Cannes: Tájfun keletről, bűntudat nyugatról

A fesztivál végének közeledtével egyre kritikusabb szemmel ülnek be az újságírók a versenyfilmekre, az utolsó napokra maradt alkotások jóval hátrányosabb helyzetből indulnak, mint a korábban bemutatott társaik – tavaly a Saul fiának is óriási szerencséje volt, hogy az egyik első napon tartották a bemutatóját, mert így bőven jutott idő arra, hogy alaposan felkeltse a szakma és a közönség érdeklődését. Nem mintha kis nevek szorultak volna a sor végére: hátra van még az aranyifjú Xavier Dolan, a román újhullám Aranypálma-díjas rendezője, Cristian Mungiu, Paul Verhoeven, a nagy visszatérő, és a Drive-ot jegyző Nicolas Windig Refn új filmje is. Két vetítés volt idén, amikről kifejezetten sajnáljuk, hogy lecsúsztunk: Jim Jarmusch Paterson-ja, és Olivier Assayas Personal Shopper című filmje, mindkettőről nagyon megosztó kritikák születtek. A kritikusok által adott pontszámok alapján is nagyon kiélezett az utolsó pár nap: továbbra is Maren Ade Toni Erdmann című filmjének van a legtöbb esélye az Aranypálmára (a filmről itt írtunk), legnagyobb riválisa Jim Jarmusch lehet, aki mindössze két tizeddel van elmaradva.

Cristian Mungiu 2007-ben, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjéért kapott Aranypálmával

A 2012-es fesztiválon induló Két nap, egy éjszaka című filmjük után, újra a versenyprogramban szerepelnek Jean-Pierre-, és Luc Dardenne, a francia társadalmi dráma kiemelkedő alakjai. Főhősnőjük annak idején a labilis lelkiállapotban lévő Marion Cotillard volt, akinek arról kellett meggyőznie a kollégáit egy hétvége leforgása alatt, hogy mondjanak le bónuszaikról, azért hogy ő megtarthassa az állását. A Dardenne testvérek ugyanolyan magabiztosan mozognak az alsó-, és felső középosztály tagjai között, legújabb filmjüket a The Unknown Girl-t is az előzőhöz hasonló társadalmi tablóként építik fel.

The Unknown Girl / Forrás: Cannes-i Filmfesztivál

Jenny (Adèle Haenel) egy fiatal orvos, akit precíz munkája miatt a páciensei és a kollégái is elismernek. Egyik este, a munkaidő után csönget be valaki a rendelőbe, ő viszont már nem nyit ajtót, ennek a pillanatnyi döntésének pedig súlyos következményei lesznek. A lányban feltámadt bűntudat és igazságérzet egyszemélyes nyomozásba hajtja, a környék lakói között keres választ az ismeretlen lány személyére. A Két nap, egy éjszakában is használt, letisztult, realista stílusban ismerjük meg Jenny történetét is, nyugodt kézikamerával végigkísérve a nyomozást, és az el nem múló bűnbánatot.

Délután kísérletező kedvünkben voltunk: az Un Certain Regard programban szereplő After the Storm című japán filmre úgy ültünk be, hogy se a történettel, és - szégyen szemre - a rendező korábbi munkáival se voltunk tisztában, pedig Hirokazu Koreeda 2001 óta állandó vendége a fesztiválnak. Választásunk utólag visszagondolva mégis jó döntésnek bizonyult, mert így sokkal kellemesebb meglepetésként ért minket az elvált és szerencsejáték függő apa története. Az After the Storm hétköznapi bája és életigenlése a tökéletes zen-állapotába juttatott minket (amire már nagy szükségünk is volt).

After the Storm / Forrás: Cannes-i Filmfesztivál

Ryota egy család és ihlet nélkül maradt, valaha nagy sikereket elért író, aki pénz hiányában egy magánnyomozó irodában vállal munkát. Anyagi helyzetén bizalmatlan nővére, frissen megözvegyült édesanyja, és a gyerektartást követelő, volt felesége sem segít. A válságban lévő férfi képtelen elengedni a múltat, a 24-es számú tájfun azonban éppen lecsapni készül a kisvárosra, a széthullott család pedig kénytelen egy fedél alatt tölteni az éjszakát. Hirokazu Koreeda filmjének legszebb pillanatait, a nagymamát alakító Kirin Kiki-nek köszönhetjük – az asszony szórakozott tekintete mögött óriási bölcsesség, humor, és szeretet rejlik, a 73 éves színésznőnek öröm nézni minden mozdulatát. Film az elfogadásról, a válás és gyász utáni továbblépésről. A nyugodt kisváros képei láttán, pedig Cannesból egyenesen Japán felé vennénk az irányt.

 

(Lead kép: 'After The Storm' Photocall - The 69th Annual Cannes Film Festival)