A film középpontjában egy szerelmi háromszög áll. Zsolt, a művészi ambíciókkal rendelkező kirakatrendező, az esküvője napján elbizonytalanodik és hirtelen felindulásból felkeresi menyasszonya rég nem látott barátnőjét, az ötödik orvosi vizsgájára készülő Parádi Annát. Arra próbálja rávenni a meglepett lányt, hogy ő hívja fel helyette Klárát, a leendő arát, és fújja le az egész esküvőt.
A Habfürdő a Filmvilág 1980. áprilisi számának címlapjára is felkerült, ebben a számban Kristó Nagy István filmkritikus így írt róla:
"Kovásznaiék filmje új fejezetet nyitna az animációs film művészetében? – „Kovásznaiékat” emlegetem, mert noha ő a szövegkönyv (sőt dalszövegek) írója, a grafikai tervező, és mint rendező, szuverén irányítója az egész produkciónak – ilyen értelemben „szerzői filmet” alkotott –, mégis szembeszökően műhelymunka ez a javából: láthatóan lelkesedéssel, hittel, közös akarattal, kollektíván készült. Ennyi ötletet összehozni, és ilyen színvonalat elérni csak együttes képes, mégpedig fiatal együttes. A közös munka s azonos (társadalmi-művészi) szemlélet teszi lehetővé, hogy az animációs film általános gyakorlatával ellentétben nem gegcentrikus a mű, hiszen az ötletek nem (csak) meglepni, mulattatni, meghökkenteni akarnak, hanem mindig a mondanivalót szolgálják. A Habfürdő párját ritkító kísérlet, és mint megvalósulás mindenképpen sikerfilm, amely mindenkihez szól, és mindenkinek mond valamit. Talán még azt is: „változtasd meg életed”."
A 40. születésnap alkalmából megkértünk néhány fiatal animációs rendezőt, a Kovásznai-életművel foglalkozó kurátort, fesztivál szervezőt és animációs újságírót, hogy meséljék el a Habfürdővel kapcsolatos első élményeiket, azt, hogy milyen hatással volt az életükre és stílusukra, és hogy mi a kedvenc mondatuk vagy jelenetük a filmből.
Hegyi Olivér (Take Me Please / Friss Hús-nagydíj 2019)
Hegyi Olivér rajza
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
2010 szeptemberének utolsó hetében a Nemzeti Galériában a Kovásznai életmű-kiállításon. Az Illyés Akadémián voltam másodéves, és akkor már volt halvány sejtésem arról ki ő: a suliban is tanultunk róla, és a Youtube-on fenn volt néhány részlet a filmből, és emlékszem, nagyon vártam, hogy lássam a teljes filmet.
A Nemzeti Galéria termein szaladtunk két Illyéses osztálytársammal, hogy elérjük a fél négyes vetítést a sötétített kiállítóteremben. Az egyik osztálytársam, Zsófi szintén nagyon várta, ő is megelőlegezte a bizalmat a filmnek és az alkotónak, Zoli pedig fenntartásokkal jött a vetítésre. Számomra nagyon meghatározó élmény volt az egész kiállítás, de a film hatása mégsem volt 100%-os. Még aznap este írtam erről a délutánról egy sulis esszét is, amiben ez áll:
"A karakterek ízvilága, az ötlet, hogy musical-es legyen, a beugró festmények, állóképek itt-ott, egyszer csak; a hátterek felületkezelése, a fényezés, a megúszott mozgatások, és az egész film hangulata nagyon tetszett, de be kell vallanom, hogy az ötvenedik perc körül már nekem is az órámra kellett pillantanom, mert egyszerűen túl sok volt. Szinte látom magam előtt, ahogy Kovásznai „még akart valamit ebbe a jelenetbe.”
A Habfürdőt összesen kétszer néztem meg, viszont a rövidfilmjeit, pl. a Körúti estéket számtalanszor lejátszottam.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut róla? Egy kép, egy dal, egy mondat vagy egy egész jelenet?
"Ébren vagyok, vagy álmodom? Ébren vagyok, vagy álmodom?" Sokszor csak úgy beugrik ez a kis ének a filmből, mikor valami nagyon szürreálisan jó történik velem.
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Nagyon különleges a stílusa, amihez foghatót azelőtt, és azóta sem láttam.
Szerinted a saját stílusodra hatással volt a film, vagy akár Kovásznai egész életműve?
Nehéz lenne szavakba foglalni, mennyi mindent kaptam tőle. Már csak azért is, mert pont akkor ért engem a nagy Kovásznai-boom a kiállítással és a többivel (Iványi-Bitter Brigittának örökké hálás leszek ezért a kiállításért), amikor az egészet elkezdtem, és csak vakon tapogatóztam, melyik irányba indulnék el szívesen. De azóta időről-időre felfedezek valami újat az életművében, ami izgalmas. Néhány éve például meghallgattam egy felvételt, ami valakinek a nappalijában készült, és ő maga olvassa fel egyik saját drámáját egy szerelmi háromszög történetéről. Most éppen a festményeit szeretem igazán.
Azt veszem észre, hogy amik mellett régen szó nélkül elmentem a munkásságában, ma főleg azok vonzanak, és amiket régen nagyon kedveltem tőle, azokat ma már kevésbé. De amit kitartóan csodáltam mindvégig, és talán a legfontosabb, a hozzáállása és a szabadság, amivel a különböző médiumok, témák, hangulatok, technikák között ingázott hátat fordítva mindenféle konvenciónak. Úgy tűnik, mintha neki tényleg semmi más nem számított volna, csak hogy ne unatkozzon alkotás közben, ezért megengedett magának mindent, amihez kedve támadt.
Iványi-Bitter Brigitta / A Kovásznai Kutatóműhely és Archívum kurátora, a Candide kalandjai producere
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
Először egy átlagos TV-n láttam egy régi VHS kazettán, amitől nem reméltem sokat. Tudtam, hogy a Kovásznai érdekes filmeket csinált, de mivel nem volt szem előtt és nem volt része a must-see listámnak miközben művészeti felsőoktatási intézményekbe jártam, gondoltam annyira azért nem lesz átütő. De arra nincs is szó, hogy mennyire meglepődtem az első 10 perc után, emlékszem közben főzni akartam a vendégeimnek és megállt a kezemben a krumplihámozó, leesett az állam és mondtam a vendégeimnek, hogy most nem lesz vacsora, mert ezt a filmet először meg kell nézni. 80 perc alatt teljesen magával ragadott a film, egy igazi, azonnali időutazás volt 1979-be, amikor ezt készítették. Rögtön kiváncsi lettem Kovásznaira és mindent meg akartam tudni róla. Meg is néztem rögtön utána mind a 23 rövidfilmjét VHS-en.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut róla? Egy kép, egy dal, egy mondat vagy egy egész jelenet? Kedvenc idézet?
Először is a budapesti utcák, amiken átrobog a főszereplő az utójával és közben szól Másik János fantasztikus zenéje. Meg a női főszereplők, akik mind titkon vagy explicit módon orvosok akarnak lenni és ki akarnak törni a paternalista hierarchiából. „A főnővérek angyalok, az orvosok, az orvosok az istenek” ‒ énekli Klári. Aktuális ma is, igaz?
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Az avantgárd magyar animációs hagyomány, a felnőtteknek szóló dokumentarista tartalom, a 40 évvel ezelőtti világ kortársként való átélése és a zárt társadalomban való boldogulás megértése. Nézd meg és megérted, hogy strukturálisan mennyi minden nem változott valójában Magyarországon 40 év alatt. Mindeközben imádnivaló az a világ!
Orosz Anna Ida / a Primanima Animációs Fesztivál alapítótagja, a KAFF szervezője
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
Meghatározó emlék, amikor először láthattam a filmet nagyvásznon: a MOME animációsokkal egy szaktörténet órám keretében tartottunk egy kópiás vetítést 2014 tavaszán a Filmarchívum vetítőjében. Én részletekben szeretem újranézni a filmet, mert annyira agyzsibbasztó élmény egyben látni.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut róla?
Kisgyerekes anyukaként most a gyermekgondozóban rögzített valós családi jelenetekért vagyok oda, amelyek beékelődnek a film fiktív történetébe. Meg amikor Anni és Zsolt a szoptatásról cserélnek eszmét: a nők féltik a mellüket, hogy „nagyon KIRÁGJA nekik a bébi.”
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Mert még mindig nagyon intenzív, friss, elszállt és hipnotikus hatású. Ilyen jellegű pszichedelikus grafikai világot és expresszív animációs stílust leginkább csak animációs rövidfilmekben, videoklipekben lehet látni.
Turai Balázs (Candide kalandjai, Róma bukása)
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
Először a Kiscelli múzeum kertmozijában láttam kb. 10 éve, azóta mondjuk háromszor, meg párszor csak hallgattam animálás mellé.
Mi jut róla először eszedbe?
Az jut eszembe, hogy "dekorálgat ő, dekorálművész".
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Szoktam ajánlani a diákjaimnak, mert vicces, jó dráma és a nyugati animációban teljesen kihasználatlan egyedi stíluskeveredés van benne.
Stílusodra hatással volt a film, vagy Kovásznai életműve?
Nekem nagy példakép főleg ez a filmje, de pár rövid is (pl. A régi trombitás bevette a ciánkálit).
Kreif Zsuzsanna (Candide kalandjai, Limbo-Limbo Travel)
A Candide kalandjai egyik jelenete, amiben A régi trombitás bevette a ciánkálit című Kovásznai-filmet idézik meg
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
2008 körül volt egy szabadtéri vetítés a Kiscelli Múzeum udvarán. Akkor még egyáltalán nem voltak elérhetők Kovásznai filmjei, csak pár képet láttam tőle, amik alapján nagyon kíváncsi voltam a Habfürdőre, és hát tényleg meghatározó élmény lett. A nagy Kovásznai könyv megjelenése után újranéztem párszor, de van hogy csak egy-egy jelenetbe belenézek a szuper vizuálok miatt.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut róla?
Klárika dala a háztartási gépekről, ezt sokszor éneklem magamban. Amúgy az összes dalt imádom a filmből, ezért is nagyon szerencsések voltunk hogy a Limbonál mi is dolgozhattunk Másik Jánossal.
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Szerintem nagyon pontos korrajz a 80-as évek Magyarországáról sok humorral és iróniával, és hát csodálatosan van megrajzolva, rengeteg ötlettel és kísérletezéssel.
Szerinted a saját stílusodra hatással volt a film, vagy akár Kovásznai egész életműve?
IGEN :) Nagyon feltölt és inspirál, azonnal kedvem lesz nekiállni rajzolni.
Bera Nándor (Candide kalandjai)
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
Nem emlékszem. Párszor láttam, mondjuk háromszor.
Mi az első, ami eszedbe jut róla?
"Nándi, ha most szondáztatnak, véged."
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Hogy táguljon a spektruma, és ne csak frázis legyen, hogy a rajzfilm nem feltétlenül gyerekműfaj. Eléggé magyar film, több szempontból is. Egyrészt a magyar kultúrpanteon kimagasló és jellemző műve, és ha valaki szeret mindent megnézni, szerintem ez kikerülhetetlen. Kissé alulértékelt, mivel a szűk értelmiségnek szól inkább, és nem a szélesebb nagyérdeműnek. Másrészt az attitűdők, amik belengik, élethelyzetek, karakterek, időtlen jellemzői a kultúránknak, vagyis azóta változatlanul jellemzői. Mint olyan, reflektálhat a saját élethelyzetünkre, és inspirálóan hathat bárkire.
Szerinted a saját stílusodra hatással volt a film, vagy akár Kovásznai egész életműve?
Nem is annyira a stílusomra, mint inkább a rajzfilmkészítéshez való hozzáállásomra. Fontosabb lett a mit, mint a hogyan, és a formai megoldások szabadságát példértékűnek tartom Kovásznai munkáiban. A Candide című sorozatunk pilotját, ami igazából egy rövidfilm volt, ugye Kovásznai ötlete nyomán csináltuk, és az ő rugalmas stíluskavalkádját megidézendő készült végül is 11 szerző stílusában. Nagyon tetszett ez a munka, mert rendezőként egyáltalán nem kellet visszanyesni a grafikai és animációs megoldásokat, hogy valamiféle vizuális alapkoncepcióba befeküdjenek. Nem kellet olyanokat mondanom, hogy ezt "Így kell" megrajzolni.
Lovrity Anna Katalin (Vulkánsziget - Berlinale Generations-versenyfilm 2017)
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
Bennem már megszületett az elhatározás, hogy animáció szakra jelentkezem, amikor először láttam a Habfürdőt, mintegy felkészülésként a felvételire. Ez még bőven a Youtube aranykorszaka előtt volt, és keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy az animációs alapműveket megkaparintsam. Valaki kölcsön adott egy DVD-t amin rajta volt a Körúti esték is, és őrülten menőnek tartottam.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut róla? Egy kép, egy dal, egy mondat vagy egy egész jelenet? Kedvenc idézet?
Ha a Habfürdőre gondolok, újra érzem a színeknek és a formáknak a hömpölygését aminek fontos eleme a zene, ez egy szinte fizikai élmény. Bera Nándinak egy időben a filmből az a részlet volt a telefonján a csengőhang, amikor Klárika a sárga Fordban a következőt mondja: "Nándi ha most szondáztatnak, véged." Azt elég sokszor hallottam!
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Egy nagyon életszerű történet a félelemről, vágyakról – vad köntösben. Árnyaltak, viccesek a karakterek, és ezt fokozza, hogy valószínűleg mindnyájan ismerünk ilyen tipusú embereket a saját környezetünkben. Plusz a technikai megvalósítás jól érzékelteti azt az őrlődést, amin a két főszereplő keresztül megy. Ez egy csodálatos példája annak, hogy mi az animációs film egyik legfontosabb funkciója: segít behatolni mások tudatába.
Szerinted a saját stílusodra hatással volt a film, vagy akár Kovásznai egész életműve?
Talán a szürreális színhasználat közös bennünk, de nem tudom, hogy ezt pont Kovásznai inspirálta-e. De abszolút példaértékű a bátorság és szabadság, amivel a Habfürdő készült.
Herczeg Zsófi / a Dot & Line animációs portál alapítója, szerkesztője, több animációs fesztivál szervezője
Mikor és milyen körülmények között láttad először a filmet, és milyen élmény volt? Azóta hányszor láttad?
Hogy stílszerű legyek Varga Zoltánhoz, akinek az óráján először találkoztam a filmmel: 2010. szeptember 30-án, csütörtökön 17 órakor láttam a régi Örökmozgóban, az ELTE Magyar animációs játékfilmek órájának keretében. Utána Iványi-Bitter Brigitta mesélt nekünk a film hátteréről. Abban az évben jelent meg a nagy Kovásznai-könyv Brigi szerkesztésében, ami nemcsak hiánypótló volt, hanem elhozta Kovásznai reneszánszát is. Nem véletlen látni nagyon sok akkori MOME alkotón a hatását, az ő stílusuk pedig sok mostani diák munkáján is észrevehető. Nem láttam sokszor a Habfürdőt, mert nagyon erős filmélmény, de a legelső alkalomra nagyon emlékszem. Csak túlzó jelzők jutnak eszembe róla, de tényleg letaglózó és fantasztikus volt. Szerintem pislogás és levegővétel nélkül néztem végig, annyira sokkolt az újdonsága és a szokatlansága.
Mi az első dolog, ami eszedbe jut róla?
Nagyon megmaradt bennem a kirakatrendező Zsolt dekoratőr-dala a folyamatosan változó háttérrel és figurákkal, vagy a tévében látható valós felvételek a hetvenes évek végi, háromgyerekes családmodellről és olyan ideálokról, mint a dolgozó nő és a dolgozó anya. És persze az olyan káromkodások, mint „A kispolgári úristenit az édesanyjuknak!”
Ha most ajánlanád valakinek, aki még nem látta, mit mondanál, miért érdemes megnéznie?
Ha valaki most látja először a Habfürdőt, az utána egészen biztos, hogy teljesen máshogy fog nézni az animációs filmekre, mint eddig. Az egész film iskolapéldája a művészet és az animációs technika szabadságának, Kovásznai szinte minden filmezési technikát kever benne. Mintha a kék helyett a piros kapszulát választanád: egy számodra addig ismeretlen világot ismersz meg, „bekerülsz Csodaországba”. Vizuálisan nagyon masszív filmélmény, és még ma is aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozik, elég csak a nőkkel szembeni elvárásokra gondolni. Biztos nem való mindenkinek a Habfürdő, de animációsoknak alapkövetelmény, tényleg gazdagítja az alkotók fantáziáját.
A saját stílusodra hatással volt a film, vagy akár Kovásznai egész életműve?
2010-ben még nem igazán tudtam mit akarok kezdeni magammal, csak azt tudtam, hogy az animáció érdekel, de semmi kreatív tehetségem nincs. Szerencsére az egyetem első félévében láttam a Habfürdőt, és nemcsak a film, hanem az utána lévő beszélgetés is rávilágított arra, hogy az animációval lehet elméletben is foglalkozni, és kell is, hiszen legalább olyan érdekes egy film elkészültéről beszélni, mint megnézni. Aztán ebből az izgalomból és mérhetetlen érdeklődésből nőtt ki a Dot & Line is.
