Tarr Béla 1955-ben született Pécsen. Édesapja (id. Tarr Béla) díszlettervező, édesanyja (Tarr Mari) a Madách Színház súgója volt. Tizenévesen kezdett amatőr filmeket csinálni, két korai rövidfilmje, a Vendégmunkások (1971) és Az utca embere (1975) elveszett. Tarr az Óbudai Hajógyárban helyezkedett el segédmunkásként, ahol két éven át dolgozott, majd egy művelődési ház recepciósa lett.
Tarr Béla az Európai Filmakadémia életműdíjával
(fotó: Clemens Bilan MTI EPA)
A 70-es évek második felében a Balázs Béla Stúdióban, a Budapesti Iskola dokumentarista fikciós műhelyében kezdett filmezni. Első nagyjátékfilmjét, a Családi tűzfészek (1977) című alkotást 22 éves korában a BBS-ben készítette el. Ezt követően még 8 egész estés filmet, és több rövidfilmet készített, olyan, kultikussá vált alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Kárhozat, a Sátántangó, és a Werckmeister harmóniák. Tarr Béla utolsó filmje, A torinói ló 2011-ben készült, a visszavonulást követően a rendező Szarajevóban alapított filmiskolát, 2017-ben Amszterdamban, 2019-ben pedig Bécsben rendezett kiállításokat, majd 2022-ben ő lett a FreeSZFE Egyesület elnöke.
Kép A torinói ló című filmből
2026. január 6-án, hosszú és súlyos betegség után hunyt el. Emlékére több mozi újra vetíti a filmjeit, a Sátántangót 35mm-es kópiáról lehet megnézni az Urániában január 24-én, Réz András filmklubjában a Werckmeister harmóniákat vetítik január 23-án a Mammutban, a Cirko pedig újra műsorra tűzte A torinói ló című utolsó filmjét.
