„Együtt létezünk” a fesztivál idei mottója, ami Dér Asia szerint azért is különösen fontos üzenet 2025-ben, mert úgy érzi, egyre nehezebben kapcsolódunk egymáshoz, és ez évről évre egyre nehezebb. „Amikor egy évvel ezelőtt dolgoztunk a fesztiválon, sokkal könnyebb volt a filmek kiválogatása, mert egyértelműbb volt, hogy ‘ki a jó, ki a rossz’ magunk körül, mivel értünk egyet, mivel nem. Idén az izraeli-palesztin helyzet ezt az egészet teljesen keresztül szabdalta, és nagyon sok közeli embert ugrasztott egymásnak, mert nagyon komplex a téma. Éppen ezért a kurátori teamen belül úgy éreztük, hogy erre az együttélésre kéne fókuszálni, annyira, hogy lett egy külön szekció is ezzel a tematikával, még a nagy tematikán belül” - osztotta meg Dér Asia. 

Horányi Péter hozzátette, nagyon büszke arra, hogy egy nagyon változatos programot sikerült idén összerakniuk, mert a 60 alkotás közül nincsen kettő, ami pontosan ugyanazt a tónust és stílust ütné meg, mint a másik. Igazán szubjektív történeteket kerestek, amelyek nem próbáltak általános igazságot bemutatni, nincs benne semmi propagandisztikus, de mégis van benne valamilyen állásfoglalás. 

Beszélgettünk arról is, hogy a vendégeinknek milyen személyes történeteik vannak a Verzió fesztivállal kapcsolatban, hiszen bár a kurátori munkát csak egy éve kezdték el, Asia három dokumentumfilmje is versenyzett korábbi fesztiválon, Péter pedig már egyetemista korában közel került a programhoz, amikor az ELTE Filmszak egyik dokumentumfilmes kurzusa keretein belül a Verzión is dolgozott, és ami hatással volt a szakdolgozatára és a szakmája későbbi irányára is.

Brandon Kramer: Liat fogságban

Természetesen program egy-egy filmjéről is részletesebben beszéltünk, illetve szóba jöttek a szekciók is. Idén a magyar és a nemzetközi versenyszekciók mellett a Doc Future, Együtt létezünk, Képkereső, Ukrán panoráma, Irak jelenidőben, Alkotó életek és Koreai hullám című szekciókban nézhetünk filmeket. 

Kitértünk arra is, hogy milyen szempontok alapján válogatnak egy kiemelten emberi jogi fesztiválra filmeket. „Idén még jobban éreztem annak a felelősségét, hogy az a körülbelül 60 film, ami eljut erre a fesztiválra, rajtunk múlik, és így az is, hogy mely filmeket nézheti meg a magyar közönség moziban. Mik azok a témák, amiknél fontosnak érezzük, hogy az ember egy kicsit más vagy árnyaltabb képet kapjanak, mint ami a médiából feléjük árad” - mesélt a döntések súlyáról Asia. „Nagyon fontos volt, hogy változatos legyen a program. Például az ukrán témájú szekciónál lettek volna még nagyon jó filmek, amik nagyon hasolítottak stílusban más jó filmekhez, amit mindenképp szerettünk volna beválogatni” - tette hozzá Péter. Fontosnak tartották azt is, hogy ne minden alkotás legyen nagyon súlyos, hanem a nézők választhassanak kicsit könnyebb, vagy akár humoros filmeket is. 

Nem hagyhattuk ki a magyar filmeket, amelyből idén négy került versenybe: a Szia, Sári! egy személyes, családi archívumokból és jelenidejű felvételekből építkező portré Haragonics Sári rendezésében, Podhradská Lea saját nővérét keresi meg az Apám lánya című filmben, az újdonsült anya paralimpikon, Illés Fanni történetét láthatjuk Hernáth Csaba és Korn Anita alkotásában, a Hajrá, Tete!-ben, Vizkelety Márton pedig a magyar származású tudós, Dékány Gyulát mutatja be a Belső tér című dokumentumfilmben, aki több mint két évtizede osztja meg életét Európa és Ausztrália között, miközben épp olyan vegyületek létrehozásán dolgozik, amelyek gyógyíthatják a Parkinson-kórt és az Alzheimert.

Haragonics Sári: Szia Sári!

De beszélgettünk a legtöbb szekciótól eltérő VR-vetítésekről, és a kísérőprogramokról is, például a DocPro című sorozatról, amelyben elsősorban a szakma képviselőinek szóló programokat találhatunk, de olyan formában, hogy mindenki élvezhesse, illetve az öt napos, DocLab nevű workshopról is. 

A teljes beszélgetés a lenti lejátszóra kattintva és a népszerű podcast alkalmazásokon keresztül hallgatható, a korábbi adások Spotify-on és az Apple Podcast oldalán is elérhetők.