Filmhu: Hol voltál, amikor megtudtad, hogy ismét bejutottál a Berlinale programjába?
Bucsi Réka: Itthon, a szüleimmel. Felkeltem reggel, ránéztem a telefonomra és láttam az emailt, amiben megírták, hogy bekerültem. Ez december elején volt, két nappal a leadás után, szerencsére hamar reagáltak. Nagyon örültem, fel-alá rohangáltam a házban.
Filmhu: Milyen érzés rendszeresen visszajárónak lenni a Berlinalera?
B.R.: Remélem, hogy rendszeresnek számítok. Persze ez kérdéses, mert minden évben van 20-25 új ember, szóval nem hívhatnak vissza mindig mindenkit. A fesztivál nagyon jó megjelenési lehetőség, örülnék hogyha "rendszeresítenének".
"Csak magamnak akarok felelősséggel tartozni" (LOVE)
Filmhu: Felkészültél arra, hogy ez a filmed is talán akkora sikereket ér el, mint a Symphony?
B.R.: Nem tudtam annyira követni a film sikereit, mint amennyire szerettem volna. Rengetegszer meghívtak fesztiválokra, a repülőjegyet is kifizették volna, de nem volt időm elmenni. Ezt nagyon sajnáltam, gyakran éreztem, hogy sok mindenről lemaradok. Akkor már a LOVE-on dolgoztam, és nem engedhettem meg magamnak, hogy kivegyek egy-egy hetet. Ennek a filmnek a fesztiváloztatása alatt azt tervezem, hogy inkább csak kisebb munkákon dolgozom. Csak magamnak akarok felelősséggel tartozni.
Filmhu: Jó sokáig dolgoztál a LOVE-on, ha a Symphony még csak akkor kezdte a fesztiválozást.
B.R.: A dolgozás túlzás, de valami már elkezdődött bennem. Még nagyon kezdetleges fázisában volt a film, úszott előttem a projekt. Részt vettem egy workshopon, aminek négy állomása volt, köztük egy Magyarországon. Fejleszteni kellett valamit, amin keresztül tanultunk pitchelni, illetve a filmgyártás produkciós oldalával ismerkedtünk. Nem várták el a workshopon, hogy a filmterv meg is valósuljon, de ahogy teltek a hetek, egyre jobban beleszerettem, és azt éreztem, jó lenne végigcsinálni. 2014 márciusában, Párizsban pitcheltem, és ott találkoztam egy producerrel, aki szerette volna legyártani. Ők, a Passion Pictures lettek aztán a francia társproducerek.
Filmhu: És a magyarországi gyártó céggel, a Boddah-val honnan az ismerettség?
B.R.: Szimler Bálintot már régóta ismerem, egy gimnáziumba jártunk, Rév Marcival és Osváth Gáborral pedig rajta keresztül találkoztam . A Titanic Fesztiválon látták a Symphony-t, azután kérdezték meg, hogy nem akarok-e esetleg csatlakozni a céghez, mint állandó tag vagy alkotó. Nekem persze volt kedvem, így jött a Boddah. Nem is akartunk túl sokáig gondolkodni, és még nagyon kezdetleges fázisban volt a film, de jelentkeztünk a Magyar Média Mecenatúra Macskássy Gyula pályázatára, hogy megpróbáljunk rá pénzt szerezni.
"Nehéz absztrakt dologra pénzt kapni" (LOVE)
Filmhu: Egyszerre több országban készítetted a filmet. Pontosan hol zajlottak a munkálatok?
B.R.: Megosztottan három helyen: Dániában, Franciaországban és itthon.
Filmhu: Hogyan írnád le a LOVE-ot három szóval?
B.R.: Vágy, szerelem, és magány.
Filmhu: Mi a története?
B.R.: A LOVE-nál a részletek, a hangulatteremtés és az atmoszféra állnak a középpontban. Az elején kizárólag ritmus- és mozgásalapú volt a film, az anyagkezelésre akartam fókuszálni. Persze szerettem volna sztorit, csak nem klasszikus értelemben. Sokkal kevésbé rendhagyó ennek a filmnek a narratívája, mint a Symphonynak, részben azért, mert a pályázás folyamatában sokkal inkább a narratív filmeket értékelik. Nagyon nehéz absztrakt dologra pénzt kapni. Így alakult ki egy egyértelmű történet, de remélem, sikerült megőrizni az alapvető célomat is, a kísérletezést. A film egy távoli bolygón játszódik, ahol olyan behatás történik, amitől megváltozik a hely gravitációs tere, és ez hatással van az ottani élőlényekre. Ők mutatják be három fejezeten keresztül egy szerelem történetét, vagy magát a szerelmet. Tizenöt perces a film, a három blokk viszont nem egyenlő hosszú.
Filmhu: Az előzetesből annyi biztosan kiderült, hogy itt is állatokkal foglalkozol, nem az emberekkel. Egyszer készítesz majd filmet emberekről is?
B.R.: Vannak a filmben teljesen fantázia lények és állatok is, de ezek az állatok inkább csak külsőleg hasonlítanak a Földön lévőkre, stilizáltak. Egyáltalán nem zárkózom el attól, hogy később az emberekkel foglalkozzak, ha majd indokoltnak érzem, hogy állatok helyett az embereken keresztül mutassak meg valamit.
"Lenyűgöző jelenség volt" (LOVE)
Filmhu: A Facebookra kikerült stábfotókról is kiderült, hogy egy fekete párduc a főhős. Van valami különleges kötődésed a fekete párducokhoz?
B.R.: Te vagy az első, aki felismerte a párducot, általában mindig macskának nézik. Igen, fekete párducnak próbáltam őt bemutatni, a kedvenc állatom kicsi korom óta. Egy állatkertben láttam először élőben, lenyűgöző jelenség volt. De ő csak az egyik szereplő a filmben.
Filmhu: Akárcsak a Symphonynál, ebben a filmben is a hangok dominálnak, nem a beszéd. Miért?
B.R.: Nekem nem hiányzik a dialógus. Lehet, hogy majd egyszer fogok valamihez párbeszédet írni, mert izgalmasnak tartom, de soha életemben nem írtam és nem is éreztem a hiányát. A szerkezetében nem hasonlít a Symphonyhoz, ez most egészen más. Lukács Peti hangmérnök az egyetlen átfedés a két stáb között, vele mindenképp tovább akartam dolgozni, ha lehetne, egész életemben ezt tenném.
Filmhu: Milyen technikát használtatok az animálásnál?
B.R.: Ugyanazzal a technikával készült mint a Symphony, tehát rajzanimációval: képkockánként rajzoljuk, teljesen klasszikusan. Amikor még csak a terveknél tartottam, papíron láttam neki, utána pedig rajztáblán keresztül, a gépen rajzoltam tovább. Ezek gyakorlatilag ugyanolyanok mintha az ember cellekre festene vagy rajzolna, aztán pedig átvilágítaná papírra. Teljesen klasszikus eljárás, csak éppen nem kell beszkennelni egyenként .
Nézd meg a LOVE előzetesét!
Filmhu: Tavaly előtt már megtapasztaltad, hogy milyen a berlini körforgásban. Sok kötelező program és vetítés van, amin részt kell venned?
B.R.: Alapvetően háromszor vetítik le a film szekcióját, de most bekerült a Berlinale Shorts Go Kiez-be is, ami külön kurált program, ebben a Symphony nem volt benne. Az elején van több kis rendezvény, ahova meghívják a forgalmazókat és producereket, hogy találkozzanak a rendezőkkel. Ezek nem kötelezőek, de nem túl okos dolog őket kihagyni. Szinte a teljes csapatom ott lesz egyébként: két animátor, egy dán lány, aki segített a kompozitálásban, a produkciótól jönnek a franciák, a német srác is, aki a zenéjét csinálta, Lukács Péter és Osváth Gábor, a magyar producer.
Filmhu: Azt mondtad, hogy a Symphonyhoz képest, most jobban oda szeretnél figyelni a filmnek a sorsára. Mikor készülsz belevágni a következő projektbe? Vagy már dolgozol valamin?
B.R.: November végén fejeztük be a filmet, utána még keverni kellett a hangot, megcsinálni a kópiát és a mindenféle szóróanyagot. Ez egy nagyon húzós gyártás volt, a végére teljesen belebetegedtem, minimum 12 órákat dolgoztunk naponta, fél éven keresztül. Most két hónapig látni se akarok számítógépet, egy vonalat nem fogok húzni, csak papíron, mindent manuálisan csinálok, és csak a saját kedvtelésemre. Persze ez is így kezdődött.
