A mozi a Lajosról szólna és nagymamájáról, persze. Arról, hogyan utaztak ők ketten sokat, hogy a végén megtalálják azt, ami mindig is megvolt.
Lajos, az aranyos Lajcsi középkorú férfiú, akit legjobban úgy jellemezhetnénk, hogy szerencsére szíve azért nagy. Lajcsi mafla egy ember, minek szépítsük. Nem sokat járt iskolába, és az a kevés tudásanyag befogadása is gondot okozott számára. A tanító hiába is igyekezett tekintettel lenni Lajcsi képességeire; Lajcsi rendre alulmaradt a poroszos oktatási rendszerrel folytatott küzdelemben. Lajcsi jó ember. Lajcsi vesztes, mondhatnánk újkegyetlenül.
Az ország délkeleti végein nem egyedülálló jelenség ez.
Lajcsi a nagymamával él a tanyán. Jó fiú, szorgalmas, elvégzi a munkát mind (kapál, megeteti az állatokat), kerüli a bajt, szurkol a falusi focicsapatnak, vasárnaponként -- a meccs után -- a kocsmában fröccsözik ő is, aztán hazabiciklizik a tanyára, a nagymamához.
Akit kemény fából faragtak. A nagymama a család motorja volt mindig, öreg korában Lajcsival maradt, róla gondoskodik, Lajcsi életét igazgatja. Az egyik legkedvesebb unokáét. A család tagjai az ország különböző részein élnek, és a nagymama meggyőződése, hogy mindent számon tart onnan, a tanyáról is.
Történetünk télen játszódik, disznóölés után, amikor a nagymama úgy dönt, hogy minden gyerekének visz kóstolót. Lajcsi beüzemeli az ezeröcsi Ladát, és elindulnak családlátogatni.
Csakhogy az út hosszabb és másabb lesz, mint gondolták. A család szétszóródott, Lajcsi és a nagymama nagy nehézségek árán kutatja fel őket az országban. A nagymama nem viseli el a kudarcot, végigűzi Lajcsit minden. Látni akarja őket, mert búcsúzni akar. Nagymama halni készül (ám ezt Lajcsi nem tudja).
Nem mindenkit találnak meg. A nagymama kedvenc unokája elhagyta a szülői házat, Pestre ment, ha igaz: a szétesett család nem tartja számon az egyéni kisiklásokat. Lajcsi és a nagymama Pestre érkeznek (ahol még sosenemis jártak) és keresik az Elveszett Lányt.
Megküzdik a sikert, de örülni nem tudnak: az Elveszett Lány már csak boldogtalanul vegetál. A középkorú nő a szülésen és a váláson már túl van, a halálon még innen. A jelen: alkohol és önpusztítás.
Ez a nagymama utolsó harca. A meghalást elhalasztja, az Elveszett Lány és gyermeke is a tanyára kerül, ott kezdenek új életet.
A nagymama meghal egyszer, de Lajcsiról lesz, aki gondoskodjon.