(1921. október 13, Monsummano Alto – 1991. november 09., Párizs)
Ivo Livi néven, egy toscanai olasz család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Szegények lévén már 11 éves korától keményen dolgoznia kellett, korán abbahagyta az iskolát, hogy kenyeret keressen. Sokféle foglalkozást űzött, amíg végül Marseille-ben sanzonénekesként sikerült feltűnést keltenie. 1944-ben Párizsba ment, a Folies-Bergère-ben és a Moulin Rouge-ban lépett fel. Edith Piaf felfigyelt a sármos, tehetséges fiúra, igazgatta művészi pályáját, de szerelmével is megajándékozta a vágyakozó Montand-t. 1945-ben debütált Az éjszaka kapui című Marcel Carné filmben. Az igazi színészi kiugrást a Henri-Georges Clouzot rendezte A félelem bére tragikus sorsú, nyertes, ám mégis vesztes sofőr figurája hozta meg számára.
A jóképű, magabiztos, bársonyos hangú énekes meghódította számos, azóta már slágerré vált sanzonjaival a női szíveket, de nem kisebb érdemeket szerzett a filmek világában sem. Montand bebizonyította tehetségét a negatív hősöktől (Az éjszaka Margitja) kezdve, a politikai és bűnügyi történetek figuráin (Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája; A vörös kör; Police Python 357; A vallomás; A háborúnak vége), és a vígjátékban nyújtott szerepein át (Az ördögöt a farkánál; Felszarvazzák őfelségét; Csupa tűz, csupa láng) az amerikai filmek szokványos szívtiprójaként (Szeressünk!; Szentély; Szereti Ön Brahmsot?). A hangos siker végigkísérte színészi pályáját, arra azonban kevesen számítottak, hogy az 1986-ban az idős, sunyi paraszt megformálása ilyen frenetikus fogadtatásra lel Claude Berri két filmjében (A Paradicsom…; …és a Pokol). A politikai események sem hagyták hidegen, az akkor már világhírű színész nyíltan felvállalta baloldaliságát, ugyanakkor megrendülten ítélte el a szovjet agressziót az 1956-os budapesti és a 68-as prágai események miatt. Yves Montand szerelmei is legendásan gyönyörű és tehetséges nők voltak (Edith Piaf, Marilyn Monroe), de az igazi, életre szóló társ Simon Signoret lett. Álompárként emlegették őket és a színésznő halála után férje egy fellépés felvételén felejthetetlen szavakkal búcsúztatta szerelmét: „szeretném, ha emlékeznél az együtt töltött napokra, amikor édesebb volt az élet és fényesebb a nap. Most ősz van, hullanak a levelek, tudod, hogy én nem felejtek, mert a levelek csak hullanak, oly fájón…” A hulló falevelek, az örök sanzon hangját 85 éve az ősz hozta és 15 éve is az ősz vitte el rajongóitól. (AJ)
Program:
Október 11-én, szerdán, 22.45-kor az m1-en
Yves Montand - olasz portréfilm
Fényképezte: Carlo Poletti. Rendező: Nino Bizzari.
Ivo Livi Toscanában született, világhírűvé azonban már Párizsban vált Yves Montand néven. A kis Ivónak küzdelmes és nyomorúságos gyermekkora volt, majd a történelem viharában vált az egyszerű munkás a könnyű műfaj egyik legnagyobb csillagává. Hamar rádöbben, hogy szívós tanulás nélkül semmire sem viszi: mozgásművészetet, akrobatikát is tanul és szellemes ötletekkel, közvetlen emberi stílusával lassanként megbabonázta közönségét. Mindez meghozza a gyümölcsét, mert hamarosan az egész világon ismertté lesz a neve. Az énekes-színész a francia sanzonok világát is meghódította meleg, barna, simogató hangjával. Idén októberben lenne 85 éves, és 15 éve már, hogy szinte ereje teljében ragadta el hódolóitól a halál…
(Magyar szöveg: Seres József, Csantavéri Júlia. Szinkronrendező: Ambrus Zsuzsa. Szerkesztő: André Judit.)
Vasárnap, október 15-én, 22:30-kor ugyancsak az m1-en A félelem bére (Le salaire de la peur) című francia-olasz, 1953-ban készült filmet tekinthetik meg újra a film szerelmesei, amelyben a színész felejthetetlen alakítást nyújtott.
Georges Arnaud regénye nyomán írta: Jérome Géronimi, Henri-Georges Clouzot. Fényképezte: Armand Thirard. Zene: Georges Auric. Rendező: Henri-Georges Clouzot.
Dél-Amerika. A kigyulladt olajkút oltása csak speciális eljárással lehetséges. Nitroglicerinnel kell berobbantani az égő olajat és gázokat. A nitroglicerint azonban csak több száz kilométerről, úttalan utakon lehet teherautóval a katasztrófa helyszínére szállítani. A feladat egyenlő az öngyilkossággal, hiszen az anyag a legkisebb ütődésre robban. Mégis vannak jelentkezők a melóra. A négy „szerencsés” kiválasztott elindul a filmtörténelem legveszedelmesebb utazására…
Mario - Yves Montand, Jo - Charles Vanel, Luigi - Folco Lulli, Bimba - Peter Van Eyck, Linda - Vera Clouzot .
(Szerkesztő: Gyulai Zsuzsa.)
