A 4K Kuratórium válasza a MAFSZ-nak

Az olvasónak és a szakmának joga van ahhoz, hogy megismerkedjen a tényekkel.

Szakkollégiumunk, melynek feladata a filmoktatás, a filmes folyóirat- és könyvkiadás, a filmtudomány, és a kísérleti filmezés támogatása, az idén mintegy százmillió forintból, azaz egyetlen magyar játékfilm átlagos költségének a feléből gazdálkodott. Ebből kell a felszínen tartani a magyar filmes szakfolyóiratokat (Filmvilág, Metropolis, Filmtett, Pergő Képek, Filmhu), segíteni és ösztönözni a filmkönyvkiadást, a magyar film értékeinek archiválását, a mozgóképoktatás közép- és felsőfokú műhelyeit (ELTE, Színház- és Filmművészeti Egyetem, vidéki egyetemek és főiskolák), továbbá finanszírozni a magyar experimentális filmezést, beleértve annak műhelyeit. A pályázók – a maguk szempontjából érthetően – minden évben a rendelkezésünkre álló összeg sokszorosát kérik. Senkinek sem tudunk annyit adni, amennyit szeretnénk, amennyi méltányosan megilletné. Így van ez a kísérleti filmekkel is; az erre fordítható összeg nem tehet ki többet, mint a rendelkezésünkre álló keret szűk felét: az idén ez mintegy ötvenmillió forint volt. Gyakorlatilag ebből kell élnie az egész experimentális filmezésnek, beleértve az ezzel foglalkozó stúdiókat is. A kísérleti filmekre minden évben pályázatot írunk ki, ezen belül külön meghívásos pályázatot a terület négy legfontosabb műhelye számára. Ezek egyike a MAFSZ. (A másik három az Inforg, a BBSA és a Kép-Árnyék bt.)

A stúdiók a pályázati kiírásnak megfelelően többféle támogatást kaphatnak. Közülük az egyik az úgynevezett működési támogatás. Ezenkívül elnyerhetnek pénzt – benyújtott tervek alapján, figyelembe véve az előző évek teljesítményeit – filmkészítésre, továbbá továbbképzésekre, archiválásra, publikációk megjelentetésére.

Ha átnézzük a működési támogatásokat, az utóbbi három évben mind a MAFSZ, mind a BBS hétmilliót kapott (2002-ben hét és felet mindkettő). Ezzel szemben a Durst vezette Kép-Árnyék, amely ebben az időszakban az egyik legfontosabb és legjobban teljesítő műhely volt, egyetlen fillér működési támogatásban sem részesült. Az Inforg, amely megítélésünk (és a nemzetközi fesztiváldíjak tanúsága) szerint a legjobb teljesítménnyel büszkélkedhet az utóbbi években, 2000-ben egyetlen fillér működési támogatást sem kapott, 2001-ben hárommilliót, 2002-ben négymilliót, azaz a felét annak, amennyi a MAFSZ-nak jutott. S nem kapott - máig nem kap - működési támogatást a területen (is) dolgozó többi stúdió, a Myfilmtől a Pálfiék, Török Feriék, Hajdúék alapította Katapultig.

A MAFSZ – az állításokkal ellentétben – az idén is megőrizte privilegizált helyzetét. Mivel a működési támogatást most már nem az MMKA Elnöksége adja, hanem ennek odaítélése is a 4K Kuratóriumhoz került, egyetlen stúdiónak maradt meg csupán az a lehetősége, hogy a hétmilliót automatikusan, a kuratóriumunkhoz való pályázás nélkül, megkapja: a MAFSZ-nak. Ennek oka, hogy ők ezt még tavaly fölvették az Elnökség külön határozata alapján, vagyis előre kilobbizták, a mi döntésünktől függetlenül, ám a mi keretünk terhére. Ennél magasabb összeget működésre egyetlen más stúdió sem kapott, ugyanennyit is csak egy: a Durst-féle Kép-Árnyék – igaz, utóbbi pályázat útján. Nem bánjuk, hogy így alakult, de panaszkodnia a MAFSZ-nak ez ügyben mégsem kellene. Elszámolni annál inkább, az előre fölvett összeggel, mert ez az MMKA tájékoztatása szerint ez máig nem történt meg.

Ezek a támogatások szigorúan csak arra használhatóak föl, amire kapták őket. Vagyis működési költségből nem készíthetnek filmeket, filmre adott összegből (a szokásos rezsiköltséget leszámítva) nem finanszírozhatnak például béreket. Mivel a MAFSZ-nak, legtöbb vetélytársával ellentétben, nem csökkent a működésre fordítható költsége, nem tűnik megalapozottnak BTS „gyanúja”, mely szerint „a 4K szakkollégium a ludas a córeszban”, vagyis a síró kislányok elbocsátásában. A tények és adatok nyilvánosak, az újságírónak nem gyanakodnia kellene, hanem utánanéznie.

Filmkészítésre a MAFSZ az idén valóban kevesebbet kapott, mint tavaly. Ugyanakkor többet kapott (a tavalyi egymillióval szemben hárommilliót) újságja, a Pergő Képek megjelentetésére, s a tavalyi összeg kétszeresét az általa szervezett alkotótáborra. (A pontos összegek a neten megtalálhatók.) Filmkészítésre sem a stúdióknak, sem az alkotóknak nem alanyi jogon jár évről-évre állandó összeg, hanem annak nagysága függ a korábbi vállalások teljesítésétől, az eddigi filmek színvonalától és a beadott filmtervektől. Éppen ezért értelmezhetetlen a MAFSZ állásfoglalásának az a kitétele, hogy „soha nem volt cél, hogy más filmgyártó műhelyekkel (pláne gazdasági vállalkozásokkal) versenyezzünk…”. Amíg a kultúrára fordított szűkös közpénzt pályázatokon osztják szét, addig a különböző tervek versenyben mérettetnek meg. Természetesen tévedhetünk, de az a vállalt feladatunk, hogy a sok tervből a legjobbakat támogassuk, a rászorult stúdiókat érdemük, teljesítményük alapján részfinanszírozzuk. Nagy az adósságunk, de a legkevésbé sem a MAFSZ felé, amely mindig kiemelt támogatásunkat élvezte. Ugyanakkor az elmúlt években új műhelyek alakultak, amelyek maguk köré gyűjtötték a fiatalokat, remek filmeket készítettek, munkájukat elismerő kritikák, nemzetközi fesztiválsikerek igazolják vissza. A BBS felhagyott a filmkészítéssel, s a MAFSZ-nak szembe kell néznie azzal. hogy már nem egyedül van a pályán, hanem egyike a versenyzőknek. Kollégiumunk megítélése szerint az utóbbi években, bár továbbra is kiemelt finanszírozásunkat tudhatta magáénak, korántsem játssza azt a szerepet a fiatal magyar film támogatásában-szervezésében, amit régen, helyét, szerepét részben más csoportosulások vették át: előbb a Durst-féle műhely, majd az Inforg. Természetes a változás, miként az is természetes, hogy az újabb műhelyeket is támogatnunk kell, mert remek filmek állnak mögöttük, tehetséges fiatalok tömörültek köréjük, ígéretesek a terveik.

A MAFSZ-nak ennek ellenére sincs oka panaszra. Ha összegezzük az idei, különféle jogcímeken megítélt MMKA-támogatásokat, a MAFSZ az alapítványtól 12 és fél millió forintot kapott, ez az úgynevezett meghívásos pályázatokra fordított összegnek több mint a negyede, s lényegében azonos azzal az összeggel, amit kuratóriumunk az összes egyéni filmterv finanszírozására elkölthetett. A MAFSZ az Inforg után a második legjobban dotált stúdió ma is, kevesebbet kap az idén mind a Durst-féle Kép-árnyék bt., mind a BBS, nem is beszélve a többi műhelyről, amelyek nincsenek ilyen kiemelt helyzetben. Ha a MAFSZ-nak ennél is többet adnánk, más műhelyeknek, alkotóknak jutna kevesebb. Olyanoknak, akik a szerényebb támogatás ellenére sem panaszkodnak, s gyanúsítgatják részrehajlással a különböző kuratóriumokat, mint azt a MAFSZ rendszeresen teszi.

A MAFSZ állásfoglalásából az tűnik ki, mintha nekik „gazdasági vállalkozásokkal” kellene versenyezniük. Ez félrevezető. A kísérleti filmezés Magyarországon (és sehol a világon) nem nyereséges tevékenység. Ebből a szempontból mindegy, milyen gazdasági formában működik egy stúdió. Filmjeit közpénzből készíti, nyílt pályázat útján jut hozzá, s el kell számolnia vele. Úgy véljük, a MAFSZ vezetőinek, akik hajdan olyan határozottan léptek föl a szerzett jogok és a privilégiumok ellen, az új törekvések támogatásáért, nem kell magyaráznunk, hogy ezen a területen sincsenek szerzett jogok: új műhelyek, új csoportosulások, új tehetségek lépnek a színre, amelyeket bátorítani, támogatni kötelességünk. Részünkről ezzel a vitát lezártnak tekintjük.  

Báron György, Hartyándy Jenő, Lányi András, Szilágyi Ákos