Dokumentumfilmekről, érdekesen

Jövőre lesz a rendszerváltás huszadik évfordulója - mondta Szalay Péter szervező, de Miskolcon már idén tematikus blokkot szenteltünk az eseménynek. Sok dokumentumfilm érdeme, hogy néhány téglát kiütött a szocializmus repedező falából, köztük az idei életműdíjas Gyarmathy Lívia korszakos alkotásai is. A mostani program első részében a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakról kaphattak ízelítőt a nézők, míg második felében az 1989 utáni időszak győzteseit és veszteseit, az átalakuló világ szereplőit állítottuk párhuzamba.

Az 1958-tól 1988-ig több száz, titkosszolgálati módszereket oktató, szigorúan belső használatra készült filmből Papp Gábor Zsigmond állított össze Az ügynök élete címmel nagy sikerű, groteszk dokumentumfilmet, mely sokat elárul a Kádár-korszak lényegéről, a rendszer működéséről.

Szalay Péter Határeset című filmje közvetlenül a rendszerváltást megelőző
napokat dolgozza fel, a vasfüggöny utolsó, keletnémet áldozatának határátlépési kísérletét nyomon követve. A sors iróniája, hogy 1989 augusztusában a tragikus eset után néhány nappal megnyílt a határ, majd rövidesen leomlott a berlini fal.

A második részben a rendszerváltás utáni időszakra fókuszáltunk, két filmen keresztül - folytatta a szervező. Ritkán látható Ferenczi Gábor és Sós Ágnes Huszonéves üzletemberek című kitűnő filmje. Azokról az elsőgenerációs fiatal brókerekről és menedzserekről szól, akik a gyökeresen megváltozott gazdasági helyzetben képesek voltak alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Erről a témáról kevés hazai dokumentumfilm készült, Szalay éppen ezért tartotta fontosnak bemutatását.

Almási Tamás, akinek nevéhez az állami vállalatok széthullását dokumentáló
Ózd-sorozat is fűződik, Az út vége című alkotásában néhány élettörténet
bemutatásával az új helyzet szülte nehézségekről és a helykeresésről beszél.

A Huszonéves üzletemberek 1993-ban, Az út vége pedig 2002-ben készült, de aktualitásukból semmit sem vesztettek. E filmek párhuzamba állítása a nézők szerint is kitűnő ötlet volt. A vetítések után tartalmas beszélgetés alakult ki a közönség és a jelenlévő alkotók, Almási Tamás, Papp Gábor Zsigmond, Sós Ágnes és Szalay Péter között. Hasonló dokumentumfilm-vetítésekre és vitákra, mint a közönség részéről többször elhangzott, igény és szükség van. Különösen a közelmúltat ábrázoló, a jelen társadalmi változásait nyomon követő művek esetében. A CineFest erre a jövőben is lehetőséget ad.