Szirmai a Közgáz Vizuális Brigád tagja, és Instant Filmek Műhelye név alatt készíti saját filmjeit. „Filmes sulit nem végeztem, hacsak a Közgazdasági Politechnikum Videószakkörét nem tekintem annak. Több egyetemen is voltam hallgató, de túlzás lenne azt állítani, hogy befejeztem volna őket. Kilenc-tíz éve készítettem el az első filmem, amivel az akkori Országos Diákfilmszemlét megnyerve kezdtem a mozgóképet megszeretni. Ritkán készítek saját filmet, leginkább vágóként, szerkesztőként dolgozom, illetve ritkán, felkérésre tévés rendezőként.”
|
| A remete remeke |
A remete remeke után az idei hazai filmes seregszemle versenyprogramjában a Minden nap egy új kaland című négypercessel jelentkezett, amely egy, a hátrányos helyzetűek életével foglalkozó abszurd kisjátékfilm.
Kéne egy jó kis talponálló
A rendező áprilisban tervezi leforgatni Nagy Bandó András Ízes beszéd című kötetének egyik novelláját, Szalontüdő munkacímen. „Két éve ugrott be ez az egyébként valóságban is megtörtént sztori, és valamiért Nagy Bandóhoz kötöttem. Mikor felhívtam ismeretlenül, és mondtam, hogy szeretném filmre adaptálni egy történetét, rögtön erre a novellájára tippelt, és elküldte a könyvet. Amikor a történetet másoknak mesélem, sokan érzik úgy, hogy már látták vagy hallották valahol, de soha nem tudják megnevezni a forrást. A sztori épp a plasztikussága, a tömörsége és a mondanivalója miatt lehet sokak számára emlékezetes, talán egy régi Rádiókabaréból. Nagy Bandó egyébként tök szimpatikusan állt hozzá, úgyhogy már csak miatta is remélem, hogy nem cseszem el az adaptálást.”
Az ötpercesre tervezett film „előtanulmánya” április második hétében fog elkészülni, „Először DV-re forgatjuk le, majd két-három héten belül vesszük fel a végleges változatot.” A végcél 35-ös kópia, vázolta távlati terveit a rendező. Az esetleges külföldi közönség számára üdítő jelenség lehet majd a párbeszédek hiánya.
A remete remeke 400.000 forintos büdzsével lett sikeres film, a Szalontüdő a tavalyi MMK pályázaton elnyert és nemrég óta rendelkezésre álló bruttó egymillió forintból készül. A forgatást leginkább hátráltató tényező mégsem a szűkös költségvetés, hanem a megfelelő helyszín megtalálása. „Eddig legalább húsz különféle valaha volt talponállót néztem meg szerte az országban, Székesfehérváron, Miskolcon és persze Pécsett is. Azt tapasztaltam, hogy eltűntek ezek az ételt is kiszolgáló gyöngyszemek. A nehézséget épp az jelenti, hogy hű szeretnék maradni a novellához. A film története egy elgondolkodtató poénra épül, és ehhez szükségem van egy olyan talponállóra, ahol ételt is felszolgálnak, és legalább hat-hét asztal van körülötte. Fontos a tér, hisz a statiszták jelenléte, az általuk keltett zaj lényeges atmoszférateremtő elem. A dobogós helyen jelenleg egy budapesti piac szerepel.”
Az MMK mellett a KVB is nyújt támogatást, kapcsolataikkal segítenek az előkészítés és az utómunkálatok egyes részeinél. A legutóbb a Sztornóval jelentkezett alkotóközösségből kerülhet ki a Szalontüdő két fő figurája, de még nincs végleges szereplőgárda.
„Unom a sótlan, merev magyar dokfilmeket”
A fiatal rendező is megerősítette, hogy Pécsett érezhetően felélénkült a filmes élet, köszönhetően a városvezetésnek és a helyieknek. Ott készült Gárdos Péter Az igazi Mikulás és a KVB legutóbbi Filmszemlén bemutatott már említett Sztornó című alkotása. Ez utóbbi forgatási munkálataiban Szirmai is részt vett.
|
|
Nem vesznek tudomást az idő változásáról A Mecsek kincse |
Az interjú során kiderült, hogy a Szalontüdő mellett most debütál Szirmai egy másik filmje, az öt nap alatt, lelkesedésből, önerőből leforgatott A Mecsek kincse, amely a pécsi vidámparkot bemutató fikciós doku. A 17 perces film a mára már lepusztult játszóhelyet mutatja be annak idős dolgozóival együtt. „AMecsek kincse gesztus a vidámpark alkalmazottai felé, 60-70 éves idős emberekről van szó, akik rendkívül kedvesek, és lelkesen indítják be a körhintát vagy bármi mást a néha odatévedő néhány vendégnek. Szerettem közöttük dolgozni, ha bukok egy filmemmel, oda szaladok meditálni, még ha ez a világ legszomorúbb vidámparkja is.”
A hetvenes éveket idéző park egy több hektáros területen fekszik, amelyet sokan szeretnének megszerezni, ezért tulajdonlásába a politika is beleszól. A film mégsem riportdoku, nem oknyomozó műfaj. „Azokat az idős, kedves alkalmazottakat mutatja be, akik még a ’70-es évek világában élnek, és nem vesznek tudomást az idő változásáról. Bár pusztán a dokfilmekre jellemző formanyelvvel is feldolgozható lenne ez a csodás jelenség, mégis segítségül hívtam a fikciós elemeket, mert unom azt az Európában lassan egyedülálló sótlanságot és merevséget ami a magyar dokfilm kultúrát jellemzi. A filmben akkor keveredik a valóság és a fikció világa, amikor az alkalmazottak megvédik két befektetőtől munkahelyüket.” A frissen készült alkotás vasárnap nyerte el a Budapesti Független Filmszemle első díját.
