-európai közönség fel se szisszent tőle. Gábor az amatőr és profi színészek keveréséről, a komoly témák humoros tálalásáról és a hosszúra nyúlt vágásról mesélt. Miért sírta el magát Budapest egyik legmagasabb épületének a tetején? Miért javasolta neki Rév Marcell, hogy VHS-re forogjon az egész film? Miért hitték róluk Lisszabonban, hogy pornófilmet akarnak forgatni, és hogyan találtak magyar mondatokat egy portugál kocsmában?

A történetben bemutatott budapesti helyszínek egy jelentős része vagy átalakult vagy teljesen megszűnt az elmúlt évtizedben, így a VAN-ra már történelmi filmként tekinthetünk, ami a város egy már letűnt arcát mutatja be, ahogy annak idején a Moszkva tér tette. A két film közötti kapcsolatról beszélgettünk, a generációs életérzésről, ami mindkettőt áthatja, de Gábor azt is elárulta, miért tartja a Szomszédokat a rendszerváltás egyik legfontosabb korlenyomatának. Gábor jelenleg a Nem beszélve arról, hogy… című színházi előadáson dolgozik a Radnóti Színházban, de ha minden jól alakul, jövőre újra filmet fog forgatni.

Reisz Gábor a Filmhu stúdiójában 

A VAN-nal együtt megszületett VAN Filmzenekar Gábor elmondása szerint mára már “NINCS Filmzenekar”, de a tíz éves évforduló alkalmából egy élőzenés vetítésre újra összeállnak, október 25-én a Trafó színpadán lesznek láthatóak. Gábor gitáros dalai az adás elején és a végén hallhatóak.

A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva és elérhető a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül, a korábbi adások pedig itt hallgathatók: Spotify és Apple Podcasts.

Címlapfotó: Pozsonyi Janka