Az 1984-ben alapított, de igazán az ezredforduló DVD-hullámán felfutó Criterion Collection mai napig megkerülhetetlen szereplője az otthoni filmforgalmazásnak. Az egyetemes filmtörténet klasszikusaiból és az izgalmasabb kortárs mozgóképekből egyaránt szemezgető gyűjteményt a válogatás egységesen magas színvonala mellett az igényes körítés tette híressé. A bőséges extrákkal megpakolt lemezeket nemcsak az ínyenc filmőrültek és filmmel foglalkozó szakemberek vásárolják, de a Criterion az oktatási intézményeket és könyvtárakat is ellátja filmekkel.
Az Örökbefogadás kollekciós kiadása éppen ezért jóval túlmutat egy magyar film külföldi Blu-ray megjelenésénél. A Criterion a hírnevénél és súlyánál fogva nemcsak globálisan irányítja a figyelmet a filmre és alkotójára, de afféle kanonizációs pecsétként is felfogható. A magyar film eddig fájóan hiányzott a bőven ezeregyszáz cím felett járó kollekcióból, ezért külön öröm az is, hogy a kurátorok elsőként rögtön a Jancsó-Szabó-Tarr szentháromságon túlra nyúltak. A tengerentúl cinefil közönsége szinte kizárólag e három magyar rendező nevét ismeri, az inkább európai szinten jegyzett, gyakran Vardával és Chytilovával együtt emlegetett Mészáros Márta kiválasztása ezért többszörösen is hiánypótló.
Az elmúlt években számos úttörő női rendező újrafelfedezése és régóta esedékes ünneplése indult el, Dorothy Arznertől Tanaka Kinuyóig. Az Örökbefogadás gyűjteményes kiadása e trendre is gond nélkül ráilleszthető, de a magyar filmművészet általános ismertségének is fontos. Ez a megjelenés még úgy is jelentős fejlemény, hogy Nagy-Britanniában tavaly szintén elérhetővé vált a film felújított verziója, a Second Run gondozásában. Jóval kisebb hírveréssel és sokkal vékonyabb extra tartalommal.
A filmet egyébként a Nemzeti Filmarchívum restaurálta (és a Berlini Filmfesztiválon is vetítették), a Criterion Blu-ray lemezére került kópia tehát kifogástalan. Az eredeti monó hang felújítását viszont a Criterion végezte, még a kiváló képminőséget is felülmúló végeredménnyel. A párbeszédek tiszták, a háttérhangok dinamikusak, a zene lélegzik. Mivel a film alaptónusa sötét és Mészáros Márta sok arcközelit használ, nem túlzás kijelenteni, a megtisztított és jóval kontrasztosabb képpel és hanggal a film új életre kel.
Örökbefogadás
A film mellé pakolt extrákat átböngészve a számunkra talán legizgalmasabb, miként látják e sajátosan kelet-európai művet azok a nyugati szakértők, akiknek a politikai-társadalmi közeg is teljesen idegen. Az amerikai Catherine Portuges nagyjából húsz perces videóesszéje Mészáros Márta életművére fókuszálva helyezi el az Örökbefogadást, így remek bevezető a rendezővel csak most ismerkedőknek.
Portuges korábban könyvet is írt Mészáros Márta filmjeiről, ezért nemcsak meglepően jól ejti a magyar neveket, de szépen körbejárja a fő szerzői motívumokat, illetve a dokumentarista hatásokat és fontosabb életrajzi elemeket. Ezt egészíti ki a rendező 1964-es kisfilmje, a Bóbita, ami saját jogán és szerzői előtanulmányként is izgalmas. Ezek mellett helyet kapott még egy rövidke interjú a 2019-es berlini retrospektív vetítésről, ami egy andekdotázósabb, lazább szösszenet.
A fő köret pedig egy közel hatvan perces német portréfilm 1979-ből, amelyből nemcsak Mészáros Márta privát környezetét ismerhetjük meg, de az akkor készülő Útközben forgatásába is bepillanthatunk, ízelítőt kapva a rendező munkamódszeréből. A kiadványt egy tíz oldalas füzetecske teszi teljessé, az angol Elena Gorfinkel esszéjével. A brit kritikus és egyetemi oktató dicséretes munkát végzett: a szövegben többek között a gulyáskommunizmus fogalma, illetve Balázs Béla és Radványi Géza neve is felbukkan.
Az Örökbefogadás friss kiadása tehát a filmen túl további iránymutatást rejt azok számára, akik Mészáros Márta munkásságával vagy akár a korszak magyar filmjeivel szeretnének jobban megismerkedni. A Criterion Collection borítékolhatóan később is szemezget majd a felújított magyar klasszikusokból, de más amerikai cégek is hasonlóan gondolkodnak. A Tarr- és Szabó-filmek korábbi megjelenése után kiadott Fehérlófia és az épp mostanság boltokba kerülő öt filmes Jancsó-díszdoboz is azt mutatja, a magyar filmművészet egyetemes hozzáférhetősége látványosan javul.
Egyetlen bánatunk lehet csak, ha itthon szeretnénk élvezni ezeket a kiadványokat. Nemcsak a magas postaköltséget és az esetleges vámot kell leszurkolnunk, de egy régiófüggetlen lejátszóra is szükségünk lesz.
A Blu-rayről Huber Zoltán készítette a fotókat.
