Kieślowski három, a kilencvenes évek elején készült filmje a francia lobogó színeihez és a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszavához kötődődik. A Kék, a Fehér és a Piros érzékeny, lírai történetek az emberi kapcsolatokról, ugyanakkor magukon viselik a kelet-európai diktatúrák megszűnte után formálódó európai egység üzenetét is. A trilógia darabjai összefüggő gondolati ívet alkotnak. Bár mindegyik önálló történetként is működik, mégis finom szálak, visszatérő motívumok, egymást keresztező életek kötik össze őket. A főbb szerepekben olyan sztárokat láthatunk, mint Juliette Binoche, Julie Delpy, Irène Jacob, Zbigniew Zamachowski és Jean-Louis Trintignant. Az érzékeny rendezői látásmód, a képi világ és a zene összhangja különleges atmoszférát teremt, amiben kiemelt szerepe van a társforgatókönyvíró Krzysztof Piesiewicz és az operatőrök – Slawomir Idziak, Edward Kłosiński , Piotr Sobocinski - mellett a filmek zeneszerzőjének, Zbigniew Preisnernek.
A sorozat darabjai a bemutatójuk idején óriási hatással voltak, főként az értelmiségi közönségre, és számos elismerésben részesültek: a Kék egyebek mellett Arany Oroszlánt nyert 1993-ban Velencében, a Fehér Ezüst Medve-díjat kapott 1994-ben Berlinben, a Pirost pedig több kategóriában is Oscar-díjra jelölték 1995-ben. Az Uránia sorozata egyedülálló alkalom újra mozivásznon látni, mai nézőpontból értelmezni a három múlhatatlanul szép filmet.
A trilógia első darabját, az 1993-ban bemutatott Kéket április 14-én, kedden láthatjuk az Urániában. A történet főhőse, Julie (Juliette Binoche), egy neves zeneszerző felesége, aki autóbalesetben elveszíti férjét és kislányát. A tragédia után visszaköltözik Párizsba, és úgy dönt, teljesen elszakad régi életétől: eladja korábbi otthonát, megszakítja kapcsolatait, és megpróbál minden érzelmi kötődéstől megszabadulni, hogy valóban „szabad” lehessen. A Kék lírai és meditatív film a gyászról, az újrakezdésről és a belső szabadság kereséséről.
Három szín - Fehér (fotó: Uránia)
Az 1994-ben készült Fehér május 5-én, kedden látható. A történet az egyenlőség eszméjét vizsgálja ironikus és keserédes hangvételben. A film lengyel főhőse, Karol Karol (Zbigniew Zamachowski) fodrászként próbál szerencsét Párizsban, de csődöt mond. Imádott francia felesége, Dominique (Julie Delpy) is elhagyja, és megalázó módon elválik tőle, így a férfi egyik napról a másikra elveszíti egzisztenciáját és méltóságát. Hazatérve Lengyelországba, a semmiből próbálja újra felépíteni életét – ám nem pusztán túlélni akar, hanem visszaszerezni elvesztett önbecsülését és „egyenlővé”, sőt „egyenlőbbé” válni, hogy visszahódíthassa feleségét.
A záró film, a Piros május 19-én kerül műsorra. Kieślowski ebben tovább szövi az emberi kapcsolatok láthatatlan hálóját, és újabb példázatot mond, ezúttal a „testvériség” eszméjét állítva középpontba. A történet Genfben játszódik, főszereplőként pedig a rendező korábbi nagy sikerének, a Veronika kettős életének főszereplőjét, Irène Jacobot láthatjuk viszont, aki itt egy fiatal modellt játszik. Valentine véletlenül elüt egy kutyát. Az állat gazdáját felkutatva megismerkedik egy visszavonultan élő, idős bíróval (Jean-Louis Trintignan), aki különös – nem éppen etikus -– hobbinak hódol: titokban lehallgatja szomszédai telefonbeszélgetéseit, figyelve döntéseiket, sorsuk alakulását. A lehallgatott szomszédok között van egy fiatal joghallgató is, akinek élete furcsa módon visszatükrözi az idős bíró múltját. A sorsok hálóját figyelő emberben mintha a rendezőt látnánk, aki feltárja az embereket összekötő láthatatlan szálakat, és talán befolyásolni is tudja a csodát, hogy ezek a szálak véletlenül szerencsésen összeérjenek.
A filmek eredeti nyelven, felirattal láthatók. A program a Budapesti Lengyel Intézet együttműködésével, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.
