De Flanagan nem az utóbbi években ismerkedett meg a műfajjal, és a Netflixig is nagy utat tett meg. A 2011-es Alagút (Absentia) című low budget szörnyhorrorja még Kickstarter-kampányból készült, ami ugyan látszik a megvalósításon, és az egész inkább egy X-akták epizódhoz hasonlít, de a rendező ízlésvilága és a filmográfiáját jellemző családi vagy személyes trauma, mint központi elem már itt szembeötlő. A Hush című filmben újabb kreatív feladat elé állította magát: itt nem egy szörny létezését kellett elhitetnie a nézővel, hanem az erdő közepén, magányosan élő siket-néma főhős túlélésért folytatott küzdelmét kellett érzékenyen és átérezhetően ábrázolnia, a két szereplő alakítása pedig valóban elnyerte a figyelmünket és a tetszésünket.
Flanagan legújabb miniszériája, a Mise éjfélkor és a Hush között van egy nagyon erős kapocs: a Hush főhőse írónő, aki a Midnight Mass című kötetével lett sikeres író, sőt, bepillanthatunk készülő új könyvébe, amiben majdhogynem a Netflix-sorozat nyitánya is szerepel. Egyébként a Gerald's Game-ben is megjelenik ez a könyv, méghozzá ebben a jelenetben.
Flanagan a sok könyvadaptáció után végre újra saját ötletét filmesíthette meg, emiatt is lett annyira személyes a Mise éjfélkor. A cselekmény a világtól elzárt Crockett-szigeten játszódik, ahová négy év börtön után érkezik haza Riley, aki ittas vezetés közben okozott balesetet, melyben meghalt akkori barátnője. A szégyentől, a bűntudattól és az ürességtől gyötrődő férfi csak lézeng, de az aprócska halászfalu amúgy sem tartogat a lakói számára sok izgalmat és szórakozást, közösségi élményeiket leginkább a misék jelentik.
A Crockett-sziget amennyire unalmasnak tűnik, annyira sokféle lakója van: a bigott és arrogáns Bev, a rasszizmussal küzdő Hassan seriff, a transzgenerációs problémáktól félő Erin, a leszbikus doktornő, és egy ifjú és lehengerlő pap. Ugyanis Riley hazatérésével új pap is érkezik a faluba, mivel a korábbi idős lelkipásztor hosszú zarándokútja közben lebetegedett. A fiatal pap érkezésével azonban lassan elkezdenek megváltozni az emberek és megjelennek a csodák: megfiatalodnak, sokkal felszabadultabbak, egészségesebbek és boldogabbak lesznek, de mindennek kegyetlen ára van, amit nem mindenki szeretne megfizetni.
A Mise éjfélkor személyessége végig érződik, főleg ahogy a rendező az egyes szereplőket bemutatja, különösen a monológjaikon keresztül, ahogy az életről és halálról, a mindennapokról és vágyaikról, a félelmeikről és a hétköznapi boldogságukról beszélnek. Nem ítél el senkit, pedig több olyan alak is felbukkan, akik megérdemelnék, de még feléjük is hihetetlen empátiával fordul. A néző szép lassan kezd kötődni hozzájuk: a kezdeti idegenségérzet és a vakbuzgó hit nem igazán vonz be minket, de az ifjú pap lelkes beszédeiben és előadásmódjában van valami bizsergető, valami titokzatos, ami miatt folyamatosan ott motoszkál bennünk a kíváncsiság, hogy milyen titkot rejtegethet.
A sorozat ugyan a keresztény vallás köré épül, de csak eszközként használja arra, hogy felfedje az emberek igazi természetét. Akárcsak Flanagan Mielőtt felébredek (Before I Wake) című filmje, a Mise éjfélkor is a saját démonainkkal és családi traumáinkkal való szembenézést dolgozza fel, a természetfeletti erők beemelésével ezt a folyamatot teszi kézzelfoghatóvá, ezek a misztikos vagy épp rémisztő alakok a szereplők érzéseit öntik fizikai formába. Van benne néhány fordulat, amit nem lenne jó elspoilerezni, de olyan szárnyas alakokat hoz össze, akiket korábban még senki másnak nem jutott eszébe, és a végén olyan melodramatikus irányt vesz, amire senki sem számít. Mindehhez olyan lehengerlő alakítások járulnak hozzá, mint az ifjú papot alakító Hamish Linklater vagy a rideg vallásfanatikus nőt játszó Samantha Sloyan. De Flanagan olyan visszatérő színészei is feltűnnek, mint Kate Siegel vagy Annabeth Gish.
A hétrészes minisorozat borzasztó lassan építkezik, emiatt sokáig kételkedhet abban a néző, hogy valóban horrorszériával van-e dolga. De ahogy haladnak előre az események és hallgatjuk a szereplők hosszú, egyre mélyebb és keserédes monológjait, egyre nagyobb meglepetések érnek minket és a fináléban bőven kielégítik a gore-ra éhes nézők étvágyát is. Éppen ezért úgy jó nézni a Mise éjfélkort, hogy keveset tudunk róla, és hagyjuk, hogy Mike Flanagan magabiztos rendezése és csavaros forgatókönyve elragadjon magával minket.
A Mise éjfélkor a Netflix kínálatában érhető el szeptember 24-től.
