Az aranyember az egyetlen Korda Sándor Magyarországon készült alkotásai közül, amely vetíthető állapotban maradt fenn, a többi elveszett vagy megsemmisült. Az 1918-ban bemutatott némafilmben Beregi Oszkár alakította Tímár Mihályt, Tímeát Makkay Margit, a rendező a 25 éves Korda Sándor volt, aki ekkorra már megalapította a Corvin filmstúdiót, és legalább két tucat film volt a háta mögött.
Tulajdonképpen ő maga volt az aranyember, Kellnerék apa nélkül maradt legnagyobb fia, akit a Túrkeve melletti Pusztatúrpásztóról elindulva előbb Kecskemétre, majd Budapestre vetett el a sorsa. Még középiskolás, amikor lapokba kezd el írogatni (filmről is természetesen, sokat), és a Mester utcai kereskedelmi iskola jeligéjét felhasználva (Sursum Corda – Emeljük fel a szívünket) ekkor veszi fel a Korda nevet.
Korda rendezés közben
1914-től már rendez, első filmje A becsapott újságíró volt, ettől kezdve pedig film filmet követ. Korda előszeretettel vitt irodalmi vagy színpadi műveket vászonra, így a tízes években az ő nevéhez fűződik például A nagymama (Blaha Lujzával), a Szent Péter esernyője vagy a Gólyakalifa filmváltozata is. Utóbbi forgatókönyvét Karinthy Frigyes írta.
Magyarországi karrierje 1919-ben bicsaklik meg, a Tanácsköztársaság idején ugyanis direktóriumi tagként részt vesz a filmgyártás átszervezésében, később ezért menekülnie kell az országból. Egy bécsi és egy berlini kitérő után feleségével, a színésznő Corda Máriával az oldalán Hollywoodban próbál új életet kezdeni, az igazi nagy áttörést azonban nem itt, hanem Angliában éri el (az már csak magánéleti mellékszál, hogy közben a házassága is zátonyra fut a hangosfilm világában érvényesülni nem tudó Máriával).
Részlet Az aranyemberből
Alig egy évvel a megérkezése után Korda megalapítja a London Films Stúdiót, első filmje, a VIII. Henrik magánélete (1933) pedig minden várakozást felülmúlóan nagy sikert arat. A produkciót két Oscarra jelölték, amelyből a Henriket alakító Charles Laughton el is nyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot. A filmben egyébként Merle Oberon alakította Boleyn Annát; néhány év múlva a szépséges színésznő lett a második Mrs. Korda.
A VIII. Henrik magánélete, a produkció kritikai és közönségsikere bebizonyította, hogy a brit filmnek igenis van létjogosultsága az amerikai produkciókkal szemben. Korda Sándor alig néhány év leforgása alatt a szigetország filmiparának megkerülhetetlen figurája lett, Denhamben pedig modern stúdiót épített ki. A maga köré gyűjtött tehetséges magyar szakemberek közül sokan (például Bíró Lajos dramaturg, Rózsa Miklós zeneszerző, Máthé Rudolf operatőr, Pressburger Imre forgatókönyvíró, Pallós István gyártásvezető) kulcsszerepet kaptak a Korda-filmekben, és az alkotásban fontos szerep jutott két fivérének, a rendező Zoltánnak és a festő-díszlettervező Vincének is.
Producerként Orson Welles-szel és Vivien Leigh-el az Anna Karenina forgatása közben
Rendezőként olyan sikeres filmek fűződtek még Korda Sándor nevéhez, mint a Rembrandt (1936) vagy a brit légierő háborús készülődéséről szóló The Lion Has Wings (1939). A második világháború kitörése miatt A bagdadi tolvajt már Hollywoodban kellett befejezni (a film 1941-ben a négy jelölésből három Oscart söpört be, ezek közül egyet Korda Vince vihetett haza a legjobb díszletért), az ezt követő néhány évben pedig olyan filmek megszületésénél bábáskodott, mint a Laurence Olivier és Vivien Leigh főszereplésével készült Lady Hamilton (1941) vagy A dzsungel könyve (1942), amelyet a Korda Zoltán rendezett.
Ugyanebben az évben egyébként az angol filmgyártás létrehozásáért tett szolgálataiért VI. György király lovaggá ütötte Korda Sándort. Ő volt a legelső a filmrendezők közül, akit ez a megtiszteltetés ért.
VIII. Henrik magánélete
Faludy György Jegyzetek az esőerdőből című könyvében mesélte el, hogy a gyakran utazó Kordának alaposan megkeserítették az életét a hendoni repülőtér vámosai. „Ekkor történt, hogy VI. György lovaggá ütötte Kordát. A király nagyon szerette filmjeit nézni és a ceremónia után lunchre hívta Sir Alexandert. Kettesben elbeszélgettek, jót ittak és ettek. Végül az uralkodó megkérdezte Kordától: mit tehet érte? Bármely kívánságát szívesen teljesíti. A filmrendező elgondolkodott, majd elbeszélte őfelségének, mit rendeznek vele a repülőtéren és segítségét kérte. A király elszomorodott. ’A parlament, a bíróság és a fináncok fölé nem terjed ki hatalmam’ – állapította meg melankolikusan.”
Korda azonban nem csak a király jóindulatát tudhatta a magáénak: közeli barátja volt Winston Churchillnek, aki egyszer még forgatókönyvet is írt a London Filmsnek, igaz, film nem lett belőle. De barátai közé tartozott az író Graham Greene, a rendező-színész Orson Welles, valamint Vivien Leigh és Sir Laurence Olivier. Utóbbi rendezte azt az 1955-ös filmet is, a III. Richardot, amely Korda utolsó munkája volt. „Szelíd volt, de kemény. A művész és az üzletember keverékét rendkívüli virtuozitással személyesítette meg. Nagyszerű humora volt és csodálatos fantáziája” – mondta barátjáról Korda búcsúztatásán Olivier.
Mary Pickford-dal Denham Film Studios menzáján ebédszünetben
A Pusztatúrpásztóról indult fiú, aki magabiztosan hódította meg a világot, és alapozta meg a brit filmgyártást, 1956 januárjában szívroham következtében halt meg, 62 éves volt. Itthon az etyeki filmstúdió viseli a nevét, a brit filmakadémia (BAFTA) pedig az év legjobb brit filmjének járó kitüntetést az ő nevét viselő díjjal jutalmazza.
Nézd meg a Korda filmek eredeti plakátjait!
