Lichter Péter több kísérleti kisfilmje (Rimbaud, Polaroidok) és két hosszabb munkája (Fagyott május, The Rub) után újabb egészestés filmmel tért vissza, ami jóval több mint sima fejhajtás a (magyar/amerikai) film két kiemelkedő alakja előtt: az Üres lovak egy filozofáló, nosztalgiázó, szórakoztató utazás, ami nem mellesleg az eddigi legkönnyebben fogyasztható munkája. Két főhőse, Kertész Mihály és Bódy Gábor filmrendezők teljesen más művészi utat jártak be, munkáikat nem köti össze őket sem a hangnem, sem a rendszer, amiben alkottak, egyedül szülővárosuk ugyanaz. Lichter Péter, Kránicz Bence és Roboz Gábor, az Üres lovak forgatókönyvében időt és teret meghajlítva lehetőséget adnak a két makacs filmkészítőnek, hogy vitákba keveredjenek és összhangba kerüljenek egy végtelen mozidélutánon, miközben a háttérben a Casablanca, az Aranypolgár vagy éppen a 2001 Űrodüsszeia képkockái váltják egymást, összemosódnak vagy rímelnek a másikra.

Kertész a hollywoodi futószalag mellett, eszetlen tempóban, néha évi hat filmet is legyártott, ebbe kishíján belerokkant, szerelmeinél csak a stúdió főnökével, Jack Warnerrel volt viharosabb viszonya. Bódy a Balázs Béla-stúdió fiatal alkotójaként célkeresztekkel, dokumentumfilmes betétekkel, néptánccal, vadul hintázó amerikai polgárháborús katonákkal díszítette ki filmjeit és videó-installációit, filmesztétikai könyveket és tanulmányokat írt, halála után pedig nagy port kavaró, 3/3-as botrányba keveredett. Jogosan merül fel a kérdés: mégis mi a fenéről tudnak ők beszélgetni egymással?

Lichterék fantáziájában nagyon is sok mindenről, ráadásul ezt a két zseniális alakot kizárólag a hangjukon keresztül ismerjük meg. Test nélkül nem többek, mint az üres moziterem megrekedt kísértetei, akik egymást sem látják, csak és kizárólag a vásznon futó filmeket. Az Üres lovak vizualitását az a több száz film szolgálja, amiket a rendező hosszas kutatómunkával összeválogatott, majd asszociatív, izgalmas képpárokban ráhelyezett Kertész (Mácsai Pál) és Bódy (Rába Roland) beszélgetésére.

Így lehetséges, hogy Kertész elfogatásának történetét a törött lábú James Stewart és a Kereszapává érő Al Pacino illusztrálja, Bódy félelmeivel a Ragyogás labirintusában, A harmadik ember sötét kapualjában és a Tavaly Marienbadban kihalt folyosóin néz szembe. Ezeken a kockákon a múltjukra, a bűneikre, a nőkre emlékeznek, a korra, amikor félelemben éltek, majd vagy elhagyták az országot, vagy elárultak másokat.

Utoljára Pálfi György Final Cut-ja varázsolt el minket ilyen képpárokkal. A found footage műfajában egyszerre van benne a bevágott film felismerésének öröme – ki ne lenne boldog ha tudná, hogy az ablakon bezuhanó alak John McClane volt – másrészt a mellé rakott képpel új értelmezést, új réteget kap még a Die Hard atlétás főszereplője is. Izgalmas, asszociációs játék, ami humorral, drámával, és Kertészék esetében még egy újabb halom jelentéssel tölti meg a képeket, és a két férfi mondanivalóját is.

A múlton való merengés sok érdekes történetet hoz a felszínre – ahogy azt az alkotók is elmesélték nekünk, az anekdotáknak csak egy része igaz, sok az ő képzeletük szüleménye. Végigmentek a két férfi életének idővonalán, és egy-egy állomást a saját kedvük szerint kiszíneztek, eljátszottak a gondolattal: vajon mit mondhatott egymásnak Kertész és Orson Welles a piszoár felett? Mi lehetett volna az a film, amin Bódy gyerekként bevizelt a félelemtől? Hogyan nézne ki egy Kertész-Bódy féle közös produkció, aminek tényleg csak a fantázia szab határt?


Mácsai Pál és Rába Roland sziporkásan megírt párbeszédekkel, érzékenyen építik fel a karaktereket, élettel töltik meg a szellemtesteket. Rába a bűntudattól sújtott kísérleti filmesként válaszokat keres, vissza akarja csinálni, amit elrontott, visszavágyik a szeretett nő karjaiba, Mácsai pedig kissé pökhendi amerikaisággal, kudarcokkal és keserűséggel tele megpróbál az érzékeny avantgárd filmes fejével gondolkodni. Emellett számos alkalommal kimondja azt a szót, hogy “kurvapecér”, ami már önmagában zsigeri élvezetet okoz.

Lichter Péter a vérfagyasztó horror (Fagyott május) és found footage Hamlet-adaptációja (The Rub) után egy olyan újrahasznosított kísérletre vállalkozott az Üres lovakban, amit még azok is élvezni tudnak, akik kevésbé mozognak otthonosan a filmek világában. A felvillantott képek, és a két intelligens szellem beszélgetése gondolkodásra késztet, magával visz, és még szórakoztat is. Kezdő es haladó filmőrülteknek, sőt meg azoknak is bátran ajánljuk, akik azt se tudják pontosan ki is volt Kertész Mihály es Bódy Gábor.

Üres lovak / 67 perc / 2019

Rendező-vágó: Lichter Péter
Szereplők: Mácsai Pál, Rába Roland
Író: Kránicz Bence, Roboz Gábor, Lichter Péter
Operatőr: Gerencsér Dávid
Zeneszerző: Horváth Ádám Márton
Hangmérnök: Lukács Péter Benjámin
Producer: Nedeczky Dóra, Lichter Péter, Máté Bori
Gyártásvezető: Emődy Botond
Konzultáns: Gelencsér Gábor
Köszönet: Magyar Nemzeti Filmarchívum, Kerékgyártó Yvonne, Ráduly György, Roger Deutsch

Az Üres lovak nincsen hagyományos moziforgalmazásban, de folyamatosan szerveznek új vetítéseket, legközelebb holnap lesz látható a Bem moziban.