Meteo (r.: Monory Mész András)
A Meteo jövőképe tényleg eszünkbe juttathatja a film kapcsán gyakran emlegetett Brazil-t vagy a Szárnyas fejvadász-t – az utóbbihoz fűződő kapcsolatot a jövő Budapestjének nyelvi és etnikai sokszínűsége is erősíti. Mégis, kinézetében legalábbis, az olasz posztapokaliptikus sci-fikkel mutatja a legközelebbi rokonságot Monory Mész András disztópiája: a kacatokból felépített, rozsdás gyári épületekben berendezett világ, az atomjaira hullott társadalom, az anarchikus viszonyok között pénz után kajtató nagydumás szélhámos (Eperjes Károly) mind-mind beleillik ebbe a fura műfaji leágazásba. Eklektikus és merész látványvilága miatt vérpezsdítő érzés nézni a Meteó-t.
Ugyanakkor a jellegzetesen magyar, vagyis inkább kelet-európai íz is hamar kiütközik a filmen. Az 1989-ben készült Meteo elkeserítő képet fest a szocializmus összeomlása utáni Budapestről. A városrészként funkcionáló gyártelepet napokon belül megsemmisítik, a három főszereplő egyaránt el akar menekülni innen, igaz, a személyíségükből fakadóan más-más módon. Eckermann egy kád vizébe és az álmaiba merül el, Berlioz egy "szisztéma" segítségével akar nagy pénzt hasítani a lovin. Egy dolgot nem szabad várni a Meteó-tól - koherens történetet. Hagyni kell, hogy a magyar filmekben egyedülálló, izgatóan sűrű és áhatolhatatlan atmoszférája ellepjen minket.
1 (r.: Pater Sparrow)
Már a posztmodern Meteó-t sem érdekelte a klasszikus történetmesélés, az 1 azonban egyenesen fellázad ellene. Az elején még eljátszik a gondolattal, hogy kövesse a krimik által kitaposott ösvényt: kapunk egy rejtélyt - a semmiből felbukkan sok száz példány egy titokzatos könyvből -, illetve kapunk egy archetipikus karaktert, a Valóságvédelmi Hivatal nyomozóját (Mucsi Zoltán), aki megpróbál az ügy végére járni. A folytatásban viszont már egyértelműen átveszik az irányítást Sinkó László bölcsességei, a narrátor által kifejtett, archív felvételekkel megtámogatott lételméleti fejtegetések.
Az 1 nemhogy válaszokat nem ad, már a film által feltett kérdéseket is nehéz megfogalmazni. Hogy kerül a Hivatal épületébe az a sok körte és mit szimbolizál? Az ember tényleg össszeroskad a túl sok információ terhe alatt? Képtelenek vagyunk felfogni több mint 7 milliárd ember egyidejű létezését? Végső menedékként mindig ott lesznek az álmaink? És így tovább. Akit nem vet ki magából az 1 kaotikus és sűrű világa, annak bőven van min elgondolkodnia. Akiben pedig csak zavarodottságot szül, az belekapaszkodhat az izgalmas, lebilincselő furcsaságokkal teli látványvilágba. Pater Sparrow az 1 után látványtervezőként futott be nagy karriert.
Hurok (r.: Madarász Isti)
Amíg Pálfi György, illetve a fentebb emlegetett Monory és Sparrow szerzői oldalról közelítette meg a sci-fit, addig Madarász Isti egy vérbeli zsánerfilmet készített. Fontos szempont volt nála, hogy ha mindenki nem is tudja átlátni az egymásba tekeredő szálakat, de enélkül is élvezni lehessen az időkavarós thrillerként jellemzett filmet. Madarász a sci-fik egyik központi kérdésével, az időutazással játszott el. Nem azt kutatta, hogyan lehetséges, hanem az emberekre gyakorolt hatásával foglalkozott érdekfeszítő módon.
A Hurok-nak két nagy erénye van. Az egyik, hogy az időutazás sajátságosan jelenik meg benne, a főhős nem egyik pillanatról a másikra helyeződik át a múltba, hanem olyan, mintha egy Möbius-szalagon haladna. A másik, hogy az események ismétlődése nem csupán egy látványos trükk a filmben, hatásos módon ágyaz meg az emberi drámának. A bűnözésből élő, végtelenül önző főhős lehetőséget kap arra, hogy kijavítsa elfuserált életét. A moziban elkeserítően kevesen nézték meg Madarász filmjét, pedig figyelemre méltó, fordulataival a nézőt lekötő alkotás, amely ügyesen keveri a sci-fit a thrillerrel és a párkapcsolati drámával.
A Föld halála (r.: Lénárd Endre)
A Filmarchívum cikkében egyenesen az első magyar sci-finek nevezett, 1933-ban bemutatott A Föld halálá-t annak ellenére lehet megnézni, hogy a film egyetlen kópiája a 2. világháború előtt egy lengyelországi bemutatón megsemmisült. Évtizedekkel később, egy lakás padlásáról kerültek elő a film kivágott, illetve elrontott jelenetei, ezekből rekonstruálták A Föld halálá-t. Az eredeti mű 45 perces volt, az utólag összerakott változott 17 perc, de ebből is kiviláglik a sci-fi története, illetve az az óriási lelkesedés, amit Lénárd Endre amatőrfilmes rendezőt és társait hajtotta.
Az Armageddon-t több mint fél évszázaddal megelőzve, A Föld halála is azzal riogatott, hogy egy aszteroida fog bolygónkba csapódni. A film három főszereplője úgy próbálja túlélni a katasztrófát, hogy rakétát épít, amivel a Holdra utaznak. A Föld halála bájos trükkökkel teremti meg az űrutazás, a súlytalanság, majd pedig a Holdra szállás illúzióját. A világűrt fekete iskolai táblába szúrt nikkelfejű szegekkel állították elő, ami elé belógatták az űrhajó makettjét. A holdbéli tájat az óbudai strandon építették fel.
A Föld halála készítéséről szóló beszámolók (legyen az írásos vagy mozgóképes) legalább olyan élvezetesek, mint maga a film, amely utóéletéhez egy szörnyű tragédia kötődik. A csillagászt megformáló Deutsch Richárd koncentrációs táborban halt meg 1945-ben. A deportálása előtt adta át a filmtekercseket akkori munkaadójának, azzal a kéréssel, hogy őrizze meg őket. Deutsch Richárdról azóta egy dokumentumfilm is készült Az elveszett nagypapa címmel, amelyben az unokája próbálja kideríteni, ki is volt az ő nagyapja, akiről a családban sosem beszéltek. Hihetetlen fordulatokkal teli, tragikus történet ez, amit az Index cikkéből ismerhet meg az ember a legteljesebben.
Még ez sem elég? A Lajkó – cigány az űrben kapcsán azokat a magyar filmeket szedtük össze, amelynek a hősei eljutnak a világűrbe.
