 |
filmhu:...Kovács?...
Dési: ...Bizony, ha minden jól megy ez lesz a következő filmünk. Szintén Gáborral írtuk, és jövőre szeretnénk leforgatni...
filmhu:Mire forgott a Jocó?
Móray Gábor: 35mm-es filmre. Csukás Sándor operatőr, és a Kodak képviseletében Szakács Péter nagyon kitettek magukért, ugyanis ezt a lehetőséget - mármint, hogy harmincötre forgathatunk - tulajdonképpen Pétertől kaptuk. Máskülönben nem tudtuk volna megcsinálni. Nem is fogtunk volna hozzá, mert az volt az érzésünk, hogy Betán nem nézne ki jól.
filmhu:Mennyiben más harmincötre forgatni? Épp most olvastam Csukás Sanyival egy interjút, amiben panaszkodik, hogy nem szívesen ismerkedik új technikákkal, mert még 35mm-rel sem dolgozhatott eleget.
Móray: Ez abszolút nem látszott, nagyon profin csinálta. Igazából az Ő szakértelme kímélt meg minket olyannyira, hogy semmilyen gondot nem jelentett a váltás. Eleinte kicsit féltünk, hogy körülményesebb lesz a harmincöt, hosszabbak lesznek az átállások, az átvilágítások, de a mi részünkről gyakorlatilag olyan gördülékeny volt a munka, mintha videóra forgattunk volna.
Dési: Ez tényleg Sanyit dicséri, ráadásul más filmekből hátra maradt ajándék nyersanyagra dolgoztunk, tehát sokféle matériával és érzékenységgel kellett megküzdenie, de ezt a sajátos problémát is remekül megoldotta. Emellett idő híján éjszaka is kellett nappalt forgatni, ami elég nehéznek ígérkezett. Szerencsére a musztereket látva úgy tűnik, hogy egy szín meg egy fény lett.
Azért azt is hozzátenném, hogy mi szándékosan egyszerű filmet akartunk. A film jellegéből fakadt, hogy beszélgető embereket, meg arcokat vettünk fel, ami nyilván az operatőrnek komoly feladat, technikailag viszont nem annyira bonyolult.
filmhu:Hogyan találtatok rá Csukás Sanyira?
Móray: Ez a nagy szellemek találkozása volt. Párhuzamos osztályba jártunk a főiskolán, és nagyon bírtam az akkori munkáit. Aztán kiderült, hogy az Inforg Stúdióval nagyon régi, kedves munkakapcsolata van. Ráadásul a kézikamera számára testhezálló, úgyhogy minden tökéletesen összejött. Én kapásból rá gondoltam, és Muhi András producer is őt javasolta.
filmhu:Visszatérve a Jocóra, címéből ítélve realista történetnek tűnik...
Móray: Nem, nem feltétlenül. Inkább egy vicces, kedves, helyes emberi történet, ami mellesleg kapcsolódik a nagyjátékfilm-tervünkhöz. Előgyakorlatnak is tekinthetnénk, mivel a Kovács egyik főszereplőjének mellékszálait boncolgatjuk, és közben a hangulattal is kísérletezünk...
Dési: ...De félreértés ne essék, a Jocó egy önmagában kerek, a saját lábán stabilan megálló film, csak közben mi tudunk róla egyet s mást.
Móray: Szóval Jocó mellékszereplő a Kovácsban. Elnyomott, de nagyon ambiciózus kis rendőr, aki fővárosi munkahelye és vidéki otthona között ingázik. Erről a Kovácsban nagyon keveset tudunk meg, úgyhogy a vidéki életét kicsit jobban kibontottuk. De ahogy András mondja, a történet önmagában is abszolút megáll, csak valamilyen úton-módon mégis kapcsolódik a másikhoz.
Dési: Úgy is mondhatnánk, hogy ez a laza kapcsolat a mi fejünkben van meg, nekünk fontos. Hangsúlyozom, - mielőtt tévesen a Kovács mellékszálaként írnánk körül - egy önálló, játékos, mondjuk nem realista, de azért a kis részletekre figyelemmel lévő film lesz.
Móray: Próbáltuk a vicces elemeket költőiséggel, meg kisrealizmussal keverni. Ennek komoly hagyományai vannak Kelet-Európában, úgyhogy volt mire támaszkodni. A cseheknél, meg különböző balkáni filmeknél fedezhető fel a naturalista elemek összegyúrása valami költői eleggyé. Egy disznóölés, egy edzőterem, és látjuk a mi kedves kis figuránkat, ahogy ágál, és próbálja az életét felstilizálni, minél nagyobbnak mutatni magát. Tulajdonképpen 3-4 jelenetből egy életet, egy típust, egy figurát akarnánk megmutatni. Remélhetőleg jól szórakozunk rajta, de meg is szeretjük, meg is sajnáljuk egy kicsit.
filmhu:Csupán 3-4 jelenet?
Móray: Igen, de elég hosszú jelenetek. Konkrétan két nagyobb egység, és néhány átkötés.
Dési: Olyan, mintha vennénk egy puzzlet, vagy valami mozaikot, aminek megadjuk három vagy négy kockáját. Úgy gondoljuk, ha jól nézzük ezt a pár véletlenszerűnek tűnő szilánkot, mégiscsak összeáll egy egész. A néző teljes képet rekonstruálhat, annak ellenére, hogy kevés részletét mutattuk meg.
filmhu:Most már kíváncsi lennék a sztorira is.
Móray: Dióhéjban az a sztori, hogy Jocó végighencegi az életét. Kollégáinak azokat a hőstetteit adja elő, amiket a szabadidejében hajt végre, odahaza pedig amiket a városban követ el. Azt akarja kifejezni a struktúra, hogy valójában ez egy örök pillanata Jocónak. Képtelen kiszabadulni ebből a fura körből, miközben tisztán látjuk, szeretjük, mint fantáziadús, sodró mesélőt, mulatságos figurát. A végét pedig amolyan lírai befejezésnek szántuk, amelyben kiderül, hogy egy kisfiú felnéz rá, példaképének tekinti, így a “vírus” voltaképpen tovább fertőz. Más szemszögből viszont azt üzeni, hogy mindnyájan lehetünk etalon valaki számára, s ilyeténképp felelősséggel tartozunk az életünkért.
filmhu: Ki játssza Jocót?
 |
filmhu:Ő inkább színházban játszik?
Dési: Azért sok filmben láttuk már. Például Kocsis Ágival csinálta a Szortírozott leveleket.
Móray: A forgatókönyvet illetően nagyban segített, hogy őrá írhattuk a szerepet. Nem véletlen, hogy a filmben is Tóth Jocónak hívják.
filmhu:Hol játszódik a film?
Móray: Nagyon jó helyszíneket találtunk. A disznóölési jelenet például teljesen autentikus. András kedves barátai, Bacsáék hagyták, hogy összedisznózzuk a kertjüket. Úgy tudtuk csupán meghálálni, hogy Ők is szerepet kaptak a filmben. A végén a feldolgozott disznó meg ott maradt parlagon...
Dési: ...Így aztán ettünk is a kedves színészünkből...
filmhu:Milyen érzés közös filmet csinálni?
Dési: Amilyen nyilatkozni...
filmhu:...és döntésszituációban?
Móray: A komoly döntések már jóval a forgatás előtt megszületnek. Mindent előre megbeszélünk. Meg hát mi ezt ketten írtuk, mint ahogy minden mást is. Mindkettőnknek rengeteg gondolata van hozzá, így ha bármelyikünk kimaradna, akkor egy csomó ötlettel lenne szegényebb a film.
Dési: Mire eljutunk a forgatásig, már a nem feltétlenül egyező gondolataink is összecsiszolódnak, és kialakul egy nagyjából közös kép arról, hogy mit akarunk csinálni.
Móray: A forgatás lendülete pedig nemigen enged teret arra, hogy az ember tökörésszen. Muszáj haladni. Ha jól választunk színészeket, akkor elég jól tud működni a rendszer, kevésbé kell belepiszkálni. Egyébként is: több szem többet lát...
Dési: ...és négy szem az több.
fimhu:Mi lesz a Kovács sorsa?
Dési: Reméljük, meg tudjuk csinálni jövőre. Van rá egy nagy adag pénz, de még további adagoknak kéne hozzá jönni. Inforg Stúdió - Objektiv Filmstúdió koprodukció volna, ahogy a Jocó is.
filmhu:Honnan a kapcsolat az Inforggal?
Dési: A Pofon tisztán Inforg-film, a kapcsolat meg úgy indult, hogy elmentem Muhi Andráshoz még a Kovács forgatókönyvével...
Móray: ...amivel egyébként évekkel ezelőtt nyertünk a Sundancen. Ennek révén került el Muhihoz is. Ő megszerette, és attól kezdve már lehetett hozzá vinni a könyveket.
filmhu:Hogyan lett belőletek filmes?
Móray: Én elvégeztem a tévérendező szakot Horváth Ádám osztályában, de tanultam mást is. Aztán az Andrással való találkozás kellemes impulzus volt számomra. A Kovács is úgy kezdődött, hogy Andrásnak volt egy novellája, amin együtt kezdtünk dolgozni. Működött, lett belőle egy elég jó forgatókönyv, amit a Sundance is visszaigazolt. Utána meg ment minden magától.
filmhu:Nem sajnáltad, hogy mire elvégezted a tévérendező szakot gyakorlatilag nem is készültek tévéfilmek?
Móray: Hát, éppenséggel nem jött jól. Csináltam ezt-azt, reklámfilmeket, de nem igazán kötött le. Nem valami szimpatikus világ a reklám, nem is törtem magam érte. Mindegy, ilyen az élet.
Dési: De látod, visszajött az ablakon.
Móray: Igen, valahogy visszamásztam, mondjuk így a Te ablakodon.
Dési: Vagy fordítva...
filmhu: És Te, András miért pont itt kötöttél ki?
Dési: Én nem végeztem filmes iskolát. Színházzal foglalkoztam, az volt rám komoly hatással. A szegedi egyetemi színháznak - amit akkor 8:15-ös csoportnak hívtak - voltam színésze, rendezője, aztán egy ideig vezetője. Aztán véletlenül úgy alakult, hogy egy filmes cégnél kezdtem dolgozni, meg filmek körül sertepertéltem én is, csak kicsit más formában. De azt hiszem, nekem színháziasabb a megközelítésem, a filmben is inkább ez érdekel. Így aztán újabb szempontunk van az együttműködés szépségeihez, mert én valójában másfelől nézem a filmcsinálást.
filmhu:Hogyan működik az együtt írás? Összeültök, esetleg kiosztjátok, hogy ma Te, holnap Én, Te ezt, Én azt?
Dési: Nem, minden mondatért “megküzdünk”. Időtakarékossági okokból, próbáltuk felosztani a feladatokat, de ez nagyon hamar megszűnt. Ülünk a konyhaasztalnál, és mindent közösen megrágunk.
Móray: Igen. Muszáj egymást noszogatni, mert másképp csak rostokolnánk. Egyébként nagyon jó közösen forgatókönyvet írni, mert lazább műfaj, mint az irodalom. Itt egymást lökdösik a gondolatok, az egész sokkal hatékonyabb.
Dési: Meg nálunk az is fontos szempont, hogy egymás lustaságát legyőzzük.
filmhu:Hogyan tekintetek a kisjátékfilm-készítésre? Grádicsok a nagyfilmhez, vagy inkább kényszermegoldás?
Móray: A Pofon például abszolút kisfilm, tehát nem kényszer volt, vagy ujjgyakorlat, hanem egy olyan ötlet, ami megtalálta az adekvát megjelenési formát.
Dési: Ez a Jocóról ugyanígy elmondható.
Móray: Persze. Pontosan ezt akarom mondani, hogy nekünk a kisfilmkészítés nem afféle mellékdolog, túl azon, hogy az ember iskolázódik, meg gyakorol. Az az igazán jó, hogy ezek az ötletek kisfilmre valók. Nem nagyjátékfilmek vannak zanzásítva, meg nagyjátékfilmes ambíciók kisfilmbe tömörítve, hanem ezek ténylegesen az adott lehetőségekkel összeillő ötletek és történetek, még akkor is, ha a Jocó eredendően a Kovács mellékszála. Természetesen, ha működik, akkor szeretnénk továbblépni, de semmiképp sem nyomorúságos kompromisszumot kell keresni a kisfilmkészítés mögött.
Dési: Így van, egyáltalán nem ciki. Nem csak azért csináljuk, mert várunk a nagyfilmre.
filmhu:Ezt értem, csak ha az ember sokáig nem mozdul el, elveszhet benne, és már fogalma sincs, ki a közönsége, ki Ő maga és miről akar szólni. A filmezésben valahogy a nagyjátékfilm az értékmérő, persze tévesen.
Dési: Egyrészt nagyon rossz, hogy kevesebb ember látja, másrészt meg nem, mert esetleg bekerül a televízióba. A Pofon például nagyon passzolt a tévébe, és azért ne feledjük, hogy egy nagyjátékfilm önmagában nem garancia arra, hogy több néződ lesz, vagy hogy eljutsz a néződig. Meg hát utaznak ezek a filmek fesztiválokra, tehát azért lassabban, nehézkesebben, meg kisebb hírveréssel valahogy mégis eljutnak hozzánk. A Pofonról például meglepően sokan tudnak. Mondjuk, nem jutsz be a lapokba, ami persze fáj...De tessék, most még oda is!
Móray: Nyilván ez úgy lenne optimális, mint az íróknál. Ha van egy novellányi ötlete, azt megírja novellának, ha van egy regényötlete, azt megírja regénynek. Ugyanígy, ha kisfilm terved van, az mehetne kisfilmnek, a nagyfilmterv meg nagyfilmnek.
filmhu:Igen, csak novella-piac úgy-ahogy létezik, ha másképp nem, legalább tárca szinten. Ha kín-keservesen is, de lehetsz egész életedben novellista. De kisfilmpiac gyakorlatilag - legalábbis a nagyfilmessel összehasonlítva - nem létezik. Nem tudsz egész életedben kisfilmet csinálni, mert azt mondják, hogyha nem jutsz nagyfilmhez, inkább ne is csinálj semmit..
Dési: Lehet, hogy így van, de nekünk van egy jó forgatókönyvünk, és úgy érezzük, hogy tudnánk belőle jó nagyfilmet készíteni. Bízunk magunkban, meg azokban, akik körülvesznek minket, és abban, hogy ez egy érdekes, igényes nagyjátékfilm lesz...
Móray: ...Azért azt is hangsúlyoznám, hogy szórakoztató. A komikum - ami jelentős hiánycikk - nagyon fontos alkotóeleme a filmjeinknek. Valahogy ritka manapság az a fajta humor, ami a helyzetből, a történetből fakad. Egyre általánosabb az a mentalitás, hogy “mindenki kapja meg amire vágyik”, és írjunk bele három-négy viccet. Sokszor egy menüt látunk a vásznon, amiből mindenki csipegethet.
Dési: Egyébként miközben írtuk a Jocót, azt hittük komikusabb lesz. Most úgy tűnik, inkább mosolyogni fogunk sokat. Mindegy, ez a része már a nézőre van bízva.
Móray: Visszatérve, szerintem egyetlen műfaji probléma van a kisjátékfilmmel, hogy mire belemelegszel te is, meg a színész is, már véget is ér a forgatás. A Jocón is látszik, hogy a film huszonöt százalékát első nap kellett fölvenni, amikor az ember jóformán még ki sem kelt az ágyból, alig mozdulnak az izmai. Ez sokszor keserűvé teszi a munkát. Ha tovább lehetne forgatni, az kiküszöbölné, de akkor már miért nem nagyfilmet csinál az ember?
Dési: Azzal akartuk ezt kivédeni, hogy próbáltunk, és színházi jelenetként állítottuk be a szituációkat. Minden forgatás előtt volt egy külön napunk erre, kamera nélkül, de operatőrrel...
filmhu: Ha már itt tartunk, nem próbáltátok a Pofonban a homelesst valódi hajléktalannal eljátszatni?
Móray: Semmiképp sem. A Pofon egy mesterséges helyzet, mint egy labor. Van benne valami szándékos beállítottság. Voltaképpen egy színészi jutalomjáték, rengeteg váltással. Mrozeknél van sok ilyen, például az Emigránsokban. Ilyen értelemben az nem egy életből ellesett dolog, nem realizmus, hanem kamara szituáció, abszurd játék a gondolatokkal. Nem társadalmi látlelet, hanem sűrített helyzetben a karakterekkel való játék. Éppen ezért oda színész kellett. A Mucsi nagyon jól csinálta.
filmhu:Persze...
Dési: ...De talán kellett volna egy nő is. Mindegy, majd legközelebb írunk egy női szerepet is
