Egy félig sikerült törvény határozza meg közvéleményünket

A tervezet továbbra is politikai, illetve gazdasági szempontokat helyez előtérbe, álláspontunk szerint viszont az új médiatörvény megalkotása elsősorban kulturális kihívást jelent. Abból a közismert tényből indulunk ki, hogy egy magyar állampolgár naponta négy órát néz televíziót. Az állampolgárok tájékozottságát, műveltségét, hangulatát tehát a televíziók műsorfolyama határozza meg. Ami nincs jelen a televízió-műsorokban, az a köztudatban gyakorlatilag nem létezik. Ennek az információtömegnek a minőségét, mennyiségét, belső arányait a Médiatörvény határozza meg. Ez a tény óriási felelősséget ró a törvényhozókra és a szakmai szereplőkre egyaránt. Nem megengedhető, hogy ismét egy félig sikerült törvény határozza meg közvéleményünket.

Itt természetesen nem csak a napi politikai, gazdasági információkról van szó, hanem az ismeretek sokkal szélesebb köréről. Szükségesnek tartjuk, hogy a hír- és szórakoztató műsorokon túl a televíziós műsor-struktúrában jelen legyenek a magyar irodalom értékeit feldolgozó fikciós alkotások, a hazai gyártású dokumentum– és ismeretterjesztő filmek, korunk fontos tudományos, társadalmi, kulturális és művészeti témáival foglalkozó műsorok is. A tájékozódáshoz való alkotmányos jogba beletartozik, hogy a televíziós műsor-struktúra egésze biztosítsa ezt a kínálatot. Erről a Médiatörvénynek kell gondoskodnia, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a piaci szereplőktől nem várható el, hogy a műsorstruktúra egészéért vállaljanak felelősséget.

A közszolgálati műsorszolgáltatókra az a feladat hárul, hogy az értéket hordozó műsorokat elkészítsék, illetve az ilyen filmeket megvásárolják, és sugározzák. Az arányok változásához, az esélyegyenlőség megteremtéséhez nélkülözhetetlen a közszolgálati szereplők megerősítése. Az ehhez szükséges feltételeket, és a forrásokat is biztosítania kell a Médiatörvénynek.

A Mozgóképtörvény gondoskodik a magyar filmek állami támogatásáról, de az európai gyakorlat szerint ezek létrehozásában a televíziós csatornák is részt vesznek. Erre a célra forrásokkal rendelkeznek, illetve az elkészülő filmek a műsorkínálatban megjelennek. A filmek ilyen módon a televízió-műsorokban találkoznak a szélesebb közönséggel. Nálunk ez az egészséges együttműködés a filmes és a televíziós szakma között nem alakult ki, a televíziók csak minimális mértékben vesznek részt a filmek megvalósításában és terjesztésében. Ebben a vonatkozásban is van feladata a Médiatörvénynek, hogy biztosítsa a bevált európai gyakorlat feltételeit, segítse, illetve kötelezze a televíziós csatornákat az együttműködésben való részvételre.

A Filmszakmai Kerekasztal az alkotók, producerek és forgalmazók szervezeteinek állandó fóruma, amely a Mozgóképtörvény létrehozásánál már bizonyított, és a Médiatörvény megalkotásában is konstruktív szerepet kíván vállalni. Ehhez minden érintett területen megvannak a szakembereink.

Sajnálatos tény, hogy az új törvénytervezet által létrehozott a 14 fős Közszolgálati Testületben nem kap helyet a film és televíziós szakma szervezeteinek képviselője, aki biztosíthatná a szakmai szempontok érvényesítését.

A Filmszakmai Kerekasztal közvetlen egyeztetést kér a törvényjavaslat előkészítőivel! Így létrejöhet olyan dialógus, ahol a felmerülő jogi és szakmai kérdéseket érdemben lehet megvitatni és megoldani.

Budapest, 2010. június 23.     

Magyar Filmművészek Szövetsége