Az 1965-ös film a francia csapatok és az algériai nacionalista gerillák összecsapásait eleveníti föl, különös tekintettel az utcai harcokra. A film egyik fő karaktere, Ali La Ponte a valóságban is létező személy volt: alvilági kapcsolatait is kihasználva ő építette ki a francia reguláris erőket félelemben tartó terrorista sejteket, akik a nyílt utcán csaptak le a mit sem sejtő katonákra. A városi gerillaharcot tökélyre vivő algériai szabadságharcosok bemutatása nem mentes a részrehajlástól sem: a rendező érezhetően elfogult az F. L. N. (Nemzeti Felszabadítási Front) javára.

A vetítésen megjelentek a Pentagon hivatásos szakértői éppúgy, mint a kormányhivatalt tanácsaikkal segítő "civil" külsős munkatársak. Irakban egyre általánosabbak az amerikaiak elleni támadások - a szakértők a felrémlő gerillaháború rémképét egyenlőre távol tartják maguktól, de mint a vetítés is mutatja, a múlt tapasztalataiból igyekeznek tanulni.

"Hogyan nyerjünk háborút a terroristák ellen? A gyerekek mesterlövész puskákkal lőnek a katonákra, a nők bombát robbantanak a kávéházakban. Hamarosan az egész arab lakosság megőrül és valami rémisztő kezdődik. Ismerősen hangzik? A franciáknak kitűnő tervük van - taktikailag sikeres is, de stratégiailag megbukik. Hogy megértsük miért, meg kell nézniük ezt a filmet.", mondta a vetítés egyik szervezője a New York Times-nak.