"A nézők nagyon szeretik ezeket a filmeket, az archívumok pedig lényegében kifogyhatatlanok. Közben komoly értékmentő tevékenységet is folytatunk, magáncégek belső archívumaiban keresünk érdekes anyagokat. Három hét múlva például divat hétvégét tartunk, ahol a Magyar Divatintézet saját szervezésű divatbemutatóiból mutatunk be eddig még sehol nem látott képeket. Közben a nagyjátékfilmek esetében már szűkül az a kör, ahonnan válogathatunk. Eleinte a „szeretem - nem-szeretem” volt az uralkodó szempont, az első időszakban a filmkínálat szépen tükrözte a programigazgató ízlését. Mostanra ezt felváltotta a közönségigény, illetve az a tény, hogy egyre csökken azon filmek száma, melyeket még nem vetítettünk, nincsenek máshol lekötve, és át vannak írva videóra. Azért még mindig van pár száz alkotás, és minden filmet egy év alatt tízszer adunk le. Meg hát ezek a filmek amúgy is megunhatatlanok."