A hivatalos díjkiosztó gála előtt egy nappal megtartotta értékelő fórumát a diákzsűri. A különböző egyetemekről érkezett fiatalok szerint idén is az elsőfilmes rendezők vitték el a pálmát, elhomályosítva a rutin fásultságával alkotó, sok szemlét megjárt rendezők munkáit is. A dokumentumfilmek megítélésében egyöntetűnek bizonyultak a zsűritagok, a kisjátékfilmeknél pedig egyetértettek abban, hogy az alkotások technikai kivitelezése sokat fejlődött az elmúlt évekhez képest. 
A dokumentumfilmes szekció képviselői elmondták, rendkívül hamar, és minden nehézség nélkül sikerült meghatározniuk azoknak a filmeknek a körét, melyeket a téma és/vagy kivitelezés szempontjából fontosnak tartottak. Az egyik legmeghatározóbb élményt Jeles András Párhuzamos halálrajzok című dokumentumfilmje adta. A D-dúr című filmet az öregkor derűjének bemutatása tette emlékezetessé, míg Sós Ágnes Őrült szerelem ez című film legnagyobb erényeként a bemutatott karaktereket említették.
További kiemelkedő teljesítmények Litauszki János Nővérek várólistán című dokuja, illetve Feszt Judit-Somogyvári Gergő Csempelevél című alkotása, mely „végre úgy használja a super 8-at, ahogy azt kell” – mondta Rákos Blanka (PTE). Szintén egyöntetű tetszést aratott két, a fikció irányába mutató dokumentumfilm, az Apró örömök és a Kis halak… nagy halak. 
A kisjátékfilmes szekció koordinátora, Dér Asia (PPKE) elmondta, szokatlanul sok, összesen harminc kísérleti- és kisjátékfilm került versenybe, mégis nehéz volt olyat találni, mely maradandó élményt nyújtott volna. Örömmel tapasztalták, hogy a tavalyi évekhez képest az alkotók nagyobb figyelmet szenteltek a képi megformálásnak, formailag és technikailag is igényesen kivitelezett munkák születtek.
Forgács Nóra Kinga (ELTE) a tematika sokszínűségét üdvözölte elsősorban: annak ellenére, hogy igazán magával ragadó, emlékezetes film kevés akadt, maguk a felvetett témák vitára késztettek, és módot adtak a továbbgondolásra. Külön kiemelte a humort, mely tökéletesen működő szervezőeleme volt többek között a SuperDigital, a Macskásember… című filmeknek. Nem állt távol a humor a Panel című filmtől sem, melynek külön érdeme, hogy a humoros momentumoknak a zárókép mélyebb réteget kölcsönöz. Személyes kedvencei között említette a hibáival együtt is szerethető Sárga labda című filmet, a belsőségesen szép történetet elmesélő Befőttet, a nagyjátékfilmes eszközökkel operáló Alena utazását, illetve a Csavargó című filmet. 
Sági Róbert (SZFE) a sokszínűség árnyoldalára hívta fel a figyelmet: miközben az előzsűri igyekezett a filmtermés lehető legszélesebb spektrumát bemutatni, olyan filmeket is versenybe válogatott, melyek - eredeti kontextusukból kiragadva - nem állják meg a helyüket az új közegben. Példaként hozta a különböző filmes táborokban, villámgyorsan elkészített filmetűdöket, melyek kevés kivétellel (Panel) inkább a tábor keretein belül mutatják meg értékeiket. Hasonló problémát látott a zsűri többi tagja körében tetszést arató, eredetileg egy tematikus pályázatra készült Apró dolgok című film esetében is. Keményebben fogalmazott a Vasárnapi ebéd kapcsán, mely „a filmnyelvvel még csak most ismerkedő amatőr kétségkívül ígéretes próbálkozása, de úgy gondolom, sem a rendezővel, sem a nézőkkel szemben nem volt korrekt a film egy ilyen profi mezőnybe való beválogatása.”
Az elsőfilmes alkotókat értékelő tagok szerint bizakodásra adnak okot az idén bemutatkozó rendezők munkái. Sok őszinte, ugyanakkor bátor film született, mely bizonyítja, hogy jó irányba halad a magyar filmgyártás.
Jakab Krisztina (SZTE) Mátyássy Áron Utolsó idők című filmjét emelte ki, dicsérve a jó témaválasztást, annak hiteles feldolgozását, és a kivételes színészi teljesítményeket. „A zene szintén fantasztikus, egyetlen hibája, hogy nem illik a filmhez”.
Nagy Botond az 1 formabontó, egyedi, szürreális világát dicsérte, míg a Papírrepülőket a nagyközönség előtt eddig teljesen ismeretlen szubkultúra bemutatásáért, és zenéjéért tartotta említésre méltónak. 
Többen is elismerésüket fejezték ki Szajki Péter Intim fejlövése kapcsán: a minimál költségvetés ellenére is rendkívül szórakoztató mozi legfőbb erényei között a jó érzékkel megírt forgatókönyvet, és a kiváló színészi alakításokat említették.
A nagyjátékfilmes szekció koordinátora, Tóth Barbara (PTE) egyetértett a korábban elhangzottakkal, az igazán izgalmas, emlékezetes filmek az elsőfilmes rendezőkhöz köthetők. „A rutinos, ismert rendezők munkái sokszor tűnnek úgy, mintha kötelező feladatok lennének” – tette hozzá.
Dunai László (Sapientia) dicsérte azokat az alkotókat, akiknek filmjein látszott az akarás: Szabó Simon és Szajki Péter a mostoha anyagi körülmények ellenére is megállták a helyüket. Dunai szerint azonban nem minden esetben bizonyult elegendőnek a jó szándék és a befektetett energia, Zsigmond Dezső Vadlányok című filmjében ugyanis az „érdekes problematikához igénytelen megvalósítás társult”. Dunai fontosnak tartotta, hogy szót ejtsenek a közönségfilmekről is, melyek közül „a Valami Amerika 2, és a Kaméleon teljesíti az igényes szórakoztatás kritériumait, míg a Majdnem szűz, és a 9 és fél randi című filmekről nem mondható el ugyanez”.
Baktai György (PPKE) két csalódásáról számolt be: Vranik Roland csak néhány momentum erejéig tudta csak megmutatni a témában rejlő lehetőségeket, Pálfi György filmjéből pedig a befektetett energiát hiányolta. Gárdos Péter (Tréfa) és Sopsits Árpád (A hetedik kör) azonban minden szempontból kiemelkedő filmeket tettek le az asztalra.
