A Minden Rendben egy özvegy családapa és kiskamasz fia erkölcsi dilemmáját követi, amikor az apa az egyetlen szemtanúja lesz a fiú által okozott balesetnek. Bűnösség és bűntudat, a gyerek lelkének védelme és az igazság kutatása között ingázva sok kivételesen fontos kérdés merül fel a szülői felelősséggel, a családon belüli kommunikációval kapcsolatban. Ismerve a film történetét, adásunk legelején felmerült a kérdés: a film rendezőjét, Bálintot vajon mennyire viseli meg a fiús apaság? „Elég nagy az intenzitás, a hangerő és egyre több az erőszak, szóval van mint kordában tartani” – vallotta be.
Ahogy néhány évvel ezelőtt szülővé vált, Bálintot automatikusan olyan történetek kezdték el érdekelni, amik szorosan kapcsolódnak az életéhez. A film morális dilemmái, a történet mögötti gondolat és kérdés foglalkoztatta, arra volt kíváncsi, ő hogyan viselkedne hasonló szituációban, amikor két kontrasztban álló érzés ugyanabban a pillanatban ugyanolyan erővel hat egymásra. A Minden Rendben operatőrének, M. Deák Kristófnak is feltettük a kérdést, hogy annak ellenére, hogy még nincsen gyermeke, hogyan döntött volna a főszereplő helyében. Szó esett a gyereknevelésben egyre aktívabban résztvevő apák szerepéről, ami a filmben az anya hiányával és az új barátnő megjelenésével válik még hangsúlyosabbá.
Minden Rendben / Fotó: Cinesuper
Kristófnak ez a negyedik inkubátoros filmje, kíváncsiak voltunk milyen nagy tanulságokat hozott magával a többi alacsony költségvetésű munkájából, hogyan kötöttek ki egymás mellett Bálinttal, és azt is elmesélte, miért ez a film mozdította ki őt legjobban a komfortzónájából. A film története kisrealista, a vizuális világa mégis kifejezetten minimalista, steril, már-már brutalista jegyeket visel magán. Ennek a különleges látványvilágnak a felépítéséről részletesen kifaggattuk őket, miért döntöttek a fekete-fehér-szürke színpaletta mellett, hogyan találták meg a helyszíneket és hogy mi hajtotta őket egy ilyen időtlen térbe, ami bárhol és bármikor játszódhatna. Az egyik legnagyobb vállalásuk az egységes képi világ fenntartása volt, konzekvensnek kellett maradni, mert „ha elindulsz egy útvonalon, akkor csak indokkal lehet megtörni - ha összevisszaság van, elveszti az erejét.”
Egy film készítése egyszerre igényli a racionális és logikus gondolkodást és az ösztönös döntőképességet is, legalábbis Bálint ebben találta meg a kulcsot. Ösztönös döntés volt például az is, hogy fekete-fehér lett a film, nem voltak nagy referenciák, a lecsupaszított térrel való kísérletezés vezette őket idáig. „Kortalanság, időtlen tértelenség és szürkeség” - ez volt a fő vezérfonal a vizuális világ megteremtésénél. A film két fontos helyszíne, az apa és fiainak kiüresedett régi lakása és az új barátnő előkelő házának kontrasztjáról meséltek, a látványtervező, Takács Eszter munkájáról, aki sokat hozzátett a minimalista világ megszületéséhez, és a képek szimbolikájáról, amik a kapcsolatok változásait próbálják érzékeltetni.
Bálint reklámos háttérből érkezik, a Kinopravda kreatív ügynökség rendezőjeként jelentős szakmai tudást szedett össze az elmúlt 15 évben, amit az első mozifilmjénél is hasznosítani tudott. Bár elmondása szerint nagy szabadságot adott, hogy senkivel se kellett döntéseket elfogadtatni vagy a felvett anyagokat leokéztatni, a két műfaj között mégis nagy hasonlóságokat érez. Kifejezetten élvezte, hogy 30 napon át feszített tempóban kellett teljesíteni, „egy kreatív játszótér volt minden egyes nap”.
A Minden Rendben forgatása / Fotó: Kalicz Máté
Bálint Hajdu Szabolcs színészi univerzalitásáról mesélt (aki az Egy százalék indián után rövid időn belül megint fekete-fehér filmben látható), arról, hogy nagyon könnyen rá tudott projektálni bármilyen érzelmet, bárminek eltudta őt képzelni, és élvezte a kiszámíthatatlanságát, hogy akármilyen irányba képes elvinni a szerepet. Az általa megformált karaktert lehet kedvelni és megvetni is, de mindenképpen meg akarjuk érteni, hogy mit miért csinál.
A család életébe belépő új barátnőt, Hay Annát szintén rendkívül sokrétegű, izgalmas színésznek tartják, aki nagyon ügyesen játszik azzal, hogy mit és hogyan enged megmutatni magából. És persze szóba került a film másik kulcsfigurája, Sáfrány Ágoston is, aki természetes játékával kiemelkedett a hosszúra nyúlt gyerekszínész castingon. A fiatalokkal való forgatás technikai kihívásokat is tartogatott, de a gyerekek, élükön Ágostonnal állták a sarat a leghosszabb napokon is. Kíváncsiak voltunk, egy ilyen felfokozott, drámai történetből mennyi lett vele megosztva, hogyan építették fel egy-egy jelenet érzelmi világát a 12 éves fiúval.
A film nemzetközi premierje a 75. Berlinale új Perspectives szekciójában volt, a fesztiválra való beválogatásról, a film körüli nemzetközi buzzról és a kinti premierről, a külföldi közönség visszajelzéseiről is beszámoltak. A Minden Rendben sok más mellett a félrement kommunikációról, az igazság és odafigyelés erejéről, a generációk közötti szakadék áthidalásáról szól. A vendégeink azt remélik, a film beszélgetésre, régen halogatott telefonhívások meglépésére ösztönöz majd mindenkit, aki csak látja.
