Tisztelettel értesítjük mindazokat, akik ismerték, szerették, és becsülték a magyar filmművészet egyik legkiválóbb alakját, Huszárik Zoltánt és filmjeit. (Szindbád, Elégia, Csontváry stb.)
Huszárik Zoltán idén lenne 80 éves (a Szindbádot alakító Latinovits Zoltánnal együtt) és ez év októberében van halálának 30. évfordulója is. Szülőhelye, gyermekkorának színtere a Galga-menti Domony. „Ahová mindig vissza kell menni, aludni, kinyújtózni. Ma sem kerültem el onnan.” – írta 1981-ben. És visszament a domonyi temetőbe „kinyújtózni”!
Özvegy édesanyja, Huszárik Jánosné halála után a kis parasztház pusztulásnak indult, kertjét felverte a gaz. A ház örököseként, édesanyámmal együtt, próbáltunk valamilyen megoldást találni, de a távolság, életkörülményeink és anyagi helyzetünk nem tették lehetővé a ház felújítását. Domonytól ez ideig még nem kaptunk segítséget, a szomszédok, rokonok túl öregek, betegek ahhoz, hogy a ház állagának megőrzésében, a kert lekaszálásában segítségünkre lehessenek.
Most ezúton szeretnénk felhívást tenni „HUSZÁRIK ALAPÍTVÁNY” létrehozására. Az Alapítványban természetesen mi is részt vállalnánk, és alapító tagokként, lehetőségeinkhez mérten támogatnánk azt, de annak gazdasági és adminisztratív működtetését - minthogy ezekhez nem értünk - a továbbiakban olyan emberre bíznánk, aki ismerte, szerette Huszárik Zoltánt, és szakértelemmel, energikusan irányítani tudná az ügyeket.
Az alapítótagság szervezése, a tagok megkeresése, felkérése ezen felhívásunkkal együtt elindul.
Az Alapítványnak egy közelebbi és egy távolabbi célja van. A közelebbi cél S.O.S jellegű: megmenteni a domonyi házat az enyészettől. (Apróbb munkák elvégzése, a kert évi 3-4-szeri lekaszálása.) A távolabbi cél: „Huszárik Zoltán Emlékház és Tájház” létrehozása. Minthogy Huszárik Zoltán nemcsak nagynevű rendező, de kiváló grafikus is volt, rajzai éppúgy egy állandó kiállítás részei lehetnének, mint a tájegység népművészeti tárgyai, viseletei. Terveink szerint egy parányi „kultúrközpont” létesülhetne itt, mely nemcsak Domonynak, de a környező településeknek és minden kultúrateremtő kezdeményezésnek közös otthona lehetne. (A régi paraszti világból: tárgyak, emlékek, mesék, babonák, énekek, filmvetítések, stb.) Tudva, hogy a pénz fontos dolog - de remélve és bízva abban, hogy mégsem a „legfontosabb” - tesszük meg felhívásunkat. Azokhoz fordulunk, akik terveinkhez anyagi, szakmai, erkölcsi és szellemi segítséget tudnának adni. Hiszen az ember mégsem a málló vakolat nyomát, hanem: „Legalább egy lábnyomot akar hagyni maga után!”
Budapest, 2011. október 14.
Tisztelettel:
Huszárik Kata
06/30/3396-954
Nagy Anna
06/30/235-4701
