2009-től jellemző,hogy a fiatal rendezők kiváló első filmekel jelentkeznek, és ez a mestereikre is kihat - nem felejtettek el filmet csinálni. Az Állami Lengyel Film Intézet (Polski Instytut Sztuki Filmowej) folymatosan nyitott az új rendezők javaslataira, szívesen finanszírozza a projektjeiket. Az új generáció leginkább a Gdyniai Filmfesztiválon mutatja be a filmjeit, ahol a lengyel film egyre javuló színvonalát konstatálhatjuk.
Az egyik legsikeresebb és legkiemelkedőbb bemutatkozás Borys Lankoszé volt, filmje, Az érem másik oldala (Rewers) volt - a rendező 2009-ben megkapta érte a fesztivál fődíját, a Złote Lwy díjat. A filmet nagyszerű színészi alakítások (különösen a női szerepekben – Agata Buzek, Krystyna Janda, Anna Polony), hibátlan forma és precíz narráció jellemzi, minden részlet jól végig van gondolva.
Az érem másik oldala
A film története az 50-es években zajlik. Főhős a 30 éves hajadon Sabina (Agata Buzek). Az anyja (Krystyna Janda) minden áron fel akarja kutatni a legjobb férjjelöltet a lányának. Ez nem könnyű feladat - a legjobb férfiak meghaltak a háborúban, a megmaradtak pedig nem a legvonzóbbak.
Az egész helyzet a nagyanya, egy excentrikus nő (Anna Polony) felügyelete alatt zajlik – előle semmit nem lehet elrejteni. A bérházban megjelent férfiak teljesen hidegen hagyják Sabinát. De egy nap megjelenik egy sármos, intelligens, csinos csábító, és ezzel egy sor elképesztő esemény veszi kezdetét. Sabina természetesen boldog, de fogalma sincs arról, hogy az álmai férfijának van egy titka.
Ebben a filmben a film noir a szocialista Varsónak ad randevút, Lankosz jól játszik a filmmel, kifejezetten intelligens, okos alkotás Az érem másik oldala. A rendező szórakoztató, ugyanakkor komoly, történelmi-emberi üzenettel bíró, többrétegű filmet alkotott.
Fontosabb díjak:
2009-ben a Rewers a Golden Globe-jelöltek közt volt
2010 - Seattle (SIFF New Directors Showcase) a zsűri nagydíja a legjobb fiatal rendezőnek
2010 – Moszkva, a legjobb film a Perspektívák szekcióban
2010 – Karlovy Vary Variety Critics' Choice-ban
Borys Lankosz
Borys Lankosz 1973-ban született Krakkóban, rendező, színész, forgatókönyvíró. A rendezőszakot a PWSFiT- en, Lódzban végezte el.
Amikor 9 éves volt megkapta a 6 millió másodperc című sorozategyik szerepét, és egy évet édesanyjával egy katowicei szállodában töltött, ahol a film bázisa volt. Lankosznak egy életre bevésődütt ez az időszak, annyira küzdelmes és nehéz volt, s máig úgy tartja, hogy a színeszet az egyik a legrosszabb foglalkozás.
Lankosz jól zongorázik, sőt a zenei karrierben is gondolkodott egy ideig. Érdeklődött a zongoraimprovizációk iránt, egy iskolatársával, Abel Korzeniowskival voltak is ilyen kísérleteik. De miután megnézte Roman Polanski filmjeit, meggondolta magát, és úgy döntött, hogy a zongorát VHS-kamerára cseréli.
A rossz ház
A Rossz ház (Dom zly) rendezője Wojtek Smarzowski, s ha az Az érem másik oldalában a fekete humor vitte a prímet, ebben a 2009-es tragikomédiában a fekete kétségbeesés. Bizonyos értelemben történelmi filmről van szó. Smarzowski azért idézi fel a Lengyelország Népköztársaság képét, hogy bemutassa nekünk milyen hatása lett a mai világra.
Az történet két szálon fut, melyek folyton keresztezik egymást. Az egyik 1978-ban egy hegyi faluban játszódik, amikor egy munkás (Edward Srodon) odautazik, hogy egy állami gazdaságban kezdjen dolgozni. Éjszakára egy családnál száll meg, ahol épp multaság zajlik, folyik az alkohol, majd megtörténik a tragédia. A másik történetszál pedig 1982-ben, a Jaruzelski-féle rendkívüli állapot idején játszódik egy téli napon. Mroz főhadnagy egy helyszíni szemlét vezet, hogy rájöjjön, mi történt 4 évvel azelőtt – gyanúsított Edward Srodon.
Wojtek Smarzowski filmje nehéz, keserű mozi. A rossz házban piszok, sötét, hideg van. Az emberek isznak, káromkodnak, (meg)csalnak és hazudnak. Torát üli a rossz. A karakterekben se tiszteletet, se jóindulat nincs mások iránt, az emberiességnek nyoma sincs. Ember embernek farkasa. Az egyetlen pozitív figura Mroz főhadnagy, de egyedül ő sem megy semmire – amikor pedig ráébred erre, felkavaró események következnek be.
Ez a film a romantikus, forradalmi, hazafi Lengyelország helyett egy romlott, brutális, borzalmas társadalmat mutat meg.
Wojtek Smarzowski 1963-ban született, film- és színházi rendező, forgatókönyviró. Az operatőrszakon végzett a PWSFiT-en Lódzban. Videoklipek forgatásával indult a pályája.
A 2004-es Lakodalom az első nagyjátékfilmje, s ez a Gdynia Filmfesztiválon a zsűri különdiját nyerte el. 2009-ben a Gdynia Filmfesztiválon pedig ezzel a filmmel elvihette a legjobb rendezőnek és a legjobb forgatókönyvnek járó dijat.
33 életkép
A 33 életkép (33 sceny z zycia) a 61. Locarnói Filmfesztiválon elnyerte az Ezüst Leopárdot, a film rendezője Malgorzata Szumowska. Ez a 2008-as lengyel – német koprodukció egy ember haláláról szóló szívszaggató film, s arról beszél, hogy hat ki a tragédia egy család életére, hogy változtat meg mindent az elmúlás. Egy német filmkritikus szerint ez a film zseniális 33 pillanat az életből. A rendezőnő így beszél a filmjéről: „Elsősorban a gyermekkor végéréől és a hozzá kapcsolódó félelemről szól, ahogy a világaink egyenként elvesznek. Először a gyerekkor igazi világát éljük, utána felnövünk, elhagynak a gyerekeink, a férjek, a szeretők, és így létrejönnek az új világok.”
A film története a következő: A harmincas Júlia fotós, nem is sikertelen, rendre nyeri a díjakat. Tehetős, elismert családban él. A férje ünnepelt zeneszerző, az anyja író, az apja pedig dokumentumfilmeket csinál. A boldog életnek hirtelen szakad vége: először a család kutyája pusztul el, majd az anya kezd el panaszkodni hasi fájdalmakra – az orvosok rákot diagnosztizálnak nála. A kórházban sem a kemoterápia, sem a sugárkezelés nem segít. Az apa magába roskad, Júlia férje a rengeteg munka miatt elfoglalt mindig. És ha nem lenne Júliának egy barátja, teljesen magára maradmaradna fájdalmával. Majd eljön a pillanat, amikor mindent elölről kell kezdeni.
A film témája a halál, konkrétabban a halálhoz viszonyulás. Az önéletrajzi történet kerüli az érzelmességet.
Malgorzata Szumowska
Malgorzata Szumowska Krakkóban született 1973-ban, rendező, forgatókönyvíró és producer. 1998-ban végezte el a rendezői szakot a PWSFiT-en Lódzban. 2001-ben az Európai Filmakadémia a tagjai közé választotta.
A lengyel film egyre inkább beérik. Sikerült a nézőket bevonnia egy dialógusba, kialakítani egy közös játékot, ami túlmutat az olcsó víhjátékok és hazafias-történelmi filmek szintjén.
Ugyanakkor a lengyel elsőfilmesek nem versenyezhetnek a a fiatal német, orosz, skandináv mozival. Az új rendezők gyakran romantikus komédiákkal mutatkoznak be, hiányzik Kieslowski-szintű mozi. Hogy miért? Mert valamikor régen a filmek a magyar stúdiókhoz hasonlóan kis műhelyek készítették-érlelték, ahol kiváló rendezők és írók dolgoztak. Egy tehetséges diák pl. egy Wajda-vezette műhelybe mehetett dolgozni, ahol rengeteget tanult, hatalmas ambíció és lelkesedés vezetett mindenkit. Ellenben ma senkit nem inspirál a filmes környezet, a filmkészítésben pedig döntően a produceri szemlélet uralkodik – a lényeg az eladhatóság. A producer dönti el jobbára, hogy melyik filmterv valósulhat meg.
Artur Majer, az Állami Lengyel Filmintézet Filmprodukciós Osztályának igazgatója így vélekedik: „Nálunk a producer (gyártó cég vagy személy) véleménye legfontossabb, jogilag ő vállal felelősséget a filmért. Ö fizet az egész gyártási folyamatért, az összes szervezési feladatot ő intézi. Csak a producer fordulhat finanszírozási javaslattal a PISF-hez (Állami Lengyel Filmintézet). Tőle függ hogyan/ milyen módon dolgozik együtt a rendezővel.A filmgyártás olyan dolog, mint a házépítés: az építész a forgatókönyvíró, a rendező a kőműves, a producer pedig a ház tulajdonosa.”
A producer a felelőssége mellett a film hasznaiból is kiveszi a részét, ugyanakkor ő fizeti a közreműködőket, s hogy ez meg is történjen, a ZAIKS (Színpadi Szerzők és Zeneszerzők Szervezete) felügyeli. A filmintézet a mai lengyel filmgyártás motorja – rengeteg filmet finanszíroz, sokat segít az elsőfilmeskenek.
„Most azért sokkal jobb a helyzet, mint évekkel ezelőtt. A lengyel közönség kedveli a bátor, igényes hazai filmeket, egyre nő a hazai közönség számaránya, és a PISF segytségével egyre több film készülhet.” - zárja szavait Majer.
