Beájul-e a magyar film?

- Meglepődött a kairói sikeren?

Sas Tamás: Nem vagyok kifejezetten díjcentrikus, nem tudhattam előre azt, hogy milyen fogadtatása lesz Kairóban a sajátos atmoszférájú filmnek. A helyszínen azt vettem észre, hogy lapogatják a vállamat, a főszereplő Kovács Patríciát pedig annak rendje-módja szerint körülrajongják. Jólesett. Számomra a siker azért értékes, mert a filmet egy gyökeresen más kulturális közegben fogadták el. A jelek szerint az arab világban nagyon is fontos kérdés a nő szerepe a társadalomban, ez mélyebben érinti az iszlám világot, mint azt gondolnánk. A vetítéseken több olyan nézőt láttam, aki kétszer-háromszor is eljött. A fesztiválnak persze politikai töltése is volt, a legnagyobb tapsot egy palesztin rendező kapta a legjobb arab film díjának átvételekor, de ez természetes.

- Most viszont közönségfilmet forgat. Miért kell ilyeneket készíteni?

S.T.: Valószínűleg egyáltalán nem kell filmet készíteni. A magyar piac telített, évente több száz filmet mutatnak be. Nagy részük amerikai. Ráadásul a forgalmazók is jól ellennének magyar produkciók nélkül. Egyetlen kivétellel (ez a Budapest Film) ritkán vállalják magyar film forgalmazását, mert nagyon macerás, és kevés az esélye annak, hogy gazdaságilag értékelhető eredményt érjenek el. De magyar filmet mégiscsak kell csinálni, ahogyan kell színház, irodalom és könynyűzene is. A film több okból is fontos. Ez a leghatékonyabb médium. Ma az egyetlen olyan eszköz, amellyel erőteljesen formálható az identitás. De nem szabad már csak a nemzeti filmgyártásba kapaszkodni.

- Mennyire veszélyes az, ha az autonóm filmeket készítő alkotó egyszer csak belevág a lecsóba, s azt mondja: olyan sikert akarok, mint a Valami Amerika?

S.T.: Nincsenek mintek. Minden film közönségfilm. Csak meg kell találnia a saját közönségét. Van olyan közönségfilm, amelynek a közönsége differenciált gondolkodású, igényes, magasan kulturált ember. Egy adott közösségben ebből a fajtából persze kevés van. Az ennek a közönségnek szóló filmeket a filmes köznyelv művészfilmként határozza meg. Vannak olyan filmek, amelyek annak a közönségnek szólnak, amely jellemzően mintakövető, kevéssé differenciált gondolkodású, szórakozását a könnyedebb műfajokban találja meg. Filmnézési motivációja a problémák időleges lefedésében gyökeredzik. Az efféle elvárásoknak megfelelő filmeket nevezzük közönségfilmnek.

- És vannak a rossz filmek. 

S.T.: Ha egy filmet kevesen néznek meg, az még nem feltétlenül művészfilm. Valószínűbb, hogy egyszerűen valóban rossz filmről van szó.

- Hányan járnak ma nálunk moziba? És hányan Amerikában? Miért nem lehet itt üzlet a film?

S.T.: Csak nagyságrendeket ismerek. Jelenleg félmillió ember járhat rendszeresen itthon moziba. Ha egy film hatszázezres nézőszámot ér el, akkor ez azt jelenti, hogy százezren legalább kétszer nézték meg a filmet. Ahhoz, hogy egy film visszahozza az árát, több mint egymillió nézőre volna szükség. Ez ma szinte lehetetlen. De ugyanezekkel a gondokkal küzd egész Európa filmgyártása. Két kivétellel: a lengyel és a francia piac el tudja tartani saját filmiparát. Minden más országban állami támogatásból készülnek a filmek. A piac léte azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy csak olyan filmek készülhetnek, amelyeket mi megvetően kommersznek nevezünk. Sokkal inkább azt jelenti, hogy minden filmre fordított fillér felelősséggel van elköltve.