Élete során a magyar filmművészet meghatározó alakja, Magyar Mozgókép Mestere, Magyarország Érdemes Művésze, Balázs Béla- és Kossuth-díjas, Ferencváros Díszpolgára volt. Alkotótársaival, Jancsó Miklóssal, Szomjas Györggyel együtt dolgozva maradandó nyomot hagytak a magyar mozgóképkultúrában.
Egyetemi tanárként generációk filmes gondolkodására és pályájára volt hatással.
Alkotói tevékenysége mellett elkötelezetten dolgozott a magyar filmszakma intézményi megerősítésén: meghatározó szerepet játszott a Magyar Filmtörvény megalkotásában. Ez hozta létre a mai filmes támogatási rendszer alapját, biztosítva a mozgóképkultúra állami védelmét, fejlesztését, meghatározva ezzel a magyar film fogalmát.
Szomjas György Falfúrójában és Roncsfilmjében forgatókönyvíróként és operatőrként is dolgozott, utolsó alkotói korszakában Jancsó Miklósnak is társa volt, forgatókönyvíróként és operatőrként vett részt a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, az Anyád! A szúnyogok és a Kelj fel, komám, ne aludjál! című filmekben. Rendezőként pedig olyan művészekről készített portréfilmeket, mint Fábri Zoltán, Gaál István, Dobai Péter vagy Orbán Ottó.
Közelképben az operatőr - Grunwalsky Ferenc (Muhi Klára és Muhi András portréfilmje, 1993)
„Ez a fajta filmkészítés szó szerint a kamerával való írás. Vannak ugyan előre megbeszélt fordulatok, van egyfajta történet, és persze ott vannak a színészek, de csak a kamerához való viszony, a kamera és a helyszín viszonya ad világot és életet ennek a stílusnak. Nagyon személyes filmkészítési mód ez. Kamera nélkül ezek a jelenetek nem léteznek” - mesélte nekünk Jancsóval való közös munkáról 2000-ben, Az utolsó vacsora forgatásakor.
Bár hosszabb ideje egészségügyi gondokkal küzdött, mindvégig hű maradt hivatásához – egészen élete utolsó időszakáig alkotott, dolgozott, gondolkodott a képről, a mozgásról, a filmről. Családja, barátai, tanítványai szeretettel emlékeznek rá.
