A filmesek Miskolcon vannak

A Cinefest évek óta egy olyan rendezvény, amelynek kedvéért a magyar filmesek örömmel lemondanak a pesti levegőről, de rengeteg külföldi alkotó is felekrekedik, hogy elkísérje filmjét Miskolcra. Az immár tekintélyes méretűre nőtt 'baráti társaság' gondoskodik arról, hogy a vetítések végeztével is érdemes legyen a moziban maradni. A fesztivál egyik alapítójával, Madaras Péterrel a szervezés nehézségeiről, az idei versenyprogram csemegéiről, a szakmai programokról, és a lelkes magyar kritikustársadalomról beszélgettünk.

Film.hu: Amikor sok évvel ezelőtt megszületett a Cinefest ötlete, gondoltátok, hogy meglesz az 5. szülinap, és szingapúri meg japán filmesek fognak tekeregni Miskolcon?

Madaras Péter: Bíztunk benne. Úgy kezdődött az egész, hogy 2003-ban - vagy 2002 végén - nem emlékszem már pontosan - szerveztünk egy találkozót, melynek az volt a neve, hogy Fiatal Filmesek Találkozója. Ez meg is élt még vagy két-három alkalmat, tulajdonképpen a Cinefest előfutára volt. Nem akartunk egyből fesztivált csinálni, a semmiből - bár volt erre már Magyarországon néhány példa - mi próbáltuk tesztelni, hogy mi és hogyan lenne jó, van-e erre egyáltalában szükség. Ez egy minimál, háromszázezer forintos költségvetésű kis hétvégi buli volt, ahová le tudtunk csalni olyan rendezőket, mint Török Feri vagy Pálfi Gyuri, és meglepően jól sikerült. Nagyon sokan eljöttek, teltházas vetítések voltak, a miskolci közönség is rögtön vevő volt rá.
Miskolcon hagyománya van a filmfesztiválnak, évtizedeken keresztül volt saját filmszemléjük. Hamar megtapasztaltuk, hogy van értelme, ettől függetlenül nem gondolkodtunk öt évben, inkább az elsőre koncentráltunk, hogy egyáltalán azt sikerüljön összehozni. Az első sikeres alkalom után megvolt bennünk a löket, hogy folytatni kell tovább. Mi ezt az egészet valahol a saját szórakoztatásunkra találtuk ki. Akartunk magunknak egy olyan bulit, ahol van sok fiatal, jó filmeket nézhetünk, az egésznek van valamiféle kerete, és részt lehet venni egyéb programokon is. Azután egy-két év múlva sajnos és szerencsére úgy hozta az élet, hogy elkezdett komolyodni, és mostanra már nekünk a Cinefest a legkevésbé sem buli, dolgozunk ilyenkor kőkeményen, már hetekkel-hónapokkal a fesztivál előtt. A lelkesedés természetesen megmaradt, különben nem csinálnánk. Azzal, hogy az ötödiket éljük, azt hiszem bátran mondhatom, hogy a Cinefest bebizonyította, hogy életképes, és van jövője.

A Cinefest bebizonyította, hogy életképes, és van jövője

Film.hu: Kíváncsi lennék néhány szervezési kulisszatitokra... Magyarországon nem igazán gyakorlat komoly támogatókat felsorakoztatni kulturális rendezvények esetében. Hogy sikerül ennyi szponzort megnyerni egy vidéki kulturális rendezvénynek?

M.P.: Arra külön büszkék vagyunk, hogy mostanra a fesztivál kevesebb, mint 70%-a állami pénz, hiszen Magyarországon a kulturális fesztiválok terén ritka az ilyen, de ez a jövő, az állami keretből mindig kevesebb lesz. Évek óta nagy hangsúlyt fektetünk erre, és nagyon sokat dolgozunk, sokat "nyomulunk", hogy ez összejöjjön. Külön öröm, hogy van olyan szponzorunk, aki magától talált meg minket. Tény, hogy nagyon nehéz támogatókat találni, és sok múlik a személyes, emberi kapcsolatokon, hiszen a semmiből szinte lehetetlen olyan szponzort találni, aki hajlandó pénzt áldozni Magyarországon egy vidéki rétegfesztiváltra.

Film.hu: 280 nevezés érkezett a fesztiválra, és rengeteg távoli országokból küldtek filmeket. Hogyan értétek el, hogy a világ minden táján tudjanak a Cinefestről?

M.P.: A legelső évben egy vasunk sem volt hírdetésekre, így az internethez folyamodtunk. Szereztünk egy olyan listát, amelyen a világ összes filmművészeti felsőoktatási intézménye szerepelt, és elkezdtük őket bombázni e-mailekkel. Aztán vártunk, vártunk, és vártunk. Közben persze a magunk módján próbáltunk a médiában megjelenni, de egy induló fesztivál esetében ez sem egyszerű. Aztán egy szép januári napon megjött az első film Angliából - sosem fogom elfelejteni. Később a fesztivál csinált egy kis médiamozgást önmaga körül, és évről-évre egyre több megjelenési lehetőségünk akadt, ma pedig már megtehetjük, hogy pénzt is költsünk erre.

A Cinefestnek legyen egy állandó, határozott arculata

Film.hu: A nagyszámú nevezés ellenére csupán 67 versenyfilm került be a programba. Ez igen pozitív, közönségbarát gesztus.

M.P.: Igen, végre elértük azt, hogy egyre kevesebb filmet mutassunk be. Az első fesztivál óta bennünk volt egy olyasfajta kényszer, hogy jó volna minél több fiatalnak bemutatkozási lehetőséget biztosítani, de könnyen a fesztivál színvonalának rovására mehet ez az ambíció, másrészt pedig saját magunk előtt támasztottunk ezzel egy olyan követelményt, amelynek egyre nehezebben tudtunk megfelelni, a nevezések egyre nagyobb száma miatt. Mivel nemzetközi filmfesztivál vagyunk, minden egyes filmet lefordítunk és feliratozunk, ami rengeteg pénz és munka. Mára talán elértük azt, hogy egy szűk és igen erős mezőnyt tudunk összehozni, ahová már tényleg nagy szám bejutni. Régi célunk, hogy a bemutatott filmek száma valahol 50 és 70 között legyen, és ez megvalósult. Ugye sok kategória van, és mindegyikben illik 10-15 versenyfilmet bemutatni, úgyhogy ez alá már nem tudunk menni, és nem is akarunk.

Film.hu: Kik vettek részt az előválogatásban?

M.P.:  Idén először azt választottuk - ami nemzetközi szinten gyakorlat - hogy nem közöljük az előzsűri névsorát. Én benne voltam - ezt a feladatot vállalnom is kell, mint a fesztivál programigazgatójának, egyébként kivétel nélkül filmkritikusok voltak az előzsűri tagjai. Reményeink szerint az elkövetkező években állandó előzsűrije lesz a fesztiválnak, a névsor szép lassan ki is alakul. Ugy gondolom, hogy ez fontos tényező annak a kialakításában, hogy a Cinefestnek legyen egy állandó, határozott arculata, nem csak hangulat tekintetében, de a filmes felhozatalban is.

Film.hu: Akkor evezzünk át a Nemzetközi Zsűrihez. Mi alapján választottátok ki a tagokat?

M.P.: Mindig célunk az, hogy a nagyzsűri tagjai zömében a fiatalabb generációkból kerüljenek ki, és az is, hogy legyen benne nő - ezzel azt hiszem, nem árulok el nagy titkot. Általában kapcsolatok, barátságok alapján áll össze a névsor. A tavalyi zsűrielnökünk ajánlotta például a skót Emma Davie-t, aki dokumentumfilmes és tanár. Régi vágyunk, hogy legyen animációs szakember a zsűriben, annál is inkább, mivel idén végre sok magyar animáció érkezett hozzánk, a közönség és a szervezőgárda nagy örömére. M. Tóth Gézát kértük fel erre a posztra - ő pár évvel ezelőtt a Maestroval megnyerte a Cinefest animáció kategóriájának díját. A zsűri tagja még Łukasz Maciejewski, a fiatal lengyel filmkritikus nemzedék egyik emblematikus figurája. Szerettük volna, ha egy filmtörténész is van a csapatban, ő lett Gelencsér Gábor, az ötödik tag pedig Eldad Beck, izraeli újságíró, aki rengeteg európai filmfesztiválról tudosít, és maga is szervezett filmfesztivált, ennek köszönhetően nagy rálátással bír a világ filmművészetére.

Ha kialakul egy beszélgetés, egy vita, akkor már nem volt hasztalan

Film.hu: És a Kritikus zsűri tagjainak száma hogyan duzzadt kilencre?

M.P.: Évről-évre egyre többen jelzik, hogy szeretnének jönni, és részt venni a munkában. Ez nagyon hízelgő ránk nézve, nem akartunk ennek gátat szabni, hiszen a filmfesztiválnak is jót tesz, ha minél több újságíró vesz rajta részt.

Film.hu: A versenyprogramban a külföldi ínyencségek mellett akadnak magyarok is bőven. Ott van például Nemes Gyula Letűnt világ című alkotása, amely Karlovy Vary-ban Kristály Glóbuszt nyert, illetve Gigor Attila Nyomozója, az idei Magyar Filmszemle közönségének nagy kedvence.

M.P.: A nagyjátékfilmes felhozatal - sokak véleménye szerint - minden idők legerősebb Cinefestes nagyjátékfilm blokkja. Idén több, mint húsz film érkezett, ebből tizet mutatunk be, három közülük versenyprogramban volt Karlovy Vary-ban, de vannak olyan ínyencségek is, mint a Strangers című izraeli film, amely bejárta már szinte az egész világot. Szingapúri vagy Fülöp-szigeteki filmet vetíteni önmagában kuriózum, ezek is kifejezetten érdekesek. A kisjátékfilm kategóriára is jellemző, hogy szinte nincs olyan darabja, amely mellé ne lehetne egy tekintélyes listát odatenni a fesztiválszereplésekkel, díjakkal. Nekem személy szerint idén nincs kedvencem ebben a blokkban, valószínűleg azért, mert én az olyan kisjátékfilmeket szeretem, amelyekben van valami csibészes, fiatal erő, amely arra készteti az alkotót, hogy a semmiből létrehozzon valamit, ami azután odaszögezi a nézőt a moziszékhez. Ez az, ami miatt az egész fesztivált létrehoztuk. Sok pénzzel és apparátussal a hátad mögött is nagy teljesítmény jó filmet alkotni, de amikor nincs semmid, csak a tehetséged, és így hozol létre egy olyan filmet, ami egy fesztiválon megállja a helyét a legjobbak között, az az igazi truváj. Ahogy erősödik a mezőny, és egyre jobb szinvonalú alkotások érkeznek, kiszorul ez a fajta fiatal film. Az én kedvenceim idén az animációk közt vannak.

Film.hu: Az idei tematikus blokk címe a Nők a képben. Hogyan esett erre a témára a választás?

M.P.: A tavalyi évben született az ötlet, hogy hozzunk létre egy tematikus kategóriát - akkor ez a Roma-kép volt. Ez a fesztivál egyik színfoltja, kísérőprogramokat szervezünk az aktuális téma köré, a filmvetítések mellett. A Nők a képben tematikát Báron Gyuri javasolta. Huszonhét film érkezett, ezt úgy előzsűriztettük, hogy először megnézettük filmes szakemberekkel, akik a film minőségét vizsgálták, majd odaadtuk szociológus lányoknak, hogy szakmai szemmel szelektáljanak - ezzel a kétszintű zsűrizéssel szerettük volna életre hívni a kategória igazi lényegét.

A legcsaládiasabb filmfesztivál vagyunk

Film.hu: Mindenképp meg kell említenünk a Fiatal Filmes Fórumot is, ami egy nagyon fontos kezdeményezés, hiszen szinte egyáltalán nincs hagyománya Magyarországon.

M.P.: Ez most egy kísérlet - sokan mondják évek óta, hogy szervezni kéne egy ilyen fórumot, most majd kiderül, hogy a gyakorlatban is van-e erre igény. Rengeteg meghívót küldtünk ki a szakma részére, illetve meghirdettünk a különböző fórumokon, valamint közreadtunk tematikus hirdetéseket. A tapasztalataink és a visszhangok is azt támasztják alá, hogy szükség van effajta kezdeményezésre, de olyan nagy bajban van a magyar mozi és a filmforgalmazás, hogy kérdéses, mennyire életképes egy ilyen bemutatkozási lehetőség. Másrészről, ha kialakul egy beszélgetés, egy vita, akkor már nem volt hasztalan a dolog.

Film.hu: Az a jó a Cinefestben, hogy ez indirekt módon is abszolút működik. Ott van például a 2006-os nyertes, a norvég Guro Ekornholmen, aki 2007-ben zsűritag volt a fesztiválon, azóta a Mediawave-en forgatott kisjátékfilmet egy workshopon, és, ha minden igaz, jelenleg Durst Györggyel dolgoznak a következő filmtervén.

M.P.: Igen, ő a fesztivál egyik sikertörténete, de tudnám sorolni az ilyen példákat, hiszen ez az egésznek a lényege. Azt szokták ránk mondani, hogy a legcsaládiasabb filmfesztivál vagyunk, és mindig is ez volt a célunk, hogy egy nagy baráti társaság ott üljön esténként a moziban, sörözzön, beszélgessen, kitaláljon új dolgokat, gyártsanak filmet koprodukcióban. Olyan emberi kapcsolatok alakuljanak ki, amelyek tartósak. Nem akartuk, hogy az a steril, hideg közeg járja át a fesztivált, amely sok nemzetközi fesztiválra jellemző. Mi azt szeretnénk, hogy a meghívott alkotóknak ez a hét egy örök emlék maradjon.

Film.hu: Hány alkotót vártok?

M.P: Azt tudom mondani, hogy ismét megtöltöttük Miskolc összes belvárosi szállodáját és panzióját. Ez 1500-1600 vendégéjszakát jelent, ami egy kifejezetten nagy szám.

Film.hu: Mesélj még a kísérőprogramokról!

M.P.: Idén előszőr vannak koncertjeink - fiatalos fesztiválról lévén szó, szerettük volna, ha kerek a program, ezért a filmeket koncertek követik, majd buli hajnalig. Fellép a Péterfy Bori and Love Band, a Barabás Lőrincz Eklektric, valamint a Balanescu Quartett, amire különösen büszkék vagyunk, hiszen ez egy világhírű zenekar.

Egy hús-vér rendező átveszi a díját

Idén is lesz Celluloid Workshop, egy héten át forgatnak a kiválasztott alkotók a város különböző pontjain. Minden évben szervezünk turisztikai programokat a fesztiválvendégeknek, lesz barlangfürdőzés, gyárlátogatás. Közel háromszáz programunk van, úgyhogy van miből válogatni. Miután továbbra is egy baráti társaság szervezi a Cinefestet, munka mellett, úgy érezzük, hogy ezzel az idei programmal elértük teljesítőképességünk határát.

Film.hu: Bár korántsem rajongok a magyar díjátadókért, de a Cinefesten általában igazi, hús-vér rendezők veszik át a díjakat, ami itthon, nemzetközi fesztiválokon kevéssé jellemző. Miért folyik a verseny az idén?

M.P.: Két millió forint környékén van a fesztivál összdíjazása, a fődíj 600 000 forint. Mint minden évben, idén is pénzdíjakat adunk, illetve a szponzoraink által felajánlott dolgokat, például nyersanyagot. Az egyik legérdekesebb díjat idén egy szeszesitalgyártó cég ajánlotta fel, ez pedig nem más, minthogy a nagyjátékfilm kategória fődíjasa másodmagával kiutazhat Dublinba, egy gyárlátogatással egybekötött luxushétvégére. A Duna TV pedig idén is megvesz egy filmet, amelyet levetít majd.

Film.hu: A távlati terv az „A” kategóriás fesztivál?

M.P.: Nem hiszem, hogy Magyarországnak lesz valaha A kategóriás fesztiválja, legalábbis jelenleg nincs olyan, amelyet fenyegetne ez a 'veszély'. Ha megnézed a magyar fesztiválkörképet, a legtöbbjük - a Mediawave, a Titanic és talán mi is - megcélzott magának egy olyan alternatív filmes közeget, amely nem igazán illeszkedik a A kategóriás fesztiválokkal járó csillogáshoz, vörös szőnyeghez és protokolleseményekhez. Szerintem, ha valaha lesz hazánkban ilyen fesztivál, az Budapesten lesz, jó sok pénzzel tele, és én oda nem fogok eljárni.