Hogy esetünkben mennyire mondható zseniálisnak és eredeti ötletnek belebújni egy félig-meddig kölcsönszemszögbe s letenni az asztalra egy „saját” munkát belőle, azt nem tisztünk ehelyütt megítélni. Akik egyengették ennek az ötletnek az útját, ajánlják mindazoknak, akik „kipróbálnának egy kevésbé passzív, újszerű mozizást, a könyv fölötti filmnézést”. Nem állíthatnám, hogy ez éppenséggel kevésbé passzív lenne. De Bakács Tibor odasettenkedik és csitítólag odasúgja: „Fura, de szeretek olyasmiket olvasni, amit úgyis tudok. Valahogy könnyebb utána minden”.