Első fejezet: Élet a halál után Krúbival

Kutakodtam, kérdezősködtem, és minden jel szerint poptörténelmet írtál itthon, a Szív a leghosszabb magyar, hagyományos értelemben vett videoklip.

Én nem kutakodtam, csak a feladatot láttam magam előtt, hogy meg kell csinálnom ezt a kilenc percet, és örülök, hogy sok munkával, de sikerült.

Hogyan talált rád ez a feladat?

Felkeresett Krisz (Krúbi igazi neve Horváth Krisztián - a szerk.) és a menedzsere, Dezsenyi Eszter, hogy dolgozzunk együtt. Eszter látta a borderline-os doksimat, a Falkámat, többször megnézte és nagyon tetszett neki, kettejük közül ő figyelt fel rám először. Ez a szám nagyon sokat jelent Krisznek, mivel a majdnem-halálát, a szívizomgyulladását és az ebből való felépülését írta meg benne. Tényleg rosszul volt, hosszú ideig elmaradtak a koncertjei. Meghallgattam a számot, és teljesen beleszerettem. Utána leültünk beszélgetni Krisszel, aki egy saját és nagyjából világos koncepcióval érkezett. Legyen benne haldoklás, kerüljön fel a mennyországba Lovasival, és jelenjen meg Bödőcs Tibor Orbán Viktorként a klipben.


Ezek szerint Krúbi konkrét elképzelésekkel keresett meg. Ennek tudatában mennyire tartod magad a klip szerzőjének?

A Szív előtt nem vállaltam el olyan videoklipet, amelynél bármilyen konkrét ötlete lett volna a zene alkotójának. A saját koncepcióm alapján szeretek dolgozni, itt viszont rögtön éreztem, hogy ezek az ötletek Krisz szívéből jönnek, és nem lett volna etikus lesöpörni őket, majd egy másik koncepcióval előállni. Ráadásul tetszettek is az ötletei.

Nagy fejlődés nálam, hogy ebbe belementem, mert tényleg nem szeretem átadni a gyeplőt. Szerencsére jól sült el, hogy hallgattam Kriszre. Voltak azért kompromisszumok, kihúzhattam pár dolgot. Amit nagy vonalakban lerakott elém, azt fejtettem ki, bontottam fejezetekre a klipben, és adtam hozzá a rám jellemző asszociatív képsorokat. Az általa meghatározott keretet töltöttem meg olyan tartalommal, ami már az enyém.

Mondhatjuk, hogy a Szív címú videoklipnek két szerzője van, te és Krúbi?

Igen.

Kilenc percen át tartó féktelen, túlvilági őrület, amelyet nézve sosem tudod, mi vár rád fél perc múlva, újból és újból képes meglepni téged. Én így fejtettem meg, miért tetszik nekem a videokliped.

Fontos volt, hogy ne váljon unalmassá. El akartuk kerülni azt az érzést, hogy az első három percet még élvezed, aztán elfogy az anyag és az ötlet. Sokat segített, hogy a klipen belül megvoltak a fejezetek, és a részeket külön-külön kellett izgalmassá tenni.

Mazzag Izabella / fotó: Baski Sándor

Lovasi Andrást és Bödőcs Tibort hogyan szereztétek meg a kliphez?

Ez egy viszonylag nagy költségvetésű klip volt, de arra nem volt keret, hogy Lovasi Andrást és Bödőcs Tibort karakterükhöz méltó díjazásban részesítsük. Krisz szervezte le őket, és a Krúbi iránti szeretetük miatt jöttek el.

Milyen volt a közös munka velük?

Megtisztelő. Lovasival a stúdióban forgattuk a mennyországjelenetet, sokat segített a lelkesedésével. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy minél hamarabb le akarta volna tudni a napot. Elhozta a kisfiát és a feleségét, és válogathattunk a gitárjai közül, hogy melyik illik legjobban a setbe. A korábbi munkáim során azt tapasztaltam, hogy a klipes büdzséből nehéz összerántani azt a szereplőgárdát és stábot, amit elképzelünk, ennél viszont mindenki szívesen jött, amint meghallották, hogy Krúbi.

Bödőcs is kifejezetten lelkes volt, ő is elhozta a kisfiát. Nehézségnek is tűnhet, de valójában könnyebbé tette a munkámat, hogy nagyon szőrözős. Határozott elképzelései voltak arról, hogyan játssza el Orbánt, aminek szabad teret adtam, hiszen ő a profi benne. A stylistunk narancssárga díszzsebkendőt akart tenni az öltöny zsebébe, de ő azt mondta, hogy nem szívesen viselné, mert Orbán nem hord ilyet. És igaza volt. Azt vettem észre, hogy nem csak színészi teljesítményével, de a tanácsaival is segíti a munkát, amire érdemes odafigyelni.

Egy korábbi klipedben a Kontroll képi világát idézted meg, és Balla Eszter a legendás macijelmezében tűnt fel benne. Őt nehéz volt rávenni, hogy eljöjjön?

Nem, őt a Kontroll-hangulat húzta be. A stylist, akivel mindig együtt dolgozom, Kuslits Máté, egy hónapon át kereste a macijelmezt. Ez tényleg az a jelmez, amit Eszter tizenkilenc éve viselt a filmben. Egy jelmeztárban volt, ami később magánkézbe került, és az új tulajdonostól kellett elkérni.


Magyarországon 2022-ben szerinted bátor lépés Orbán-paródiát rakni a filmedbe?

Szakmailag bátor lépés volt. Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy elvállaljam-e. Az járt a fejemben, hogy ezzel vajon elvágom-e magam további lehetőségektől? Öngyilkosságot követek el? Végül azért mondtam igen, mert egyszer csak rádöbbentem, hogy állítólag egy szabad országban élünk, és ha ez igaz, akkor ezen igazából nem is volna szabad gondolkodnom. Persze majd kiderül.

Krúbi visszatér a halálból, és az első élménye, hogy meglátogatja Orbán Viktor a kórházban.

Bödőcs zseniálisan csinálta, kezet csókolt Krúbinak.

A politika annyira beette magát a mindennapjainkba, hogy még a kórházi ágyon sem hagy minket békén. Én így fejtettem meg ezt a részt. Érdemes mögöttes üzenetet keresnem, vagy ez csak egy vicc?

Annál a résznél egy kicsit belenyúltam a Krúbi által hozott keretrendszerbe. Arra gondoltam, jó ötlet lenne a képernyőből képernyőbe lépkedő szekvencia végén még egyszer visszahozni Orbánt, és együtt szerepeltetni Krúbival. A dalszövegben párhuzamot von az aranyásó csajok és a NER felé nyitó zenészek között, és ezt látjuk képileg, elemelt módon megfogalmazva.

Idézek a Szívből: „Vak lányokra többé nem verem, pedig mindegyik kibaszottul szemtelen”. „Krúbi a kórházi ágyon egy lotyót szopat” Krúbi előadói énjének van egy erősen provokatív oldala, a dalszovegei gyakran szexisták. Ez neked nem problémás?

Milyen szempontból?

Aki csak felületesen ismeri Krúbi számait, azt is gondolhatja, hogy ezeket a sorokat a szerző komolyan gondolja. És ilyen értelemben egy durván szexista, visszataszító szövegeket rappelő tahónak adsz felületet és növeled a népszerűségét a klipeddel.

Nem, mert közben tudom, hogy ő nem egy szexista tahó. Az pedig az egész munkámat lebénítaná, ha azon aggódnék, hogy a felületesen gondolkodók mit látnak bele a filmjeimbe.

Krúbi a Szív forgatásán / fotó: Kalicz Máté

Izgalmas kérdés szerintem, hogyan viszonyulnak az emberek a Krúbi-szövegekhez. Vajon mindenki veszi a lapot, hogy nem szabad ezeket szó szerint venni, és van bennük egy csavar?

Annyira durván fogalmaz – szerintem a legdurvábban a magyarok közül –, hogy ebből mindenki rájöhet, a szövegeit nem gondolja mind komolyan és ironizál. Bízom ebben.

Rendkívül impulzív, színes és excentrikus módon ábrázolod a halált a klipben. Tényleg így gondolkozol az elmúlásról?

Művészibb vonalon mozgok, de ez is én vagyok, van egy ilyen oldalam is. Meg tudtam volna máshogy, kicsit letisztultabb módon is csinálni, de ez a klip alapvetően Krisznek és a rajongótáborának akart kedvezni. Nem szerette volna, hogy sajnálják. Könnyed legyen, egy kicsit megrázó. Az volt számunkra a legfontosabb, hogy vicces legyen.

Mit mondott neked Krúbi, amikor először látta a kész klipet?

Sokat nevetett és tetszett neki. Persze utómunkában voltak eltérő véleményeink, de ez mindig egy ilyen munkafolyamat. Érdekes, hogy a klip végén a VHS-es rész tetszik a legjobban mindenkinek, és Krisznek is. Pedig azzal volt a legkevesebb munka. Krisszel, az
operatőrrel, egy segédoperatőrrel és egy kétfős gyártói csapattal beültünk a kocsiba és mentünk. Fura, de valahol értem. Addig a pontig egy eszeveszett filmet néztél, és utána jól esik ez a nyugodtabb levezetés. Illetve akik Krúbi-klipet néznek, azok elsősorban Krúbira kíváncsiak, és ebben a részben már végig őt látjuk. Ha egy előadó már híres, akkor mindig azok a klipek ütnek a legnagyobbat, amiben szerepel a zenész.

Mazzag Izabella sírkövet cipel a Szív forgatásán / fotó: Kalicz Máté

Olvastam, hogy szeretsz lovagolni. A te lovad szerepel a VHS-es levezető fejezetben?

Igen, Látomás cameózott benne. Fiatal csikó még, mindig odabújt hozzám, beállt a kamera elé, alig bírtuk elküldeni. A kíváncsisága miatt legalább tíz percig nem tudtuk elkezdeni forgatni.

A városban laksz, hogy lehet így lovad?

Egy lovardában van bértartásban. Amikor nagyon pici volt, minden nap kijártam hozzá. Most hetente egyszer-kétszer, amennyi időm éppen van.

Lovas Rozi podcastjában beszéltél arról, hogy olyan erős és valóságosnak tűnő hallucinációid voltak, hogy attól féltél, ha ez így marad, meg fogsz halni. Borderline személyiségzavarral diagnosztizáltak, Krúbihoz hasonlóan, te is hirtelen, és drámai körülmények között kerültél kórházba, a te esetedben, a pszichiátria zárt osztályára. Jól érzem, hogy a te élettapasztalatod is ott van a klipben, egy kicsit a te felépülésedről is szól?

Igen, ezt már az elejétől fogva éreztem. Tavaly szeptemberben kezdtem el dolgozni a Kinomoto produkciós háznál, amelynek Kostil Danila a vezetője. Az art daddymnek hívom őt, kreatív producere a projektjeimnek. Nagyon sokat köszönhetek neki és mindig odafigyelek a tanácsaira. Megmutattam neki a számot, és azt mondta, azonnal kezdjek el táplálkozni a saját dolgaimból, mert csak akkor fogom tudni átadni azt, ami Krisszel történt. Oké, hogy viccesen akarjuk megcsinálni, de nem szabad felületesnek lenni, a dal sokkal többet jelent ennél.

Mondj kérlek egy olyan részt a klipben, ami teljesen belőled fakad!

Az asszociatív képek, nagyon büszke vagyok rájuk. Van egy visszatérő motívum: két embert látunk, majd az egyik a szívéhez kap és összeesik, de És sosem az, akit vizsgálnak. Például van a rendőrlány, aki Krúbit fémdetektorozza. Amikor a szívéhez ér a detektorral, Krúbi rákacsint, erre a csaj a szívéhez kap és összeesik. Ez nagyon én vagyok, a borderline-osok az ellentétek királyai. Annyi konfliktus van bennem, hogy az feldolgozhatatlan. Vizsgálják valakinek a szívét, aztán mégsem ő hal meg szívrohamban, hanem a másik – ez a szélsőséges ellentétesség jellemez engem.

A Szív forgatása / fotó: Kalicz Máté


Második fejezet: Filmkészítés, mint terápia

Mennyire egyeztethető össze a rendezés és a borderline személyiségzavar? Adódnak ebből nehézségeid?

Most már nem, és korábban sem voltak megoldhatatlan nehézségek. Fontos nekem, hogy olyanokkal dolgozzak, akikben 100 százalékig megbízom. Állandó operatőrrel és stylisttal dolgozom, és van pár gyártásvezető, akik cserélődnek körülöttem. Egyszer-kétszer volt parám amiatt, hogy eléggé bizalmatlan vagyok, és olyan stáb került mellém, akiket nem ismertem, és így mindkét oldalról nehezebb volt a közös munka. Az operatőröm, alkotótársam Kiszler Dani egyben az egyik legjobb barátom is, és mindig tudja, éppen milyen állapotban vagyok, így nagyon jól működünk együtt.

Volt olyan időszakod, amikor erős hallucinációid voltak, illetve nyilatkoztad, hogy élesen emlékszel az összes álmodra. Lehetséges, hogy a borderline előnyödre is válik? Építkezhetsz ezekre a nagyon erős fantáziaképekre.

Amit leforgatok, annak a 80 százaléka az álmaimból fakad. Kiszler Danit kétnaponta felhívom, és elmondom, mit álmodtam, és ezt mikor és miben tudjuk majd felhasználni. Néha konkrétan kameramozgásokat is meg szoktam álmodni. Ő pedig nevet rajtam, hogy ez már boszorkányság.

Mondj egy klipet, ami egy az egyben a te álmaidból táplálkozik!

Orizától a Belami. Ebben a klipben az összes álmomat feldolgoztam, és utána máshogy vettem a levegőt. Óriási levegőket tudtam venni, miután mindezt kifilmeztem magamból. Durva problémáimat oldotta meg ez a klip. Tartottam például a Down-szindrómás emberektől. Nem rosszindulatból, csak furcsák voltak nekem. Nem szeretek ölelkezni, nem szeretem, ha puszilgatnak, és korábban mindig olyan élményeim voltak Down-szindrómás emberekkel, hogy közel jött, ölelt, kérdezett és rosszul éreztem magam. 


Álmodtam egy Down-szindrómás fiúról, aki furcsa dolgokat fotóz. Felkértünk egy Down-szindrómás fiút, mondtuk neki, hogy rapper jelmezben kellene fotóznia. Rávágta nagyon lazán, hogy jó, majd óriási magabiztossággal és profizmussal hozta, amit kértem tőle. Felszakadt bennem egy gát, hogy tök hülye vagyok, igazából pár rossz élmény miatt lett bennem egy feszültség a Down-szindrómásokkal szemben, aminek semmi értelme nem volt.

A benned felgyülemlett frusztrációkat filmre veszed, és ettől jobb lesz neked?

Sokkal. Elképesztően durván sokkal jobb lesz nekem utána. Az osztályvezető tanárom az SZFE-n, Almási Tamás mondta mindig, hogy a filmkészítés terápia. Akkor hallottam tőle ezt először, amikor belekezdtem a borderline-os doksimba. Azt jósolta, hogy ebből nem csak egy jó film sülhet ki, hanem lelkileg is jót tehet nekem. Igaza lett.

A Falkám nyilvánvalóan az eddigi legszemélyesebb filmet. Miért lett neked jobb utána?

Amikor diagnosztizáltak és kiengedtek, azt javasolta a zárt osztályos pszichiáterem, hogy nyugodtan olvassak utána a neten, informálódjak. Utánanéztem, és eléggé szarul van leírva. Az alanyaimnál olyan dolgokra kérdeztem rá, amiket én is megéltem, és kíváncsi voltam az ő élményeikre. Ezáltal sokkal közelebb kerültem a betegségem megértéséhez, mintha csak cikkeket olvastam volna.

Jobban megértetted a betegséged, és ezáltal önmagadat is?

Igen, és így sokkal könnyebb lett elfogadnom önmagam. Láttam, hogy nem vagyok egyedül. Nagyon fontos számomra, hogy megértsem a körülöttem vagy bennem zajló folyamatokat. Ha valaki elkezd engem kővel dobálni, és közben elmondja, hogy azért dobál, mert ha háromszor eltalál, akkor meggyógyul a beteg édesanyja, akkor azt mondom, oké, dobálj. Ha viszont nem tudom, miért dobál kővel, akkor ebbe a helyzetbe bele tudok pusztulni.

Rendben van, de meg is mondhatnád neki, hogy állj le a kődobálással, mert ettől biztosan nem fog meggyógyulni az édesanyád.

De ha ez egy varázsvilág? És tényleg úgy van, hogy minden kődobással egyre gyógyultabb lesz? Akkor logikailag be tudom táplálni magamba a helyzetet, és elfogadom azt.

A Krúbi-klip után jobb lett neked?

Az más volt. Utána nem jó érzések kavarogtak bennem. Hirtelen sok emberhez eljutott, és rengetegen írtak nekem. Valahogy igazságtalannak éreztem ezt a helyzetet. A színműn az osztálytársaimmal vagy később Kiszler Danival sok minőségi filmet készítettünk, és rossz érzésem volt amiatt, hogy ezek sokkal kevesebb emberhez jutottak el. Mintha ezeket a korábbi filmeket kevesebbre tartanák. Képes vagyok pesszimistán szemlélni a dolgaimat, és akkor éppen ilyen hangulatban voltam.

Értem a célzást. Csinálod az általad jobbnál jobbnak ítélt dolgokat, és mégis, újságíróként csak azután talállak érdekesnek, és kereslek meg az interjú ötletével, hogy csináltál egy sok százezer embert elérő klipet.

Másra gondoltam. Olyan emberekre, akiktől munka jön vagy akiket személyesen ismerek. Hirtelen rámírnak, hogy “láttuk a Krúbit, nagyon jó!” és nem tudok mit visszaírni. Írjam azt, hogy köszi? Az olyan béna.

Korábban mondtad, hogy nem voltál elégedett a neten elérhető információval a borderline kapcsolatban. A saját példádból kiindulva hogyan jellemeznéd röviden ezt a betegséget?

Minden periódusban máshogy. Most már elég hosszú ideje büszke vagyok a másságomra és táplálkozom belőle, de általánosságban úgy gondolom, hogy a borderline szindrómával élő emberek rendkívül érzékenyek a külvilágra és nagyon tudnak szenvedni tőle. Például egy borderline-ról nem pereg le csak úgy a bántás, mert mindennek keresi az okát, így annak is, hogy miért viselkednek vele úgy. De ez szerintem nem meglepő abból fakadóan, hogy ez az állapot a gyerekkori verbális és fizikai bántalmazások és traumák miatt alakul ki.

A pszichiáterem úgy fogalmazott, hogy gyerekkoromban eltört egy tükör, amit a személyiségemként értelmezünk és a különböző helyzeteket a különböző tükördarabokba való bebújással orvosolom. A nagy cél, hogy ezek a tükördarabok egyre közelebb kerüljenek egymáshoz. De összeforrni már nem fognak. Órákat tudnék zengeni a borderline-okról! Nem véletlen, hogy Falkám a filmem címe. A családomnak érzem őket, mintha az Avatar című filmben lennék, és a hajunkkal mindig összecsatlakoznánk, annyira érezzük egymást.

Láttál olyan játékfilmet, amely szerinted hitelesen ábrázolja a borderline-t?

Még nem, de forgatókönyv már van a fejemben. Viszont van egy számomra kedves animációs film. Ez volt az első, amit a kikerülésem óután megnéztem, és rendkívül zseniálisan adja át a témát. Illetve nemrég találtam rá Bihari Viktória ismeretterjesztő videójára, ahol a borderline személyiségzavarról beszél a saját tapasztalatai alapján. Az ő gondolataival is teljesen egyetértek.

Egyik kedvenc filmem a Napos oldal, és azt olvastam, hogy ugyan nincs kimondva, de Jennifer Lawrence karaktere magán viseli ennek a betegségnek a tüneteit. Egyetértesz ezzel?

Én is nagyon szeretem azt a filmet! Szerintem inkább Bradley Cooper karaktere képviseli kevés százalékban a borderline-okat. Igaz, ő depressziós a filmben, de az indulatossága és az érzékenysége nagyon hasonlít a borderekére.

 


Harmadik fejezet: A kliprendezés izgalma, a megfigyelés szépsége és a balett kegyetlensége

Hogyan kezdődött el a videoklipes karriered?

Egy barátnőm mesélt RAO-ról, aki a pincében felvett rapszámához szeretett volna klipet csinálni, de nem volt rá pénze. Mondta a barátnőm, ha klipet akarsz forgatni, itt az alkalom. Megcsináltuk, de eléggé kezdetleges volt a forgatás. Dani vette a csávót, ahogy rappel, ott volt körülöttünk a sleppje és piáltak. Az egyikük odajött hozzánk, megkocogtatta Dani vállát, és azt mondta, “haver, szerintem túl közelről veszed”. Ettől elsírtam magam. Azt éreztem, hogy hazamegyek, én ezt nem bírom. Végül felkerült a klip a magyar klipszemle legjobb rendezői kategóriájának a szűkített listájára.

A havernak ezek szerint mégsem volt igaza, hogy túl közel van a kamera.

Nem.

Ez a klip indította be a karriered?

Nem, akkor még nem kaptam további felkéréseket. Viszont megismerkedtem Miki357-tel, akivel három klipet készítettünk társrendezésben, például Beton.Hofi Közel Kilét Európa című számához. Eközben megismertem további embereket a zenei és a filmes közegben, például Gegét, aki 6363 néven fut. Ő kért fel, hogy rendezzek klipet a Hol van című számához, és ez lett a második saját klipem. Gege után már maguktól jöttek a felkérések.

Miki357 és közted mester és tanítványa kapcsolat jött létre?

A mester és tanítványa felállás túlzás, de sokat tanultam tőle: a treatmentírástól kezdve a zenekarral való kommunikáláson át egészen odáig, hogy egy rendező mit engedhet meg magának és mit nem a forgatáson. A magabiztosságom terén fejlődtem, miközben vele dolgoztam, de a stílusomon nem változtatott, már előtte is az asszociatív képek jellemeztek.

 

Kliprendezői pályád eddigi csúcsaként fogod fel a Szívet Krúbitól?

Egyfajta csúcs. Ez a legnézettebb videoklipem és ezt forgattam a legtöbb pénzből. Viszont mindig is az volt az álmom, hogy egy Esti Kornél-videoklipet csináljak, és amikor felkértek, hogy rendezzek nekik egy klipet, az volt számomra az igazi csúcs. Az egész kliprendezés úgy kezdődött az életemben, hogy az egyetemen a másodéves terepgyakorlat fel nem használt anyagaiból vágtam egy borzasztó videoklipet az egyik régi Esti Kornél-számhoz. Ez volt életem első klipje, elküldtem nekik, és nem írtak vissza. Három évvel később aztán csinálhattam nekik egy hivatalos klipet az Utánad című dalukhoz.

A kettő között van kapcsolat? A régi miatt kértek fel az új rendezésére?

Nem. Megkérdeztem tőlük, hogy emlékeznek-e arra a borzalomra, mert azt én küldtem nekik három évvel korábban. Visszakérdeztek, hogy úristen, azt a piros színűt? Nem tudtam fényelni, ezért úgy döntöttem, akkor az egész legyen vörös. Nagyon rossz volt.


Azt mondtad magadról korábban, hogy megfigyelő vagy. Könnyen el tudsz merülni mások által érdektelennek tartott dolgok megfigyelésében, például perceken át tudod nézni, ahogy egy pillangó lépked az ablaküvegen. Jól gondolom, hogy ez a személyiségtípus ideális a rendezői pályához?

Kettéválasztanám a dolgot. A doksizáshoz nagyon fontos a megfigyelés képessége, nagy előnyöm fakadt abból, hogy sohasem kapkodtam. Leraktam a kamerát, és fél órán át hidegvérrel tudtam mellette ülni. Vagy besétál a képbe a szereplő vagy nem. És ha besétál, az egy olyan kincs, amiről egy játékfilm készítésekor álmodni sem tudsz. Ez a pillanat csomószor megtörtént velem. A játékfilmre áttérve a megfigyelés úgy hasznosulhat, hogy amit elraktározol magadban, abból akár egy teljes világot fel tudsz építeni.

Mondasz példát arra, amikor kinccsel felérő pillanatot tudtál rögzíteni dokuzás közben?

Az első dokumetumfilmemet az édesanyámról forgattam, ő azonnal kiszúrja a kamerát, és ettől megváltozik a személyisége. Én persze az eredeti személyiségét akartam felvenni. Nála folyamatosan fogni kellett a kamerát, és körülbelül az utolsó egy-két perc volt hasznos, mert addigra már elfelejtette, hogy veszem őt. És ezt ki kellett várni, és nem volt szabad közben pozíciót váltanom. Vagy régebben kijártam délután a hűvösvölgyi végállomásra, felsétáltam legfelülre, egy statívra leállítottam a kamerát, sütött rám a nap, csodálatos volt, és csak vettem a járókelőket. Csodás dolgok születtek ebből.

Elvégezted az egyetemet, van egy diplomád arról, hogy dokumentumfilm-rendező vagy. Azt látjuk, hogy zakatol a kliprendezői karriered, de milyen lehetőségei vannak ma egy pályakezdő dokumentumfilmesnek?

Inkább fikciós rendezőnek tartom magam, mint dokufilmesnek, mert sokkal több fikciós dolgot rendeztem, mint dokumentumfilmet, és a jövőben is fikcióval szeretnék foglalkozni. Az Olivát szeretném folytatni, és 16 éves koráig követni a címszereplőt. Azért 16, mert ebben a korban kapnak először szerződést a ballerinák az Operában vagy máshol. Ez egy iszonyúan nagy falat, emellett más dokuba nem akarok belevágni. Reklámfilmeket, klipeket rendezek és szeretném megcsinálni az első nagyjátékfilmemet.

Ez jó sok minden egyszerre. Mennyit alszol?

Semennyit. Múltkor megnéztem, mennyi az átlagos napi géphasználati időm, és 19 órát írt, ami nagyon durva.

Az Oliva című diplomafilmedben egy balettozó kislány szigorú keretek közé szorított mindennapjait követed. Az SZFE előtt a Táncművészeti Egyetemre jártál, ahol nem érezted jól magad. Megterhelő volt számodra visszatérni ebbe a közegbe?

Nem, jó érzés volt megfigyelőként visszatérni. Amikor ugrottak, én is összeszorítottam az izmaimat, régi reflexek jöttek vissza. Tudtam, hogy pontosan melyik izmot kell megfeszíteni, és izgultam, hogy jól ugorjanak. A film készítésekor kedvem támadt ahhoz, hogy beálljak közéjük táncolni, de nem mertem, mert nem vagyok olyan jó, mint ők. Viszont a mai napig sokat álmodok arról, hogy táncolok.

Jól éreztem, hogy egyszerre akartad megmutatni a balett szépségét és kegyetlenségét?

Igen, de a kegyetlenségének egy másik, kevésbé ismert oldalát akartam megmutatni. A fikciós filmek általában a fizikai nehézségekre koncentrálnak, vérzik a lába, leesik a lábkörme. Egy balerina lelki megpróbáltatásai valójában ennél is durvábbak, és én ezekre, a balett pszichológiai oldalára szeretnék koncentrálni. Több órát tréningezel, aztán azt mondja a mester, hogy rossz volt, még egyszer – ahogy ez a filmben is elhangzik –, az pszichésen iszonyú megterhelő. És ez holnapra sem lesz jobb, hiszen ez izomfelépítés, mentális beérés és hosszú tréningezéssel lehet apró lépéseket előre haladni. Még nem tartasz ott korban és izomzatban, tudod, hogy jogosan mondják, hogy rossz, és mégis csinálod tovább.

A balett szépsége és kegyetlensége szerinted egyensúlyban van, vagy egyik irányba elbillen a mérleg?

Ez személyfüggő. Amikor a színpadon a tánc végén megtapsoltak, és úgy tudtam a tapsot befogadni, hogy igazuk van, mert tényleg jól táncoltam, akkor ez az érzés a legnagyobb boldogsággal volt egyenértékű számomra. Másnak viszont kevésbé van szüksége megerősítésre, és neki nem éri meg a színpadi táncot megelőző szigorú felkészülés és szenvedés.

Jól érzed most magad a bőrödben?

Nemrég jöttem ki egy mély depresszióból, szóval ma éppen jól érzem magam, de szerintem túl sokat dolgoztam és elfáradtam.

Mivel tudod kipihenni magad?

Ha elvégeztem a feladataimat, és azzal a tudattal ülök le kávézni, akár itt a Lövőház utcában, hogy a következő egy hétben nincs több munkám. Ez egy csodás érzés, de egy ideig még nem lesz ez, vannak még feladataim.

Miről szól a nagyjátékfilmterved?

Konkrétumokat még korai lenne elárulni. Ez egy fekete humorú történet, a színmű első féléve óta hordozom magamban és a Kinomoto most lehetőséget adott arra, hogy dolgozzunk ezen a filmen. A saját generációm szorongásait szeretném feldolgozni. Szeretnék üzenni a fiataloknak, akik már azon is stresszelnek, hogy stresszelnek, hogy legalább azért ne stresszelj, mert stresszelsz, mert 2022-ben egy teljesen normális állapot az, hogy durván szar, amiben vagyunk.

Az interjú képeit Baski Sándor készítette.