„Jobb erkölcsöket kíván, Anyád”
„Szóval a Höfler az maga Werther?” – érdeklődik Forgács Péter a közel száz esztendős Höfler Tibortól. Némely Goethe-kutatók szerint ugyanis a braunschweigi Jakob von Höflerről – azaz hősünk ükapjáról – mintázta a Nagy Weimari Kultusz-Hérosz szentimentális, késő rokokó levélregényének ikonját, a szenvedő Werthert.  Kinek sirámait majd szerelmes ezrek visszhangozzák, fölkorbácsolva önmagukban a halálvágyat.  A Bárdot, saját szavaival: „néhány korlátolt fő félreérti.”

Forgács Péter – újabb - pompás alkotása stiláris bravúr; fölkavaró családtörténet, átszőve sok-sok női levéllel. Emellett – elragadó megoldásként – a macskaköves életutakkal párhuzamosan villannak föl részletek Xantus János 1976-os, fekete-fehér főiskolai vizsgafilmjéből. A Werther, és élete főszereplője, delikát jelleggel, Szikora János.

A Darmstadtban bőripari vegyészdiplomát szerző, 1908-as születésű Höfler Tibor azonban (Wertherrel ellentétben) nem szuicid típus – miként az irodalmi alak alteregója, Jakob von Höfler sem volt az. Az Első Pécsi Bőrgyár Rt.-t megalapító, bajor származású tímármester, Höfler Jakab fia, mi tagadás, ripityára törte a lányok-asszonyok szívét; eközben azonban elveszítette őt tántoríthatatlanul imádó (és szolid lelki terror alatt tartó) „Lotté”-jét, Annust. Egyetlen fia anyját.

Tücsökzene
Az ifjú Höfler életművész; hanyagul felelőtlen tücsök. Holott: a tizenegy éves Tibit küldi bőrgyári közgyűlésre gyengélkedő apja, és a vásott kölök, ezer részvény tulajdonosa, karakánul a szindikátus ellenében szavaz. A kalandvágyó férfiút azonban, ha kurtán volnék kénytelen jellemezni, azt mondanám: nyughatatlan(ul) kíváncsi. A zongorázó Höfler szenvedélyesen rajong a motorbiciklikért; legalább ennyire lelkes rádió-amatőr, szeret fotografálni (főképp pőre fehérnépet); ugyanennyire izgatja az amatőr filmkészítés: 1928-ban tesz szert egy 9,5 mm-es kamerára. Grósz Gyuri cimborájával megalapítja a MURIVERSAL filmes kompániát; Drakul 1-2 művésznéven áldoznak passziójuknak. Höfler forgat burleszket, de jakabhegyi kirándulása során megörökíti a rókatáncot járó szénégető cigányokat is.

Ha egyszer kihalunk, a Mars-lakóknak az ő emlékeiből kell majd tanulmányozniuk fajtánk nagyságát és gyengeségeit.


Eközben kitört a Gazdasági Világválság; tombol az I, majd II. világháború. Több mint két évtizedes pereskedés után Höflerék a Pécsi Bőrgyár Rt.-től visszakapják, majd a harmadik zsidótörvény életbe lépésével újra elvesztik többségi részvényesi jogaikat. A félzsidó Höfler Tibor rokonsága lágerekben pusztul el; a már súlyos beteg édesanyát, Schwarcz Gizellát, kimenekítik a sárga csillagos házból. S ekkor hol vagyunk még a faktúra államosításától, Höfler Tibor nyugdíjaztatásától, koholt vádakkal történt bebörtönzésétől, a fivérek által lángra lobbantott, családi tűzfészektől?

„Nem nősülök soha”?

Forgács két évtizede forgatta le a Privát Magyarország-széria első darabját. A kivételes műigényről tanúskodó munkák a 30-as, 40-es években, házi használatra készült amatőr filmek – Bikácsy Gergely kifejezését kölcsönözve – „újrateremtésével” tárnak elénk emberi mikrovilágokat. Bikácsy „banalitások gyűjteményé”-nek nevezte az amatőr filmeket.

A sorozat XV. darabjába belemerülve azon kaptam magam: a régi, „banális”, karcos képeknél torokszorítóbbak a magánlevelek; egy holt műfaj emlékei. Hallgatom Schwarcz Gizella, Kiss Annus, Eta tanti, vagy a házasságkötéstől - három nappal a menyegző előtt - visszalépő Orehoja Magdolna érzékenyen fölolvasott sorait; arra gondolok, milyen korcs korban élünk. Mert az sms-ben, e-mailben el- és lerendezett életek, szárba szökkenő, majd technikásan (sic!) lezárt kapcsolatok-viszonyok idején szíven ütő: micsoda mondatokat szültek meg  nemtársaim! Orehoja Magdolna – már gépelt – búcsúlevele remeklés, de rendszeresen ámulatba ejt a pszichés hadviseléstől sem visszariadó, makrancos Annus is. (Aki nyilván nem volt túlképzett…) Az anyai sorokra különösen nehéz méltó szavakat találni; nem is keresek.

Szemző Tibor és Melis László kompozíciója varázsos. Így különösen bánt, hogy nem tudom, melyikőjüket éltessem a (Magdolna utolsó levelének elhangzásakor) fölcsendülő Fényes Szabolcs -- Kovách Kálmán szerzemény filmbe csempészéséért; mely sláger nem más, mint a Nem nősülök soha. Kupléval tapostak Höfler Tibor Achilles-sarkára.

Forgács Péter 160 perces Höfler-Sagája: ismételten tökéletes mű. Ragyogó Forgách András dramaturgiája. Kevés alkotást találni – főképp a doku-zsánerben – amikor kiemelendő a hangmérnökök, esetünkben Vadon Zoltán és Zányi Tamás példaértékű munkája. Nagyszerű a narráció.

És hogy visszaérkezzünk oda, ahonnan elindultunk; Szerb Antal írta Goethéről: „Mikor… Napóleonnál tett látogatása után elhagyta a termet, a császár így kiáltott fel: „Voilà un homme!”, íme egy ember – és ebben benne van a legfontosabb, amit Goethéről mondani lehet. Olyan volt, mint egy ember… Ha egyszer kihalunk, a Mars-lakóknak az ő emlékeiből kell majd tanulmányozniuk fajtánk nagyságát és gyengeségeit.”

A császárok ideje rég’ lejárt.  Forgács Péter képíró archaikus szépségű privát magyar történeteit azonban okvetlen a Mars-lakókra hagynám. Tanulmányozandó nagyságunkat – kivált a gyengeségeket. Ha egyszer…

FORGÁCS PÉTER (1950)

Válogatott filmográfia/Selected Filmography

Bibó Breviárium/A Bibó Reader (2001)
Kölcsönös analízis/Mutual Analysis (2004)
Fekete kutya/El perro negro (2005)
Miss Universe 1929 (Lisl Goldarbeiter – a Szépség útja)/
Miss Universe 1929 (Lisl Goldarbeiter – a Queen in Wien) (2006)
Saját halál/Own Death (2007)
Von Höfler vagyok (Werther-variáció)/I Am von Höfler (Variation on Werther) (2008)