JANCSÓ MIKLÓS ÚRNAK, A JANCSÓ 80 RENDEZVÉNYSOROZAT ALKALMÁVAL


Miklós kedves,

tudom, babonás vagy, s ezért nem szereted, ha a születésnapodat emlegetik, ráadásul idő előtt! Ami persze nem változtat azon, hogy ne tudjuk mindannyian, ennek a mostani filmes bemutatkozásnak az apropójául egy kicsit mégis csak az a bizonyos nyolcvan esztendő szolgál ürügyül. (A nyolcvan meg színtiszta képtelenség, hiszen elég rád nézni!)

Ennél fontosabb azonban, hogy maga az alkalom valóban csak „ürügy”. Hisz mindannyian tudjuk: a magyar film, pontosabban, amit a magyar filmek kapcsán a honi filmművészetünk legjavából tartanak széles e világon, az összeforrt néhány névvel. Köztünk a Tiéddel, Miklós. S nem csupán azért, mert technikailag mindent tudsz a filmcsinálásról, erről a gyönyörűségesen átkos mesterségről, hanem azért, mert soha senki és semmi nem tántorított el attól, hogy kimond, amit ki akartál, amit ki kellett mondanod. A jelképek fekete- fehérjének döbbenetes erejével vagy a rád oly jellemző csípőséggel, szarkazmussal. Amin mindig átsütött a hitelesség, a féltés, a szeretet.

Tudom, utálod, ha dicsérnek. Nem is annak szánom. De itt most mégiscsak kezdetét veszi a Jancsó 80 elnevezésű filmhét, amelyet valahogy be kéne vezetnem. Így hát nem is Téged köszöntelek. Köszöntöm a filmjeidet, amelyek immár mindannyiunké, közös tulajdonunk. Nézzük meg újból őket, s szeressünk általuk Téged!

Göncz Árpád
A Magyar Köztársaság Volt Elnöke



Budapest, 2001. 03. 22.