A jelenkori adaptációt ugyanazok a jellegzetességek kísérik végig, mint a XVIII. században élt filozófus idején. A filmben keveredik a szokatlan, együgyű humor a szinte kötelező társadalmi szatírával és a nemek közötti vonzás analizálásával. A fatalista sok szállal kötődik a Bunuel-Fellini-szerű szürreális képi világhoz. A luztián direktor úgy őrzi meg a dialógusok folyamatosságát, hogy azok erejét nem gyengíti a Rogério Samora és André Gomez kettős alakítása.
Ők játsszák Tiagót, a buszsofőrt és annak főnökét, Patraót. A két színész mindent beleadva komédiázza végi a filmben előttük álló végtelennek tűnő utat. A fatalistát ironikus narrációk szakítják meg. A felvilágosodás irodalmából született road movie ritmusát Tiago szexuális kalandjai diktálják, amelyek a filmen beül egy újabb történetet teremtenek.
 |
| A fatalista ihletője, Denis Diderot |
„A Jacques le Fataliste célja, hogy az egyetlen dologgal foglalkozzon, ami megváltoztatható a világban: az osztályharc” – jelentett ki a rendező, Botelho. A fatalista fetisiszta filmesek és vonzónak tartott nők „szűrőjén” keresztül megvalósult alkotás, köszönhetően a festészethez közeli, ütős képi világnak.
Botelho alkotása klasszikus filmes munka, amely a képalkotás valódi természetét mutatja, fűzöld és égkék színekkel. A film erejét tovább fokozzák az ideális kiegészítő háttérképek, és mindezek együtt teszik igazán egyedivé A fatalistát – olvasható a Cineuropán.
