Köbli a Filmhunak adott interjújában is mesélt arról, hogy miért érdekli a tévéjáték műfaja, ezúttal azonban olyan történetet írt, amilyet tévében ritkán látni. Nem zárt szituációs, belsőkben játszódó, párbeszédekre épülő kamaradarab, hanem háborús akciófilm. Az I. világháborúban játszódó történet egy ötfős felderítőcsapatról szól, három magyar, egy osztrák és egy erdélyi román főhőssel.
A csapat olasz földön keresi az ellenség kommunikációs központjául szolgáló galambdúcot, amelynek felégetése komoly csapást jelentene, de kevesen vannak, fogytán a lőszerük, és csak hegyek, erdők és ellenség veszi körül őket. Ráadásul az egység távolról sem jól összekovácsolódott csapat. Amikor vezetőjük (Trill Zsolt) parancsba adja az akciót, azt katonái öngyilkosságnak tartják: a hangadók a román Radu (Keszég László) és a leninista munkás, Molnár (Molnár Levente). Az osztrák (Björn Freiberg) és a fiatal, tapasztalatlan, hazafias baka (Kovács S. József) nem lázadoznak ennyire.
A főhősök karakteresen megrajzolt, polarizált jellemek, máshogy reagálnak a háború adta kihívásokra, különböző túlélési stratégiát képviselnek, hasonlóan Bódy Gábor Amerikai anzix-szának karaktereihez. Ha van központi karaktere a történetnek, az mindenképpen a galamblelkű baka, aki maga is galambász. Ilyen direkt, központi világszimbólumot választani és jatszatni egy történetben veszélyes vállalkozás, az alkotóknak azonban sikerült elkerülni a közhelyesség csapdáit azáltal, hogy a fiatal fiú ártatlan nézőpontjából szemléljük a világháborús poklot, miközben a tábortűz melletti beszélgetésekből kirajzolódik a korrajz, a háború hátországa.
Hasonlóan Köbli korábbi munkái közül a Szabadság különjárathoz és A berni követhez, a Szürke senkik is egy nagyszabású és látványos akciójelentre fut ki, a galambdúc rohamára, ami egy Tarantino-filmeket idéző, feszült patthelyzetet - mexican standoff - követően fordulatos és mozgalmas fináléba torkollik. Ez nem egy egyszerű mozi, komoly kihívást jelenthetett a történet megfilmesítése, de az SZFE-n ötödéves rendező, Kovács István remekül teljesített. Kovács már a Betonzajban is bizonyította, hogy képes pontosan megkoreografált, intenzív akciójeleneteket forgatni. Rövidfilmjében egy nőt, ezúttal egy szelíd ifjút küld a szorítóba lejátszatni a férfias meccset. Színészvezetését most sem érheti kritika: az öt szereplő egytől egyig hiteles és eredeti alakítást nyújt, jóval többé válnak egyszerű "szürke senkiknél".
Köbli munkái és Tasnádi István Memója után aligha túlzás kijelenteni, hogy a magyar tévéfilm régóta nem volt ilyen jó formában, de a Szürke senkik egyben továbblépés is, formátumváltásért, mozivászonért kiált. Ennek fényében jó hír, hogy a Félvilág csapata, Köbli, Lajos Tamás producer és Szász Attila rendező épp zöld utat kaptak egy II. világháborús mozifilmre, az Apró mesékre.
