Kapcsolódó anyagok

Régi-új Patyomkin a Berlinalén

Elindult a Berlini Filmfesztivál

Mark Dornford-May
A U-Carmen eKhayelitsha című alkotás többek meglepetésére a legjobb film díját vehette át a szombati záróeseményen. Kritikusok nem hivatalos szavazásán, melyet ugyanaznap tartottak, ugyanakkor csupán a 7-8. helyen végzett a 22 versenyfilm között. A történet egy vakmerő ötletre épül: a rendező Mark Dornford-May Georges Bizet Carmen-jét egy lepusztult afrikai városba helyezte, a librettót pedig xhosára, az egyik dél-afrikai nyelvre fordíttatta. Ezzel megszületett az első játékfilm ezen a nyelven.

Habár néhány kritikus szerint a film koncepciója nem működik, a zsűri választása mégis erre a műre esett. E mögött részben politikai szándék is sejthető, egy rangos díjjal is kiemelve a 10 napos fesztivál afrikai filmekre és témákra irányított figyelmét. Ugyancsak szerepelt a versenyprogramban a Sometimes in April című alkotás, mely az 1994-es ruandai népirtás kegyetlen portréját rajzolja meg, valamint megtartották a hasonló témában készült, 3 Oscar-jelölést begyűjtő Hotel Rwanda című film európai premierjét is.

"Fel akartuk tenni Afrikát a térképre, és természetesen ez sikerült is", nyilatkozta Dieter Kosslick fesztiváligazgató.

Dél-Afrika egyébként már egy külföldi Oscar-jelölésnek is örvendezhet a Yesterday című filmért. A berlini fődíjjal együtt most minden esélye meglehet arra, hogy a külföldi produkciók és reklámfilmek számára olcsó helyszíneket biztosítva felvirágoztathatja filmiparát.  
 

Paradise Now
A legjobb rendező és női főszereplő díját a Sophie Scholl - Die Letzten Tage (Sophie Scholl: az utolsó napok) című film kapta, amely azon legalább 6 alkotás közé tartozik a fesztiválon, melyek a nácikkal, illetve a 2. világháborúban betöltött szerepükkel foglalkoznak. Ezek a filmek a németek hajlandóságát is megmutatják arra, hogy a korábban démonként ábrázolt történelmi személyek emberi vonásai is megjelenjenek a köztudatban.

A fesztivál első hétvégéjén kb. 5000 ember csatlakozott a drezdai neonáci felvonuláshoz, mellyel tönkretették a város lebombázásának 60. évfordulóját. Kosslick újságíróknak elmondta: "Vannak, akik úgy tartják, a náci uralom idején nem is volt olyan rossz. Remélem, a filmekben meglátják azt, hogyan is zajlott ez a valóságban."

A nagy tetszést aratott és a legjobb európai film díját kiérdemlő Paradise Now című film egy valós, öngyilkos merénylő portréját igyekszik fölvázolni: két fiatal palesztin történetét meséli el, akik barátok és bombatámadásra készülnek az izraeli katonák ellen. A díjátadó idején ugyanakkor odakint demonstrálók a film és az öngyilkos merénylők dicsőítése ellen tiltakoztak. 

A zsűri díját az elsőfilmes kínai rendező, Gu Changwei kapta Peacock (Páva) című filmjéért, amely egy vidéki kínai család életét mutatatja be a 70-es években. A legjobb színész a 19 éves Lou Taylor Pucci lett a Mike Mills rendezte Thumbsucker (Ujjszopó) című filmben nyújtott alakításáért.

Az orosz Alexander Szokurov The Sun című művében szintén a klisék eltörlésére tesz kísérletet: a japán Hirohito császárt egy nagy döntés előtt álló emberként ábrázolja, nem pedig istenként, aminek nagyon sokan hitték őt.

A versenyprogramban szereplő Sorstalanság, Koltai Lajos sok negatív, és néhány pozitív kritikát kapott filmje nem nyert díjat a Berlinalén.

Julia Jentsch (Sophie Scholl-Die Letzten Tage)
Az 55. alkalommal megrendezett seregszemle - annak ellenére, hogy az aggodódó szervezők mindent megtettek, hogy kellő ragyogással töltsék meg a rendezvényt, - mégsem tudott sok hollywoodi hírességet vörös szőnyegére vonzani. A fesztiváligazgató például nem válogatta be a Heights című filmet a programba, ami a helyi média szerint azzal a következménnyel járt, hogy a főszereplő Glenn Close elhatározta, nem is jelenik meg a rendezvényen.

A Berlinben felvonuló sztárok sokakban csalódást keltettek, pedig így is ott volt Will Smith, Keanu Reeves, Catherine Deneuve, Cate Blanchett, Kevin Spacey és az énekes George Michael is. Will Smith például kitett magáért: egy sajtótájékoztatón leugrott a színpadról és a földre tepert egy túl kíváncsi riporternőt, majd a közönség nagy lelkesedésére megölelte. Kosslick szerint a sztárok jelenléte nagyon fontos, de egy napra egy ilyen szenzáció elegendő, nem kell minden órában ilyesminek történnie. A Cannes utáni és Velence melletti legrangosabb filmfesztiválra így inkább a tematikus anyag, mint a sztárok miatt fogunk majd emlékezni.