Kapcsolódó anyagok

Visconti Elátkozottakjában (1969)
"Nagy örömmel jelenthetem be, hogy sikerült megnyernünk az elbűvölő és brilliáns Charlotte Rampling-et a zsűrielnöki szerepre", jelentette Dieter Kosslick, a Berlini Filmfesztivál igazgatója. "Életművével eredeti és emlékezetes moziélményekkel lettünk gazdagabbak."

A nagyrészt Franciaországban élő híres brit színésznő 1965-ben kezdte filmes pályafutását. Azóta csaknem 70 filmben szerepelt. A Royal Court Stage School-ban végzett, majd számos nagy rendezővel volt szerencséje dolgozni: Visconti-val (Elátkozottak, 1969), Patrice Chéreau-val (Az orchidea húsa, 1974), John Boorman-nel (Zardoz, 1974), Liliana Cavani-val (Az éjszakai portás, 1974), Michael Anderson-nal (A gyilkos bálna, 1977), Woody Allen-nel (Csillagporos emlékek, 1980), Sidney Lumet-vel (Az ítélet, 1982), Claude Lelouch-sal (Éljen az élet!, 1984) és Alan Parker-rel (Angyalszív, 1987).

Mostanában többek között François Ozon filmjeiben láthattuk (Homok alatt, Swimming Pool), mely utóbbiért 2003-ban az Európai Filmakadémia a legjobb drámai színésznő díját ítélte neki.

Rampling-et hamarosan Michael Caton-Jones Elemi ösztön 2. című filmjében is megnézhetjük, melyet Pados Gyula fényképezett, producere pedig Andrew G. Vajna.  

François Ozon: Homok alatt (2000)
A filmszínészet mellett az utóbbi években Charlotte Rampling más művészetek területére is átkalandozott: énekel és színházban is játszik.

Az 55. Berlini Filmfesztivál Arany Medvéjét az U-Carmen e-Khayelitsha című dél-afrikai film nyerte el. A díjazással, valamint azzal, hogy a programban több film nácikról, öngyilkos bombamerénylőkről és pedofíliáról szólt, 2005-ben Berlin igyekezett olyan képet kialakítani önmagáról, miszerint a valódi világot mutatja be a mozivásznon. A zsűri elnöke akkor A függetlenség napja rendezője, Roland Emmerich volt.