A rendező három napja tért haza, elmondása szerint még hetek kellenek, mire feldolgozza ezt az élményt és a sűrű időszakot. „2018 óta fejlesztettem a filmet a forgatókönyvíróval, Klára Vlasákovával. Július közepén szóltak a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori szekciójából, hogy nagyon tetszik nekik a film, és bár még nincs vége a szelekciónak, minket mindenképp szeretnének. Nyilván nagyon örültünk, de elég gyorsan kiderült, hogy rengeteg munkánk lesz még a fesztiválig, én pedig nem tudtam, hogy egy ilyen beválogatás ennyi erőfeszítéssel jár.” Gyorsan be kellett fejezni a filmet, legyártani a kópiát, lefordítani a dialógusokat olaszra, legyártani a plakátot (a plakátfotózást maga a rendező csinálta), és meg kellett az vágni az előzetest – részletezte a rendező.
Grosan Cristina a producerrel és a főszereplőkkel Velencében (Forrás: Grosan Cristina)
Míg Kerekes Vica, a film egyik főszereplője szerint nagyon baráti és laza hangulat volt a premieren, Cristina belül úgy érezte, hogy majd szétrobban. „Most először néztem meg úgy saját filmem, hogy egyáltalán nem tudtam rá koncentrálni, nagyon stresszeltem.” A filmet pozitívan fogadták a nézők és a kritikusok is, pedig a rendező igyekezett elkerülni a kritikák olvasását. „A nemzetközi sales ügynökségünk felbérelt egy sajtóst, akinek elfelejtettem szólni, hogy kifejezetten nem akarok olvasni semmit a filmről, úgyhogy kaptam éjszakánként a listákat, hogy ki mit írt, az is oda volt írva, hogy pozitív-e a kritika. Örülök, hogy jól fogadják, de a külső értékelésektől továbbra is igyekszem távol tartani magamtól.”
A filmfesztiválok remek alkalmat adnak a kapcsolatépítésre, de kiderült, hogy a Hétköznapi kudarcok rendezőjének erre sem volt ideje. „Lement a premier napunk, aztán a sajtósunk összerakott egy interjúsorozatot, én meg örömmel beszéltem a filmről. Egy magyar újságíróval találkoztam, rajta kívül csak szerbekkel és szlovákokkal beszéltem. Olyan sok dolgunk volt, ami csak a mi filmünkkel kapcsolatos, hogy nem tudtunk igazán beszélgetni. […] Nem tudtam mire számítsak egy ilyen világfesztiválon, csak mentem az árral. A premier előtt egy órával elszakadt a ruhám, azt kellett megvarrnom. Egy pánt nélküli kezeslábas, aminek a biztonsági pántja a cipzár fölött elszakadt, és nem volt más választásom, mint nekiállni tűt és cérnát a kezembe venni. Amikor ezzel végeztem, páran a stábból összegyűltünk és a helyi közlekedéssel elbuszoztunk a világpremierre. A protokoll fuvart átadtam két színésznőnek.”
Grosan Cristina varr | A stáb buszozik a premierre (fotó: Grosan Cristina)
Mint később kiderült, a legjobb 40 év alatti rendező díját nemcsak ő kapta, hanem Isabella Carbonell, a Dogborn rendezőjével megosztva nyerték. „Megható, hogy egyrészt annyi nevezett közül bekerültünk az első tízbe, és még ez a díj is, amivel elismerik a munkám. Nagyon örülök, nagy megtiszteltetés és remélem, hogy egy kis figyelmet is kap pluszban a film" – emelte ki a rendező.
Mivel négy éve, 2018-ban kezdték fejleszteni a filmtervet, rákérdeztünk arra is, hogy a világjárvány és a háború mennyire hatott a forgatókönyvre. „Nagyon sokáig azt gondoltuk, hogy a forgatókönyv már túlságosan is olyan, mint a valóság, ezért azon gondolkodtunk, hogy kiveszünk belőle dolgokat, például a hatóság ellentmondásait, vagy a társadalmi káoszt, a bizalmatlanságot vagy az izolációt. De amikor beütött a pandémia, és láttuk, hogy amit korábban leírtunk, az a valóságban elég hasonlóan zajlik, csak bátorított minket. Az elején azt éreztem, hogy leginkább a globális felmelegedésre hasonlít, és arra, ahogy ebben a posztkapitalista világban túl sokat fogyasztunk, ehelyett pedig inkább az egyensúlyra kéne törekednünk. De nagyon megijesztett, hogy mennyire valós lett a történetünk a pandémia és a háború miatt.”
A Hétköznapi kudarcok Grosan Cristina első filmje, amiben VFX-et használtak. A VFX munkálatok Magyarországon zajlottat, a VFX koordinátor Benyó Zoltán (A játszma, Aranyélet, A viszkis, Liza, a rókatündér) volt, akivel sokat ötleteltek és kísérleteztek képekkel, arra pedig külön odafigyeltek, hogy ne legyen háborús hatása a végeredménynek. „Nem voltak előttem filmes példák, inkább fotókat és festményeket vettünk alapul, illetve furcsább természeti jelenségeket, mint például Szent Elmo tüze vagy a sprite, vagyis vörös elektromos kisülések, egy olyan villámcsapás, ami sokkal magasabban történik az atmoszférában, emiatt furcsa, piros fénye van, és úgy néz ki, mintha faágak lennének. A kuvaiti olajtüzek és az idei nyári erdőtüzek is inspirációk voltak. Nyilván ismerek amerikai katasztrófafilmeket, de a Hétköznapi kudarcok nem az. Az európai filmek között nem láttam hasonló példát, leginkább a Melankólia rímelt arra az atmoszférára, amit szerettünk volna létrehozni, de a mi történetünk azért más.”
A filmbéli természeti esemény viszont a háttérben marad, és a történet inkább a főszereplőkre gyakorolt hatását követi nyomon. „Miközben mindenki a saját drámájával van elfoglalva, ez zajlik a háttérben, és amikor végre átveszi az uralmat, akkor a karakterek életére is kihat. Három különböző történetszál van, amik találkoznak, a karakterek segítenek is egymásnak, néhol tudatosan, néha véletlenül. Valójában ez érdekelt, hogy meddig ignoráljuk azt, ami körbevesz minket, és hogy hathat ránk.”
Grosan Cristina rendező és a producerek, Rajna Gábor, Stalter Judit és Marek Novak Velencében
Az eddig magyar és román nyelven forgató rendezőtől megkérdeztük, hogy miért pont cseh nyelven, cseh alkotókkal készítette új filmjét. „Mivel az eredeti ötlet a cseh forgatókönyvírótól származik, és bár a három év alatt már közös projektté ért a történet, azt éreztem, hogy tartozom neki azzal, hogy az ő nyelvén hozzuk létre a filmet. Én pedig másfél évig tanultam csehül a budapesti Cseh Centrumban, hogy azt is értsem, mit beszélnek a szettben, ne csak a filmszöveget, mert azt ugye már tudtam fejből.”
A rendező elmondta, hogy másfél évig tartott a casting, és leginkább a gyerekeket kereste nagyon sokáig. Sokat járt színházba, hogy élőben lássa a színészeket, és ne csak egy fehér háttér előtt találkozzanak tíz-húsz percre, hanem élesben is lássa őket. Két ifjú színészt emelt ki a stábból. „Az egyik főszerepet játszó 15 éves lányt, Nora Klimešovát (akkor még csak 13 volt) 700 kislányból választottam ki. Ő úgy jött el a castingra, hogy elmondta, valójában nem szeretne színésznő lenni, de tartozik nekem annyival, hogy elmondja: az a karakter, amit leírtam a felhívásban, gyakorlatilag ő. Egy különc, visszafogott, keveset beszélő figura, erős igazságérzettel, szúrós tekintettel, aki nagyon keresi az útját. Ez ő, de nem tudja jó ötlet-e, ha ő is játszaná. Azt mondta szívesen kipróbálja, de egyébként nem célja a színészkedés, inkább csak barátkozni akar.”
Kerekes Vica és Nora Klimešová a Hétköznapi kudarcokban
„Ellenben volt egy kilencéves kisfiú, Ádám Berka, akivel a forgatás előtt egy évvel forgattunk a filmhez egy teasert. Amikor később kisfiút kerestünk a film forgatásához, többeket megnéztünk, ő pedig úgy jött oda, hogy színész szeretne lenni, és ha már korábban kiválasztottam a teaserre, akkor legyek szíves a valódi filmbe is őt választani, mert a teaser csak egy nap volt, ő meg az egészet szeretné megcsinálni. Végül őt választottuk és a forgatás szüneteiben mindig játszottunk, és gyerek coach is jelen volt. Megmondtuk a kissrácnak mit kell csinálni, megnyomtuk a REC gombot és egy az egyben megcsinálta. Olyan nyitottan és erősen oda tudta tenni magát a játék kedvéért, hogy lenyűgöző volt.”
Grosan Cristina az első nagyjátékfilmjéből, A legjobb dolgokon bőgni kell csapatából hozott néhány filmest az új stábba. Győri Márk operatőrrel forgatta A legjobb dolgokat, a Hétköznapi kudarcok viszont nagyobb volumenű, hosszabb forgatás volt, több technikai kihívással, amit a korábbi ismeretség megkönnyített, de az operatőr is nagyon nyitottan állt hozzá és szívesen kísérletezett. Szintén a korábbi nagyjátékfilmjén dolgozott Meller Anna vágó, akit a Hétköznapi kudarcok egyfelől azzal a kihívással állított szembe, hogy három történetet kellett összevágnia úgy, hogy hatással is legyenek egymásra és vigyék előre a sztorit, másrészt egy olyan nyelven kellett vágnia, amit nem beszélt.
Grosan Cristina és Győri Márk A legjobb dolgokon bőgni kell forgatásán (fotó: Laokoon Filmgroup)
Nem mehettünk el kérdés nélkül a velencei program mellett, ám a rendező meglepő választ adott arra a kérdésre, hogy milyen jó filmet látott. „Másfél filmet láttam. Az egyiket sajnos végigaludtam, de nem azért, mert rossz volt, hanem mert annyira fáradt voltam és a kényelmes szék álomba csábított. Az egyetlen film, amit éberen végignéztem, a Blonde volt. Picit hosszabb volt, mint kellett volna, azt éreztem, hogy mivel biopic, az alkotók mindenáron át akarnak menni Marilyn Monroe életének minden fontos stációján. Ugyanakkor a filmnyelve lenyűgöző volt. Ez a színésznő fantasztikus. Meg a filmnyelv ötletei. Itt tényleg felvonásról felvonásra fokozódtak a dolgok, és már nem tudtam elképzelni hová tudják még fokozni. Amúgy a vágó beszélt rá, hogy nézzük meg, merthogy ezt nagyvásznon kell látni. A sor közepén voltam, néztem is az elején, hogy ha nem tetszik, hogy jövök innen ki? De szerencsére eszembe se jutott kijönni, mert csodálatos volt. Már megint kiderült, hogy a vágónak mindig igaza van.
A Hétköznapi kudarcokat eredetileg október 13-án tűzték volna a magyar mozik műsorára, de ekkor van a cseh bemutató is, a rendezőnek pedig szívügye, hogy személyesen kísérje a filmet Magyarországon. A magyar bemutatót október 27-re tolták, hazai forgalmazója a Vertigo.
