A sorozat története 2003-ban, egy szerbiai úton kezdődött, ahol az alkotók egy megállás során, tiszta improvizációból kezdték parodizálni a „látnok” rendező és a sokat tűrő operatőr alakját. A páros a filmek online premierje alkalmából adott közös interjút a Telexnek, amelyből kiderül, hogy a projekt valójában az egyetemi „celluloidfrusztrációból” és a kötelezően tisztelt filmes „szent tehenek” elleni lázadásból született.
Ahogy Simonyi Balázs visszaemlékezett a kezdetekre: „Nyesegették le a szárnyaimat, erőltettek bele a kánonkockába.” Az első rész forgatása mindössze 25 percig tartott, mégis akkora siker lett, hogy később bekerült a filmes lexikonokba is, illetve egyetemeken is tanítani kezdték, mint a szakmai önirónia egy példáját.
A 2011-es második rész idején Tóth Barnabás épp a Rózsaszín sajt című filmje utáni „semmibe érkezést” és a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) összeomlását élte meg, amely történések leginkább táplálták az alkotói dühöt.
A 2025-ös harmadik részhez az általános kulturális csömör adta meg a végső lökést: „Elképzeltem, hogy a rendező ebben a mai helyzetben csinálna egy történelmi filmet. És elképzeltem Balázst, ahogy hátrafelé kamerázik egy ló hátáról. Akkor azt mondtam, hogy ez már elég” – fogalmazott Tóth. Az alkotók hangsúlyozták, hogy a filmek dacból, állami támogatás nélkül készültek, a legutóbbi rész fináléjáról pedig Tóth elárulta: „Az konkrétan a Mephisto zárójelenete, csak itt azt ismételgetjük, hogy én csak egy rendező vagyok.”
A filmek erejét a két alkotó közötti évtizedes baráti és szakmai kapcsolat, valamint az improvizáció adja. Simonyi Balázs szerint a közös munka egyfajta „kötetlen, kompromisszumok és büdzsé nélküli, szabad, provokatív és örömteli filmezés”, ami fontos menekülőutat jelentett számukra. Bár a trilógia tele van belső filmes utalásokkal – Jeles András „hibátlan” szavajárásától Janisch Attila karóiig –, az alkotók szerint a lényeg az önazonos játék maradt. Ahogy Simonyi Balázs összegezte a trilógia és a saját alkotói szabadságuk kapcsolatát: „A három (terep) SZEMLE-film mind tök önazonos, mind a ketten százszázalékosan mellette állunk.”
