A probléma ott kezdődik, hogy sokszor még megfelelő szavunk sincs is család egyes szereplőire. „A mai nyelv és fogalomrendszer nem követi le, ahogy a családi helyzet változik” – mondta el Bátki. A mostohaszülő a szó negatív felhangja miatt nem alkalmas arra, hogy használhassák a mozaikcsaládokban, így marad a személytelen és rideg nevelőszülő. A szakpszichológus beszámolt arról, hogy a családok küzdenek a hozzájuk passzoló elnevezések megtalálásával, előfordul, hogy szavakat alkotnak apára vagy anyára.
A beszélgetésben végigvették a mozaikcsaládok összeszokásának stációit, amelyek számos csapdahelyzetet rejtenek. A család összecsiszolásakor fontos odafigyelni a lépések gyorsaságára, így lehet csökkenteni a menthetetlenül kialakuló feszültséget: „Fokozatosan legyen bevezetve az új partner, ne egy ott alvás során legyen először bemutatva, hanem egy semleges helyen, egy fagyizóban például” – hozott egy konkrét példát Bátk. Nem szabad elfelejteni, hogy amíg a szülő „lubickol egy új szerelemben, új kapcsolatban”, már „komfortosan érzi magát egy új emberrel, addig a gyerek számára ez a személy még idegen.
A gyerek akár riválisként is tekinthet a szülő új kapcsolatára, hiszen az a közös idejükből vesz el, és „ezt veszteségként, hiányként éli meg”. Bátki tanácsot is megosztott a podcastben: „figyelni kell a gyerek reakciót, azok jól kifejezik, ha valami kényelmetlen számára”, illetve Veiszer felvetésére az érzékenyítő mesék hasznosságáról beszélt, amelyek történeteken keresztül normalizálják a különböző családtípusokat.
„Valahogy elfelejteni, hogy egyféle családtípus létezik. Elfelejteni, hogy csak a hagyományos nukleáris család van, és ami nem ilyen, az kóros, nem normális, patológiás, szükségszerűen fájdalommal, szenvedéssel jár” – Bátki szerint a mese hasznos eszköz lehet ahhoz, hogy a család sokszínűsége tudatosuljon a gyerekben. Fontos belátni, hogy nem a család szerkezete határozza meg a család boldogságát, hanem hogy szeretetben, kölcsönös megértésre törekedve élnek egymás mellett.
A beszélgetés első fele leginkább a gyerek szemszögéből vizsgálta a mozaikcsaládok érzékeny dinamikáját, viszont Veiszer fontosnak tartotta, hogy az új belépő perspektívájából is megvizsgálják a helyzetet. Felvetette, hogy amíg egy hagyományos családban az egyes szakaszok felkészítenek a következőre, addig a mozaikcsaládban mindig van valaki, aki hirtelen csöppen bele, és kíváncsi volt, ez a hirtelenség mennyire nehezíti a helyzetét.
Bátki Anna elmondta, hogy ez valóban okozhat problémáknak, hiszen így összecsúszhatnak szakaszok: még a párkapcsolat elején jár, és máris a szülői feladatokba is bele kell tanulnia. Ezt láthatjuk A másk gyermekeiben is, amiből egy konkrét és nagyon is tipikus példát is hoztak: az apa nem vesz édességet a kislánynak, a barátnője viszont úgy próbál jó pontokat szerezni nála, hogy ő megveszi neki. Egyik rutinos szülő, a másik nem, és ez rögtön feszültséget okoz.
Magát a filmet abból a szempontból is elemzik, hogy egy ennyire jól induló kapcsolat vajon hol bicsaklik meg? Kitérnek arra is, hogy a saját gyermek vállalásának igénye is felmerül a nőben, miután közel kerül az új párja kislányához. Bátki továbbá több olyan kérdést is kiolvasott a filmből, amire az nem ad választ, de ő családterapeutaként foglalkozna velük.
A fél órás adás a mozaikcsaládok sok oldalát és a szépségét is felvillantotta, és egyaránt érdekes lehet a film ismerőinek, és azoknak is, akik a Mások gyerekeit ugyan nem látták, de érdeklődnek a téma iránt.
A Mozinet videós podcastsorozata, a Nagylátószög részei elérhetőek a forgalmazó YouTube-oldalán. A Mások gyerekei megtekinthető a Cinego oldalán.
A cikk a Mozinettel együttműködésben született.
